Kisalföld logö

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 13°C Még több cikk.

Győr jövőjéért le kell vetni a pártkabátot

A győri értelmiségiekből álló Fészek Klub néhány hónapja állt elő városfejlesztési elképzeléseivel. A Kisalföld egy asztalhoz ültette a klub képviselőjét, valamint hat párt győri elnökét. Kiderült: több elképzelésről – például a Frigyes-laktanya helyzetéről, a közlekedés fejlesztéséről – egyetértés van.

A neves győri értelmiségiekből álló Fészek Klub néhány hónapja állt elő a jelenlegi városfejlesztés bírálatával és saját elképzeléseivel. A klub szerint Győrben nagy szükség van egy olyan minimumprogramra, amelyet valamennyi párt, szervezet elfogad, így annak megvalósítása nem függ attól, éppen ki kormányoz. A Kisalföld a héten kerekasztal-beszélgetést rendezett a témáról.
Lapunk egy asztalhoz ültette a Fészek Klubot képviselő Jancsó Pétert, a Graboplast Rt. elnök-vezérigazgatóját, valamint Graffelner Kálmánt, a Szabad Demokraták Szövetsége, Eredics Imrét, a Magyar Szocialista Párt, Horváth Józsefet, a Magyar Demokrata Fórum, Écsi Bélát, a Pro Urbe Győr Egyesület és Dézsi Csaba Andrást, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség győri elnökét. A beszélgetést Koloszár Tamás, a Kisalföld vezető újságírója vezette.

Kisalföld: – A Fészek Klub abból indult ki, hogy Győr a fellendülés előtti pangás időszakát éli, ami útkeresésként is megfogalmazható. A pártok győri vezetőit kérdezem: egyetértenek ezzel a megállapítással?
Graffelner Kálmán: – Nincs szó pangásról. Minden fejlesztést előkészítés előz meg, és a város számára nagyon fontos nagyberuházások éppen ebben a szakaszban vannak. A győri önkormányzatnak gyakorlatilag nincs hitelállománya, folyószámlahitellel meg tudja oldani az egy-két napos likviditási gondjait, ezért hitelminősítési szempontból nagyon jók a mutatói. Élni fogunk ezzel a lehetőséggel.


Eredics Imre
Eredics Imre: – Fura dolog pangásról beszélni a rendkívül gyors fejlődés kínjaival küszködő város esetében. Győr olyan választóvonalhoz érkezett, amikor nem kis beruházásokkal lehet a gondokat orvosolni, hanem generális, nagy beavatkozások szükségesek. Ezeknek az előkészítéséhez hosszabb idő kell. A következő év bőséges bizonyítékkal szolgál majd arra, hogy 2004-et nem feleslegesen használta fel erre a városvezetés.

Horváth József: – Mi nagyobbrészt hajlunk arra, hogy egyetértsünk a pangásról szóló véleménnyel. A koncepciót hiányoljuk, emiatt az MDF győri szervezete városfejlesztő önkormányzati kollégiumot kíván létrehozni. Elfogadjuk a város eddigi legnagyobb hatású polgármestere, Zechmeister Károly jeles mondását, miszerint: „alkotni és tökélyesíteni". Ha már idézek, hadd meséljem el, hogy néhány éve Lech Walesa lengyel köztársasági elnök a magyar parlamentben azt mondta, az embereknek régen víziójuk volt, ma pedig televíziójuk van. Manapság valóban a víziók hiányoznak a legjobban. Az első feladat egy olyan közmegállapodáson alapuló koncepció megalkotása, ami alapja lehet a pártok, a civil szervezetek és a polgárság összefogásának.

Écsi Béla: – Nem tudom, hogy a pangás jó szó-e a jelenlegi helyzetre. Nem minden témában ugyan, de egy helyben topogást érzek a városban, példaként a Frigyes-laktanyát és sok minden mást említhetnék. Kilencven százalékban egyetértek a Fészek Klub által leírtakkal, de van, ahol egy kicsit erősebben és van, ahol egy kicsit gyengébben fogalmaznék. Az igaz persze, hogy bizonyos projekteket elő kell készíteni. Kétségtelen: meg kell egyezni egy minimálprogramban, amit végig kell vinni, bárki is van hatalmon. Hitelfelvétel-párti vagyok, mert az elengedhetetlen a fejlesztésekhez. Önmagában nem dicsőség, hogy eddig ilyen kevés kölcsönt vett fel a város.

Dézsi Csaba András
Dézsi Csaba András: – Üdvözlendőnek tartom, hogy győri értelmiségiek egy köre felismerte azt, amit a Fidesz évek óta mond. Győrben hosszú távú koncepció kidolgozására van szükség, ami tizenöt-húsz éves távlatban meghatározza a fejlesztési alapokat. Ezt már négy-hat évvel ezelőtt meg kellett volna tenni. Két éve mi is megjelentettünk a Fészek Klubéhoz hasonló kiadványokat, amelyben olyan címek vannak, mint Tettek és tervek, Tenni a városért, Nehéz helyzetben a győri munkás, Főállású polgármesterre van szükség, Nehéz kérdés a Frigyes-laktanya. A hosszú távú tervet meg is neveztük akkor, úgy hívtuk: Baross-terv.
Kisalföld: – A Fészek Klub felvetette azt is, hogy jó lenne megkötni a várospolitikai minimumot Győr hosszú távú fejlesztése érdekében. Miért tartották ezt fontosnak?

Jancsó Péter: – Az első körben megszólalók közül senki nem vitatta, hogy erre szükség van, ami nekem nagy boldogságot jelent. Győrben a várospolitikának mindenekfelett kell állni. A városnak gigantikus méretű előnyöket hozna, ha lenne olyan hosszú távú koncepció, ami nem képezné vita tárgyát választási ciklusonként. Mi tízéves távlatot mondtunk, de ez lehet tizenöt éves is – bár minél messzebbre tekintünk előre, annál nehezebb pontosan fogalmazni. Ennek konkrét elemei – hidak, utak, aluljárók, létesítmények – kell legyenek, amelyekhez fontossági sorrendet kell társítani.

Kisalföld: – Ketten ugyan már jelezték, hogy egyetértenek ezzel, de fussunk egy gyors kört: a pártok győri elnökei hajlandók lennének egy ilyen egyetértési minimum megkötésére?

Graffelner Kálmán
Graffelner Kálmán: – Igen. Egymásra építeném a rövid távú, hamar megvalósítható terveket és a hosszabb távúakat. Persze nem vágyálmok megfogalmazásáról lenne szó.

Eredics Imre: – Boldog vagyok, hogy egyetértünk ebben. Jó néhány hónappal ezelőtt elkezdtük a városházán Győr jövőjének megtervezését, amiről a közgyűlésben már többször beszámoltunk. Gondosan előkészített munka folyik, és kérünk, hívunk mindenkit, vegyen részt ebben ötlettel, kívánsággal, akarattal. Az az álmom, hogy a közgyűlés konszenzussal lesz képes elfogadni ezt.

Horváth József: – Az összefogás kívánatos és kötelező. Hadd idézzek egy régi győri városatyát, akitől személyesen hallottam a következőt: „Amikor bementünk a közgyűlésbe, a pártkabátunkat kint hagytuk, bent csak Győrről volt szó."

Écsi Béla: – Teljesen egyetértek az elhangzottakkal. Legyünk realisták: nyilvánvalóan az lenne a jó, ha mondjuk tizenkét dologban tudnánk megegyezni, de ha már öt célban egyetértünk, az is fontos. Ha ez megvan, a többi már jön magától.

Dézsi Csaba András: – A Fészek Klub felvetéseit olvasva nem örültem annak, hogy úgy tettek, mintha a győri önkormányzatban ma nem lenne együttműködés a pártok között. Győrben országosan is mintaértékű együttműködés folyik a pártok között, igaz ugyan, hogy nem hosszú távú koncepciókról. Az egyik példa, hogy az előző ciklusban szocialista polgármester mellett személyemben ellenzéki alpolgármester volt, s akkor példa nélküli fejlődés történt a városban. Mondok egy közelebbi esetet: a közgyűlés teljes egyetértésben fogadta el a Frigyes-laktanyáról szóló határozatot; az más kérdés, megvalósulnak-e a beruházó tervei. Nagyon sokszor érdemi kérdésekről vitatkozunk, és nagyon sokszor meg is tudunk egyezni.

Eredics Imre: – A különbség pusztán az időtávlat: korábban közvetlen célokban, most egy hosszú távú tervben szeretnénk egyetérteni.

Kisalföld: – Örömmel konstatálom, hogy a pártok készek az együttműködésre. Most jön a nehezebb kérdés: minek kellene szerepelni az egyetértési minimumban?

Jancsó Péter
Jancsó Péter – Az itt jelen lévő pártok nagy valószínűséggel valamilyen formában nyolc-tizenkét év múlva is reprezentálják a győri választók akaratát. Nem bonyolult rendszerre gondolunk: hány út, híd, közösségi létesítmény kell – amelyek egyenként egy-, öt-, nyolcmilliárdos beruházások –, és ezeknek mi a sorrendje. A sorrendre azért van szükség, mert a pénzügyi helyzet soha nem teszi lehetővé, hogy valamennyit egy időben megvalósítsuk.

Kisalföld: – Hogyan látják a többiek?

Graffelner Kálmán: – Kétségtelen, hogy nem teljesen részletesen kidolgozott terveknek kell bent lenni a minimumprogramban, holott az ördög a részletekben van. Abban mindenki egyetért, hogy kell az új Duna-híd, a Tihanyi Árpád úti aluljáró – a viták akkor kezdődnek, amikor olyan kérdések vetődnek fel, hogy miből teremtjük elő a forrásokat. Emiatt annyi részletet mindenképpen le kell szögezni, hogy a cél érdekében mi mindent kell megvalósítani.

Eredics Imre: – Ez sokkal bonyolultabb kérdés annál, mint hogy hány útra és hídra van szükség. Működő várost kell fenntartani, amit a jövőben is biztosítani kell. Hosszú távú terv esetében a részletekbe is bele kell menni azért, hogy Győr élvezhetősége, élhetősége megmaradjon. Ezt a munkát nem szabad megspórolni, mert enélkül csak nagyon rövid távú lesz az eredetileg hosszú távra szóló elképzelés.

Horváth József: – Először kell egy vízió arról, milyen várost képzelünk el.
Utána jönnek a prioritások: sok mindent szeretnénk megvalósítani, de ennek költségvetési és egyéb akadályai vannak. A harmadik: a feladatok. Ha minden párt felírna húsz fontos kérdést, és abból négy egyezne, akkor annak neki kell állni. Mi így képzeljük el az együttműködést. A két világháború között Szombathelyt három testület irányította: a képviselő-testület, a magisztrátus és a virilisták. Győrben is be kellene fogni a szekérbe a civil szervezeteket és a város gazdaságának erejét.

Écsi Béla
Écsi Béla: – Azzal értek egyet, hogy a konkrét dolgoknak van üzenetértéke. Igaz, hogy az ördög a részletekben bújik meg, de azokat majd a szakapparátus megmondja. Kétségtelen, hogy a várost működtetni is kell, de ahhoz, hogy mozgósítani lehessen az embereket, konkrétumok kellenek. Nemrégiben elég szerencsétlen nyilatkozat hangzott el a Széchenyi térről. Az például elég egyértelmű, hogy a Széchenyi teret fel kell újítani.

Dézsi Csaba András: – Az Eredics Imre által említett élvezhetőségről a „Trabanttal szállni élvezet" jut eszembe. Van, hogy nagy dolgokban vannak viták és megegyezések a pártok között. Nekem az szokott lenni a problémám, hogy a város vezetése úgy próbál minket egy-egy ügy mellé állítani, hogy azt kérdezi, támogatjuk vagy nem. Ha igen, akkor köszönik szépen, ha nem, akkor rossz emberek vagyunk, mert nem azt akarjuk, amit ők. Nem azt kérdezik, mi a véleményünk. Ez diktátum, így nem lehet megegyezni. Az más dolog, hogy vannak példák arra, amikor nem így történnek a dolgok. Magyarországon Győrben valósult meg először teljes városra kiterjedően a szelektív hulladékgyűjtés. Akkor ellenzéki alpolgármesterként felügyeltem a környezetvédelmet. Ezt a sikert nem akarom magamnak vindikálni, de példaértékű volt, hogy ennek ellenére az MSZP és Eredics Imre is melléállt az ügynek. Hosszú távra, teljes részletességgel nem érdemes tervezni, mert az idő is változtatja az igényeket, mint ahogy az a tornaterem-építési programnál bebizonyosodott.

Eredics Imre: – Ha a város rászánja magát a hosszú távú tervezésre, akkor azt folyamatosan kell elemezni és alakítani. Nem lehet, hogy készítünk egy tizenöt éves tervet, amit aztán tizenöt évre félreteszünk. Más meghirdetni és más megtervezni valamit. Én a tervről beszéltem. Az újabb kérdés, hogy ha a város mozgósítására lesz szükség, mit kell meghirdetni.

Kisalföld: – Mi lenne az az öt cél, ami egy ilyen egyetértési minimumban szerepelne?

Horváth József
Jancsó Péter: – Győr fejlődését infrastruktúra nélkül nem lehet megteremteni. A Tihanyi úti alul- vagy felüljárót és a Szigetet Révfaluval összekötő hidat gyorsan meg kell építeni. A Duna hajózhatóvá tétele és ezáltal a korábbi városkép visszaállítása fontos, csakúgy, mint a Széchenyi tér és a Dunakapu tér felújítása.

Graffelner Kálmán: – Egy példát mondok arra, mennyire nem lehet kőbe vésni a tervek sorrendjét. A kormány az SZDSZ javaslatára nemrégiben elfogadta, hogy jövőre minden egyes útra fordított önkormányzati forint mellé egy forintot tesz hozzá az országos költségvetésből. Amikor ez már tudott dolog volt, pazarlás lett volna útfejlesztésbe fogni. A közlekedést valóban fejleszteni kell, de ebbe beleértem a péri repülőteret és a győr–gönyűi kikötőt is. Természetesen szükség van a Tihanyi úti aluljáróra, a szigeti hídra, valamint a vasútnál további alul- vagy felüljáróra. Ezek mellett még az ingatlanfejlesztéseket említeném.

Eredics Imre: – Nagyon félreviheti a jövőtervezést, ha nem alapos elemzés után fogunk bele. Vitathatatlan, hogy a Tihanyi úti aluljáróra szükség van, és az is, hogy kell a szigeti híd – de a vizsgálatok azt mutatják, hogy Gyárváros térségében még nagyobb szükség lenne egy új Mosoni-Duna-hídra. Szimpatikus elképzelés a Mosoni-Duna hajózhatóvá tétele, pályázunk és meg is lesz a pénz az ehhez szükséges torkolati műtárgyra. Ennél azonban fontosabbnak tartom egy olyan stratégiai döntés meghozatalát, hogy a város úthálózatának fejlesztése milyen prioritás szerint történjen. Ez alatt azt értem: arra költjük-e a pénzt, hogy a gépkocsi-közlekedés feltételeit javítsuk, vagy minden erővel arra törekszünk, hogy jó tömegközlekedési hálózattal rendelkező, élhető Győrt alakítsunk ki? Meg kell vizsgálni, hogy amikor a Tihanyi úti aluljáró átadása után sor kerül a Baross híd teljes átépítésére, a tömegközlekedést változatlanul busszal vagy belvárosi villamosrendszerrel oldjuk meg. Az Európai Unió az utóbbit támogatná. Ehhez tartozik az elővárosi vasút létrehozása is, ami szerepel a MÁV terveiben. Kicsit előbbre venném az északi elkerülő gyűrű és övcsatorna megvalósítását, emellett el kell készíteni a hulladékgazdálkodási rendszert, ami a város jövője szempontjából megkerülhetetlen.

Horváth József: – Ne essünk abba a tévedésbe, hogy csak az épített környezetről és a vonalas infrastruktúráról beszélünk. A Széchenyi tér felújítása létfontosságú csakúgy, mint a Frigyes-laktanya helyzetének rendezése és a közlekedés fejlesztése. Győr virágos város, de ahhoz a nőhöz hasonlít, aki mosdani nem szeret, de kicicomázza magát. Győr már nem olyan tiszta, kezdünk pestiesedni. Aztán: a közlekedés nemcsak milliárdos fejlesztésekről szól, hanem a közrend betartásáról is.

Écsi Béla: – Egyetértek az eddig elhangzott prioritásokkal. Három témát említek még. Biztosítani kell Győr régióközponti szerepének intézményrendszerét. Nagyon fontos lenne az egyetem megerősítése, hogy ne utazó professzoraink legyenek. Van egy vesszőparipám: Győr múltjával is foglalkozni kell, amibe az ipartörténeti múzeum megvalósítása mindenképpen beletartozik. Győrt előbb-utóbb intelligens várossá kell tenni.

Dézsi Csaba András: – Tegyünk helyre két félreértést. Ezek a döntések politikaiak, mert politikai testületek hozzák őket. Másrészt: nem tartom szimpatikusnak, hogy a Fészek Klub pejoratívan említi a pártokat. A politika a polisz szóból ered, és a város ügyeivel való foglalkozást jelenti. Ugyanezt csinálja a Fészek Klub és Pro Urbe Egyesület is. Városfejlesztési koncepciót kell létrehozni, amelynek fontos része a közlekedés; a gazdaságfejlesztés és az ipartelepítés; a telekalakítások, a lakhatóság feltételeinek javítása és a panelfelújítások; az oktatás fejlesztése az általános iskolától az egyetemig; valamint a kultúra. Nem is értem, miért kérdés a Széchenyi tér felújítása, ilyen térrel nagyon nehéz lenne Európa kulturális fővárosává válni. Nézzétek el nekem, hogy mint helyi képviselő fontosnak tartom a Frigyes-laktanya problémájának megoldását is.

Kisalföld: – A legfontosabb kérdés mindig a pénz. A Fészek Klub honnan venné a forrásokat?

Jancsó Péter: – Abból indultunk ki, hogy paradigmaváltásra lenne szükség a költségvetés-készítésben. Mi azt mondjuk, hogy a pénzt többletforrásokból kell előteremteni. A városnak vannak olyan többségi tulajdonban lévő vállalkozásai, amelyeket indokolatlannak tartunk. Ezek egy részét vagy akár egészét el lehetne adni megfelelő szerződéses garanciák biztosítása mellett. Az állami, önkormányzati cégek nem tudnak olyan hatékonyan működni, mint a magántulajdonúak. A másik ennek parafrázisa: a város birtokol olyan kisebbségi tulajdonrészeket, amelyek révén még beleszólása sincs a működtetésbe. Nem látjuk ésszerűnek ezek megtartását.

Kisalföld: – A pártok mit szólnak ehhez?

Graffelner Kálmán: – A közüzemi cégek eladásával nem értünk egyet, mert ezek stratégiai fontosságúak a város életében. Nem tudom, mit szólna hozzá a lakosság, ha eladnánk a Komszolt, és mondjuk négyszeresére emelkedne a szemétdíj azoknak, akik nem szelektíven gyűjtenék a hulladékot. A kisebbségi tulajdonrészek eladásával egyetértek, de a piaci érték alatt semmit sem szabad értékesíteni, mert az pazarlás.

Eredics Imre: – Ma Győrben nem lehet a közüzemi szolgáltatásokra ráereszteni a piacot. Amíg az emberek életszínvonala lényegesen nem emelkedik, addig ez így lesz. A kisebbségi tulajdonrészek eladásával olyannyira egyetértünk, hogy nagyon szeretnénk megtenni, de nem piaci érték alatt; sokszor pedig vevő sem jelentkezik.

Horváth József: – Én is meggondolnám a közüzemi cégek eladását. Az más kérdés, hogy többféle működtetési forma lehetséges. Inkább azt mondanám, hogy a város vagyonát portfóliórendszerben kellene átgondolni. A piaccal konform működtetés a lényeg.

Graffelner Kálmán: – Nagyon régóta portfólióban gondolkodunk.
Écsi Béla: – A privatizációt önmagában nem szabad elvetni, hanem mindig az adott helyzetnek megfelelően kell cselekedni. A közüzemi cégeket például most nem lehet eladni.

Dézsi Csaba András: – Annak a mintapéldáját láttuk, hogy a Fészek Klub milyen rosszul mérte fel a győri helyzetet: a közgyűlésben a pártok egyetértenek.

Kisalföld: – De azt jegyezzük meg, hogy még egy fillér pluszunk sincs a fejlesztésre.

Dézsi Csaba András: – Vannak itt egyetértések...

Kisalföld: – ... csak pénz nincs belőle. És miből fejlődik a város?

Eredics Imre: – Erre térjünk vissza később, mert ez másik kérdés.

Dézsi Csaba András: – Mire jöttünk ma el? Elmondtam az imént, mi nem tetszik az MSZP-ben, s most ezt érzem a Fészek Klubbal kapcsolatban is. Ők mondanak valamit, és az a kérdés, egyetértünk-e vagy nem, nem pedig az elképzeléseket akarjuk összehozni. A közüzemi cégek eladása ellen egyenesen tiltakozunk, a kisebbségi tulajdonok eladása pedig sokkal komplexebb kérdés. Ezzel van, amikor egyetértünk, van, amikor nem.
Kisalföld: – Miből lehetne még pluszpénzt előteremteni?

Jancsó Péter: – Egyrészt ingatlanok eladásából, másrészt a PPP-ből, azaz a magántőke bevonásából. Utóbbinál azért szükséges a széles körű egyetértés, mert politikailag nagyon veszélyes pálya, s anélkül nagyon nehezen működtethető. Az EU-s pályázatokból nagyon sok pénzt lehetne behozni, emellett a város messze nem használja ki a hitelerejét.

Graffelner Kálmán: – A város már eladta azt a lakásállományt, amiről úgy gondolta, hogy megteheti. A lakásmobilitás fenntartása és a szociális bérlakásrendszer fenntartása igényli, hogy ennyi lakás önkormányzati tulajdonban maradjon. Maximálisan támogatom, hogy igénybe vegyünk befektetői forrásokat, még azon az áron is, hogy ehhez ingatlanfejlesztéseket kell csinálni. A hitelfelvétellel is egyetértek, de ezt csak fejlesztésre szabad fordítani, működtetésre nem.

Eredics Imre: – Az, hogy a város ma ilyen jó feltételekkel áll a hitelpiacon, annak köszönhető, hogy eddig ezt az erőforrást tudatosan nem vettük igénybe. Most a Tihanyi úti aluljáró megépítésére ötmilliárd forintos kölcsönt kell felvenni. Fontos a pályázati pénzek megszerzése is. Azt hiszem, a PPP-től többet várunk, mint ami ma Magyarországon lehetséges. Több alkalommal folytattam tárgyalásokat erről, s amikor elkezdtünk belemenni a részletekbe, általában megszakadtak a megbeszélések. Ingatlanokat ma is adunk el, de csak ha a város érdekét szolgálja. A lakások értékesítésével nem értek egyet, mert a városnak biztosítania kell szociális bérlakásokat. Sajnos már ma is sok lakás áll üresen Győrben, így újabbak piacra dobása vagyonvesztést eredményezne. A bérbe adott üzlethelyiségek eladásával azért nem értek egyet, mert az ebből befolyó bevétel fedezi ma a szociális bérlakások egyéb költségigényét, s teszi lehetővé, hogy viszonylag elfogadható szinten tartsuk a lakbéreket.

Horváth József: – Meghatározott lakások és ingatlanok értékesítésével egyetértünk az előbb említett koncepció mentén. Azt is merem állítani, hogy hitelfelvétel is szükséges, ha jó fejlesztést szolgál. Én mindig városháztartásban gondolkodom. Ha egy fejlesztés a város egészére pozitív hatással van, az akkor is megtérül, ha a költségvetésben nem jelentkezik.

Écsi Béla: – Nem értek egyet Eredics Imrével: a bérbe adott üzlethelyiségeket eladnám. Nem jó politika, hogy a győri iparosok, kereskedők fizessék meg a szociális bérlakások támogatását. Ha helyzetbe hoztuk a multikat, hozzuk helyzetbe a győri vállalkozókat is. A másik: a város még egy lakásárverésen sem vett részt, pedig fél áron juthatna tulajdonhoz. Sok ingatlanon rajta van a város elővásárlási joga: jobban megnézném, miről mondunk le és miről nem. A pályázatokkal és a hitelfelvétellel természetesen egyetértek.

Dézsi Csaba András: – Valóban paradigmaváltásra van szükség a gazdálkodásban. Tíz éve könyvelői szemlélet érvényesül, a lényeg, hogy a bevétel és a kiadás egyezzen. Ez így nyilván nem megy, ezért érdemes hitelt felvenni, de csak konkrét fejlesztési célokra. Ehhez valóban konszenzus kell, mert nem biztos, hogy a jelenlegi városvezetés, sőt, nem biztos, hogy a jelenlegi összetételű önkormányzat fizeti vissza a kölcsönt. Egy-egy beruházásra hiba teljes egészében hitelt felvenni, meg kell keresni a megfelelő pályázati forrásokat, ami mindig jelentős mértékben felveti a mindenkori kormánypárti parlamenti képviselők felelősségét. Az ingatlanvagyonnal ügyesen kell gazdálkodni, és nem az a kérdés, hogy eladjuk-e vagy sem. Nemcsak értékesíteni kell, hanem venni is. A multinacionális és a győri vállalkozások esetében az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvét kellene betartani, ami jelenleg nincs így. Fontos az adórendszer átalakítása, hiszen olyan nagyvállalatok vannak Győrben, amelyek még nem fizetnek helyi adót, s ha a jelenlegi rendszer marad, előfordulhat, hogy inkább továbbállnak.

Graffelner Kálmán: – A helyi adókat réges régen átgondoltuk, s amikor a nem megnevezett nagyvállalat elkezd fizetni, adócsökkentési politika lép életbe. Nagy baj lenne, ha ugyanúgy kezelnénk a helyi vállalkozókat, mint a multikat. Nem felel meg a valóságnak, hogy az előbbiek hű de nagy bérleti díjakat fizetnek. A piaci ár alatt fizetnek.

Écsi Béla: – Ne mondd... Én járok ügyvédként a bíróságra ilyen ügyekben.

Graffelner Kálmán: – Ha így lenne, nem adná tovább egy bérlő sem albérletbe az üzlethelyiségét. Ma kedvezményezettek a győri vállalkozók.

Écsi Béla: – Hú...

Eredics Imre: – Még egy megjegyzést tennék az előbb elhangzottakra: nem igaz, hogy a kereskedők fizetik a lakbértámogatást...

Dézsi Csaba András: – Szó szerint ezt mondtad.

Eredics Imre: – Rendkívül nagy különbség, hogy a bérleti díjakból befolyó bevételt mire használjuk fel. Nem ők fizetik a lakbértámogatást, csak erre használjuk ezt a pénzt.

Kisalföld: – Azt hiszem, kijelenthetjük, felelős gondolkodás kezdődött Győr jövőjéről. Az is kiderült, hogy a legkevésbé abban van egyetértés, honnan lehetne pluszforrásokat előteremteni. A beszélgetés végén derűlátóbban tekintenek a jövőbe, vagy úgy érzik, a pénzhiány továbbra is rányomja a bélyegét a városra?

Jancsó Péter: – Örülök annak, hogy konkrét javaslatok is elhangzottak. Ha létrejönne sok évre szólóan a prioritások sorrendje, az előbbre vinné a várost. Ma a politikai élet reprezentánsai többségükben úgy látják, hogy az önkormányzati tulajdonrészeket akár csak részlegesen sem lehet eladni. Úgy érzem, ha kialakul egy kívánságlista, de nem lesznek meg hozzá a források, az másfajta gondolkodást indít meg, ami óriási előrelépést jelentene.

Graffelner Kálmán: – A Fészek Klub felvetései nem voltak hiábavalók. Azt hittük, hogy amit csinálunk, azt ismeri a város lakossága, de ezek szerint nem egészen. Lehet, hogy rosszul kommunikálunk.

Eredics Imre: – Büszke vagyok arra, hogy Győrben a civil élet eljutott odáig, hogy egy klub elkezdett a város jövőjéről gondolkodni. Az előrelépést a vita segíti. Kérek mindenkit, hogy csatlakozzon a jövőtervezéshez. Az a tény, hogy hosszú távon kezdtünk el gondolkodni, derűlátásra ad okot. Megjegyzem, a kultúráról nem beszéltünk, pedig ez is hatalmas erőt jelent.

Horváth József: – Már az eredmény, hogy itt ülünk, mert nem lehet úgy folytatni a dolgokat, mintha ez nem történt volna meg. Mindennek az előkészítés a legfontosabb stációja.

Écsi Béla: – A Fészek Klub bebizonyította, amit mi tíz éve mondunk: gondolkodni pénz nélkül is lehet.

Dézsi Csaba András: – Orvosként azt mondom, a jó anamnézis fél diagnózis. Ha tudjuk, mi a baj, a megoldásokhoz is könnyebben jutunk el. A civilek véleményét mindig meg kell hallgatni.

Jancsó Péter. – A városnak gigantikus méretű előnyöket hozna, ha lenne olyan hosszú távú koncepció, ami nem képezné vita tárgyát választási ciklusonként. Mi tízéves távlatot mondtunk, de ez lehet tizenöt éves is – bár minél messzebbre tekintünk előre, annál nehezebb pontosan fogalmazni. Ennek konkrét elemei – hidak, utak, aluljárók, létesítmények – kell legyenek, amelyekhez fontossági sorrendet kell társítani.

Graffelner Kálmán: – Abban mindenki egyetért, hogy kell az új Duna-híd, a Tihanyi Árpád úti aluljáró – a viták akkor kezdődnek, amikor olyan kérdések vetődnek fel, hogy miből teremtjük elő a forrásokat. Emiatt annyi részletet mindenképpen le kell szögezni, hogy a cél érdekében mi mindent kell megvalósítani.

Eredics Imre: – Ma Győrben nem lehet a közüzemi szolgáltatásokra ráereszteni a piacot. Amíg az emberek életszínvonala lényegesen nem emelkedik, addig ez így lesz. A kisebbségi tulajdonrészek eladásával olyannyira egyetértünk, hogy nagyon szeretnénk megtenni, de nem piaci érték alatt; sokszor pedig vevő sem jelentkezik.

Horváth József: – Néhány éve Lech Walesa lengyel köztársasági elnök a magyar parlamentben azt mondta, az embereknek régen víziójuk volt, ma pedig televíziójuk van. Manapság valóban a víziók hiányoznak a legjobban. Az első feladat egy olyan közmegállapodáson alapuló koncepció megalkotása, ami alapja lehet a pártok, a civil szervezetek és a polgárság összefogásának.

Écsi Béla: – Kétségtelen, hogy a várost működtetni is kell, de ahhoz, hogy mozgósítani lehessen az embereket, konkrétumok kellenek. Nemrégiben elég szerencsétlen nyilatkozat hangzott el a Széchenyi térről. Az például elég egyértelmű, hogy a Széchenyi teret fel kell újítani.

Dézsi Csaba András: – Nekem az szokott lenni a problémám, hogy a város vezetése úgy próbál minket egy-egy ügy mellé állítani, hogy azt kérdezi, támogatjuk vagy nem. Ha igen, akkor köszönik szépen, ha nem, akkor rossz emberek vagyunk, mert nem azt akarjuk, amit ők. Nem azt kérdezik, mi a véleményünk. Ez diktátum, így nem lehet megegyezni.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Még mindig örökségre várva

A Pannonhalmi Főapátság továbbra is várja örökségét, a több száz millió forintot érő oroszvári… Tovább olvasom