Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 22°C Még több cikk.

Gyermekgyilkosság-per: 14 év fegyházat kapott az anya - fotók

Lubomira H. a jeges tóba ölte kisfiát Mosonmagyaróváron. 14 évét be nem töltött személy elleni emberölés és személyi szabadság megsértése miatt ítélték el csütörtökön.


 
9.48


A Győri Törvényszék döntött: 14 évét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés és személyi szabadság megsértése miatt Lubomira H. 14 év fegyházbüntetést kapott.

A tárgyaló megtelt hallgatósággal, többek között Lubomira közeli rokonaival. A vádlott zokogni kezdett.

Gyermekgyilkosság-per: 14 év fegyházat kapott az anya elsőfokon. Fotók: H. Baranyai Edina

A bíró, dr. Köszler Ferenc az elején leszögezi: a vádlott személyiségzavara nem tette képtelenné abban, hogy felismerje tettei következményeit.

Az ismertetett tényállás szerint Lubomira H. 2009 májusában ötévi ismeretség után kötött házasságot Christian H.-fel, augusztusban, Zsolnán született meg kisfiuk, Benjamin. Mosonmagyaróváron telepedtek meg, ahonnan mind a szlovákiai rokonság, mind a férfi osztrák munkahelye elérhető volt, Magyarországot pedig élhető helynek tartották.

2012-ben kezdett megromlani a kapcsolatuk, az apa keresetet nyújtott be. A bontóper tárgyalásán nem jelent meg Lubomira, azt mondta: szörnyű élményben lesz része, miután férje közölte vele a végzést, hogy ő látja el a gyermek felügyelét. A nő megfenyegette, hogy most ő következik és öngyilkosságot is kilátásba helyezett.

Christian öt órakor kelt, el kellett érnie a hatos járművet. A gyermeket felöltöztette, s amit ráadott, ma már bűnjel. Szandál volt a kisfiún, evett, fél hat volt. A vádlott aludt, majd, amikor Christian zuhanyozott, köntösében felkelt, kívülről bezárta a fürdő ajtaját.

Úgy ahogy volt, felkapta Benjamint a mínusz hét fokos hidegben, kivitte a lakásból, elindult. Egy ideig céltalanul közlekedett. Majd azt a döntést hozta, hogy Mosonmagyaróvár határába megy ki, a kavicsbánya-tóhoz. Egy centis jég fedte a tavat, kavicsos, lejtős ösvényen lehetett lejutni. Úgy döntött, hogy öngyilkos lesz. De azt határozta el, hogy mindketten meghalnak – állapította meg a bírói tanács vezetője. A kisfiú felsőtestét tartotta maga előtt, a kezében, a tó szélétől elkezdett lefelé haladni, három métert tehetett meg és kinyújtotta a karját. Ő nem merült a víz alá, kijött a tóból. A kisfiú úszni nem tudott, elsüllyedt a jeges víz fenekére.

Fotók: H. Baranyai Edina

Dr. Köszler Ferenc leszögezte: Lubomira még visszafordult a kocsitól, de sem öngyilkos nem lett, mint állítása szerint ez célja volt, sem a gyereket nem mentette ki.  Bement a mosonmagyaróvári kapitányságra és feljelentette magát. A rendőrökkel kiutazott a helyszínre, a gyermek holtteste láttán bilincselték meg őt.

Az orvosszakértők is egyértelműsítették, hogy fulladás volt a halál közvetlen oka. A kisfiú egy-két percig élhetett a vízben – hangzott el.

E közben a bezárt Christian H. ki akart jönni a fürdőből. Sokáig dörömbölt, pánikba esett. Észrevette, hogy a billenő ablakot ki tudja feszíteni annyira, hogy kimászhasson. Másfél órát lehetett benn – állapította meg a törvényszéki bíró.

Kitértek arra is, hogy a vádlott a júliusban kezdődött per során igen apró részletekkel szolgált a házassággal kapcsolatos körülményekről, de amikor a cselekmény témája következett, mindig szűkszavúvá vált.

A bíróságon úgy védekezett, hogy az a kijelentése, miszerint „szörnyű élményben lesz része" a férjnek, nem a gyermekre vonatkozott.

Viszont többszöri kérésre sem tudta ugyanakkor megmagyarázni, miért csak a gyereket tette be a vízbe. A válasz mindig az volt: mert „nekem nem sikerült". (Ezt valóban tanulságos követni a tudósítás júliusi elézményeiben).

Az ügyész álláspontja szerint nem igaz, hogy Lubomira visszafordult volna a kocsitól. Az ügyvéd elfogadta ezt az állítást. Felmerül, hogy akkor miért nem emelte ki a gyermeket? „Mi azt mondjuk, – tett igazságot a bíró –, hogy nem volt nyugodt lelkiállapotban a vádlott. A törvényszék megállapítása szerint visszament, de nem emelte ki, meg sem kísérelte az öngyilkosságot." Egyértelmű – tette hozzá a bíróság –, hogy a nyomozók jól látták a holttestet a tiszta vizű kavicsbánya-tóban. Kilencvennégy centi mélyen feküdt a gyermek.

A bíró kitért az elmeszakértői véleményre. Semmilyen korlátozó tényező nem volt Lubomira H. elmeállapotában, de a bíróság még egy pszichiáter párt kért fel, a védelmi indítványnak helyt adva. A veszprémi intézet a győrivel teljesen egybehangzó jelentést tett.

A bíró kitért rá: előfordult már korábban, szintén Mosonmagyaróváron, hogy tízéves kisfiút fojtott vízbe az édesanyja és felmentő ítélet született. De ott kizárt volt a beszámítási képesség – jelezte.

Kulcsmondat: ez egy tipikusan egyenes szándékkal elkövetett ölés, aminél a vádlott kívánta a cselekmény következményeit, hiszen aki mínusz hét fokban elenged egy hároméves, úszni nem tudó gyereket, s hagyja lemerülni, az kívánja a gyermek halálát.

Védelmi részről hangzott el kedden: gyakori a kiterjesztett öngyilkosság nőknél. „Ám az öngyilkos, meg akar halni. Akit az anya vitt, az nem akart meghalni. Ez tehát egy öngyilkosság lenne és egy ölés, akkor is, ha az anya meghalt volna. Arra pedig végképp nincs magyarázat, hogy a gyerek megy, én pedig maradok."

Nagyon komoly súlyosító körülmény a bíróság szerint, hogy közeli hozzátartozója ellen követte el tettét H. Lubomira.
Mi aránylik egy gyermek halálához? – teszi fel a kérdést a bíró.

Mivel itt tíztől húsz év a büntetési keret, a középmérték 15 év.
A védelmi perbeszédből is nagyon szépen kijött, hogy a vádlottnak elsősorban saját lelkiismeretével kell elszámolni. Bűnösségére kiterjedő beismerő vallomást tett, ezért maradt a bíróság valamivel a középmérték alatt a 14 évvel.

Igen ritkán találkozik hasonló üggyel a törvényszék. A vádlott nem csak saját életét nehezítette meg, hanem volt férje életét is. Ezt soha nem lehet elfelejteni – indokolt a bíró. „Van egy kis ember, aki élhetett volna és megőszülhetett volna. Nem fogja látni őt senki megőszülni, a vádlott viszont meg fog őszülni és egész életére kihat ez az esemény. Reméljük, hogy a büntetésből tanul és nem fog még egyszer bűncselekményt elkövetni" – zárta szavait a bíró.

Az ítélet még nem jogerős. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért.
H. Lubomira elismeri a bűnösségét, de ügyvédjével enyhítésért fellebbez.
A további előzetes letartóztatást indítványozta az ügyész, míg a vádlott kérte a szabadlábra helyezését. A törvényszék ennek nem adott helyt. Indoklása szerint a várható büntetés időtartama túl hosszú ahhoz, hogy a szlovákiai állampolgár esetében ne rejtsen kockázatot.

Az ügy egyébként soron kívüliséget igényel, ennek megfelelően fog eljárni benne az ítélőtábla is.


8.36 - Gyorshír: az ítélet: 14 év fegyház H. Lubomirának.

8.25 - A bíróság csütörtökön fél kilencre tűzte ki a határozathirdetés idejét.

Kedden írtuk

12.04

Lubomira H. feláll. A bíró - talán a korábbi, hosszúra sikeredett előadásokra tekintettel is - hangsúlyozta: ez nem vallomás, lényege, hogy mit kér a vádlott a bíróságtól. Az anya nyugtázza ezt.

˝Valóban nem láttam a fiamat a vízben, azért is mentem be a rendőrségre, mert nem tudtam kivenni. Ha ki tudtam volna, kimentem. Valóban nem tudtam, milyen körülmények voltak a vízbe, azt sem tudom, egy métert vagy hármat mentem, fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy nagyon felzaklatott voltam, azt sem éreztem, hogy a víz hideg, hogy a tó be van fagyva. Tudtam, hogy később már nem mentik meg, ha bemegyek a rendőrségre, de mindenesetre segítséget szerettem volna kérni.

A bíró közbeveti:
˝Most arról kellene beszélni, hogy mit kér a bíróságtól, miután végighallgatta az ügyészt, a védőt és a volt férjét.˝

˝Saját magammal szemben akartam elkövetni az öngyilkosságot˝ - hangzik el.

˝Miután megtörtént ez a cselekmény és ezt nagyon sajnálom, kérem, hogy az alsó határ közelében állapítsák meg a büntetést.˝

˝Annyit szeretnék még mondani, - tette végül hozzá -, hogy nem szándékosan tettem. Ügyvédet próbáltam szerezni és nem ez volt az elsődleges gondolatom. Nem tudom, miért tettem.˝


Véget érnek a perbeszédek.

A bíróság csütörtökön fél kilencre tűzi ki a határozathirdetés idejét.

Természetesen mi is ott leszünk.

10:34

Elkezdődtek a perbeszédek

Az ügyész részletezi:

-
Nem működött a házasság, s a bontóper megindításáról igen sok előadást hallhattunk, de a büntetőügy lényege a vádbéli cselekmény.

A vádirat szerint az anya egyetlen válóperes tárgyaláson nem jelent meg, holott tisztában volt azzal, hogy egy válóper folyik, és ennek tárgya a kiskorú gyermek elhelyezése, ennek ellenére nem vett részt rajta, az ő magyarázatát nem tudom elfogadni. Elismeri viszont, amikor megtudta a döntést, hogy ideiglenesen az apánál helyezik el a gyermeket, öngyilkosságot emlegetett. Elhangzott az is, hogy ˝most ő következik˝.
Közölte: gyermekét megöli és magával is végez.

A vád emlékeztet: a család előző nyáron már járt a mosonmagyaróvári bányatónál, ismerték azt, tudjuk, hogy az úszni rosszul tudó anya nem is merészkedett nyáron a mélyebb részekre.

A helyszínen begyalogolt a vízbe, két kézzel tartotta maga előtt, majd elengedte a gyermeket, aki a vízbe esett. A kisfiú elmerült. Ezt a vádbéli bekezdést az ügyész most azzal egészítette ki, hogy a gyermek egyáltalán nem tudott úszni.

A vádlott védekezése: hogy ráébredt, mit is tett, s azt állította, hogy próbálta megtalálni a gyermeket és kivenni onnan, segíteni akart, de nem találta. Ehhez képest a felvételekből és rendőrségi tanú vallomásából kiderül: ez egy kavicsbánya, kavicsos aljzattal, s a partról is látható, hogy hol található a gyermek teste. ˝Érthetetlen, hogy miért nem tudta kiemelni a gyermeket a vízből. Ez egy utólagos védekezés, ami szerintem nem történt meg. Ha akarta volna, ki tudta volna emelni.˝

Az ügyész emlékeztet az elmeszakértői véleményekre, mai szerint Lubomira H. tisztában lehetett tette következményeivel, a beszámíthatatlanságot kizárták.

A vád leszögezi: ez egyenes szándékkal elkövetetett emberölés volt, hiszen a jeges vízbe dobott egy úszni nem tudó, három éves kisgyereket, aki ezt nyilvánvalóan nem élhette túl.

Az ügyész indítványozza, hogy a bíróság kiskorú személy sérelmére elkövetett emberölés és személyi szabadság megsértése miatt marasztalja el a vádlottat. Súlyosító körülményként vegye figyelembe, hogy tettét közeli hozzátartozója ellen követte el, de enyhítő körülmény, hogy a személyiségzavar fennállt, amely megkönnyíthette a cselekmény elkövetését. Lényegében önfeljelentés történt, ez is enyhítheti a megítélést. Fegyházbüntetésre tesz indítványt a vád, életfogytiglanra is lehetőséget ad a törvény, de álláspontja szerint elegendő a határozott időtartamú szabadságvesztés.

Utoljára egy gondolat: sokszor kifejtette Lubomira H., hogy jó anya volt, mindent megtett a gyermekért, aki - azt gondolom, hogy a házaspár össze nem illősége ellenére is nagyon jó körülmények között nevelkedett. Az igazi anya ennél több. Kétezer éves történet jut erről eszembe: Salamon királyhoz fordult két asszony amiatt, hogy kié legyen a gyermek, s egyikük beleegyezik abba, hogy karddal vágják kétfelé. Az igazi anya viszont azt mondja: adják oda a másiknak, s az életét ezzel megmentjük. Amikor a bíróság döntéséről tudomást szerzett a vádlott, - bár személyiségzavara ebben segítette - azt akarta: ha az enyém nem lehet, senkié sem legyen.

Az ügyész leül.

Az ügyvéd azzal kezdte perbeszédét, hogy felmerül a kérdés: vajon egy nő megfelelően tudja-e képviselni az érdekeit. Nehéz kérdés, a válasz igen, mivel éppen nőként és anyaként tudja átérezni védence nehéz helyzetét. Dr. Frank Tímea kérte a törvényszéket: az adható alsó határ közelében szabja ki a büntetést. ˝A vád nagyon súlyos, hiszen gyermeke ellen követte el.˝

Fontos körülmények: köntösben ment a rendőrsére, még ekkor is segítséget kért, zavart állapotát ez is tükrözi. A bíróságban is felmerült a kérdés: normális-e az, aki ilyet követ el? ˝ Úgy tűnik, hogy igen, hiszen csak annyit állapítottak meg, hogy elmebetegség, leépülés nem állapítható meg nála. A szakvélemények alapján egyetlen betegségről sem tudunk, ami korlátozná a beszámítási képességét. Én azonban úgy vélem, hogy azon a napon egyetlen igazságszügyi szakértő sem állt mellette, aki tudná, hogy jutottunk el egyáltalán idáig.

Rossz házasság, a gyerek születése után - maga a férj számolt be róla - a nő depresszióssá vált. A Mosonmagyaróvári Városi Bíróság egy ideiglenes végzéssel az apa mellett helyezte el a gyermeket. Megérkezett a férj, nem tudjuk, milyen hangnemben hangzott el minden, volt-e gúnyos hangnem, vagy csak tényként közölte, hogy Lubomira nem mehet a gyermek közelébe. A védencem ott a megszokott életvitelből kizökkent, és még a gyermekét is elvette a bíróság. Először arra jut, szüleihez szöknek a gyermekkel, védőt fogad, racionálisan gondolkodik. Céltalanul autózik és valamilyen úton-módon kerül a bányatóhoz. Egy mód volt előtte: a kiterjesztett öngyilkosság. Kik követik ezt el? Tipikusan a nők.

Az anya ilyenkor is anya: ha én meghalok, mi lesz a gyermekemmel, magammal viszem. Ez fordult meg benne, ekkor sétált be a tóba. Az ügyész szerint az, hogy segíteni akart később, csak utólagos mentőkörülmény - ezzel vitatkoznék, hallani horgászás közben is beszakadt tóról, s már abban a pillanatban sem találják a az elmerültet. Én elfogadom ezt: megpróbálta megmenteni a gyermeket - fejtette ki a védő.
Enyhítő körülmény a bűnbánat, ˝ennek igazolásaként elég ránéznie a törvényszéknek˝ (Most is zokog Lubomira). El kell számolnia lelkiismeretével, ez sokkal nagyobb büntetés, bárminél - zárta szavait dr. Frank Tímea.

Szót kapott a gyermek apja is. Chistian H. leszögezte: bűnösnek tartja volt feleségét és kártérítési igénye is lesz vele szemben.

Lubomira H. következik az utolsó szó jogán, de szünet után, mert rosszul van, kikísérik.


10.32

Képek a tárgyalásról

Galéria! Fotók: H.Baranyai Edina



10.05

Fél 11-kor perbeszédekkel folytatódik a tárgyalás. 
Ítélet továbbra is csütörtökön várható.

9:30

A tanács vezetője ismerteti a veszprémi elmeszakértői intézet jelentését. Ezt a védelem kérte júliusban, mivel nem látta biztonsággal kizárhatónak a tudatzavart a győri szakértők jelentése alapján. A bíróság ennek helyt adott, most ütköztetik a két véleményt.

Választ adnak többek között arra a kérdésre: Lubomira szenvedett-e kóros állapotban. Állapota képtelenné tette-e, hogy felismerje tette következményeit, s hogy ennek megfelelően cselekedjék?

Ha pedig ezt kizárta az állapota, várható-e a jövőben tőle személy elleni, erőszakos magatartás, s a kényszergyógyítás orvosi javallata megállapítható-e?

A Lubomirával tartott beszélgetésből hallunk részleteket, ezek bizalmas személyi körülményeikre, a házaséletre vonatkoznak, nem idézhetjük. Szó esik arról, hogy Prágában ismerkedtek meg, férje figyelmes volt. A kapcsolat megromlott - mindezt lényegében tudjuk.

Lubomira elmeállapotáról, viselkedéséről szólva a veszprémi iratok kifejtik: kóros állapot nem állapítható meg, megérti a kérdéseket, azokra körülményes, de adekvát válaszokat ad. Erős bűntudatról számol be a jegyzőkönyv, a vádlott sokat sír, önkontrollját nehezen nyeri vissza. Szomorú, szorongó, kilátástalannak érzi a helyzetét. Jellemző rá a függőségi igény, az alacsony szintű önértékelés. Intellektuális szintje normális.

A teszt nem jelez szuicid veszélyt, bizonyos jegyek mégis arra utalnak, hogy tárgyvesztés esetén önmaga ellen fordulhat.

˝A vádlott álljon fel˝ - hangzik el az egyik részlet kapcsán. Emlékszik, hogy a fej zúzódása az intézetben hogy keletkezett?

Elmondja: amikor bekerült a vizsgálatra, 15 kilót fogyott, keveset evett. Gyenge volt, sokszor elájult.

A vádlott leül, folytatják a jelentés ismertetését: a vádlott nem volt beszámíthatatlan, a tette normasértő voltával tisztában van, következményeit felismeri.

Ugyanezt mondta ki a győri pszichiáter szakértő is, így a vélemények nem ütköznek. Ha másképp lett volna, feltehetően személyesen is idézik a veszprémi szakértőket. Ha pedig nem jutottak volna közös nevezőre, akkor egy harmadik intézetet rendeltek volna ki.  (Korábban, a ˝győri túszejtő˝ bűnperében volt erre példa.). Ez a kör azonban most lezárult.

Iratismertetés jön, ez igen apró, technikai részleteket is érint, amiktől a tudósítás eltekintene.


9.00

A rendőrségi tanútól az ügyész kérdez:

A válaszokból kiderül: amikor kiment a helyszínre, a bejelentés alapján tudta, hogy milyen helyszínre megy. Azt mondták, ˝kiskorú van benn egy tóban.˝

Akkor járt először ennél a tónál. A kisfiú testét nem kellett keresni, a mentő és tűzoltó kollégák megmutatták, hogy hol van, azonnal látható volt. A tó be volt fagyva. A testet a rendőr jelenlétében emelték ki. (A válaszoknak Lubomira korábbi vallomásai tükrében lehet jelentősége.)
Ismertetik a lakásban látottakat is, ahol a rendőrség az apa bezárása miatt tartott helyszínelést.

Az iratokból olvas fel a bíró: elhangzik: a tóban, ruhában, félig hason feküdt Benjamin, felette a víz befagyott. A tűzoltók csáklyázásos módszerrel húzták ki, a mentők megállapították a halál bekövetkeztét, újraélesztés lehetősége kizárva. A kiemelés után az ösvény kavicsos, földes padozatán történik a fiú lemeztelenítése, sérülést nem látnak. Az orvosszakértői vizsgálat megtörtént, a test elszállítása után a technikus 51 fényképet és filmfelvételt készített. Sok minden ismétlődik a júliusi tárgyaláson hallottakból, az előzményekben olvashatnak a helyszínen lefoglalt bűnjelekről is, ezeket nem soroljuk fel ismét.


8:30

Folytatja a tárgyalást a Győri Törvényszék H. Lubomira ügyében, akit azzal vádolnak: a jeges bányatóba ölte három éves kisfiát, Benjamint Mosonmagyaróváron.

 A júliusi tárgyalásról szóló tudósítást itt olvashatják >>

Kezdődik a tárgyalás, jelen vannak - az idézetteken kívül - Lubomira szlovákiai rokonai: két bátyja, unokatestvére és édesapja is. Itt ül a kisfiú édesapja, Christian H. is.

Délelőtt iratismertetés lesz, s egy rendőrségi tanút is meghallgatnak. Valószínű, hogy ma tartják a perbeszédeket és csütörtökön várható határozat a megrázó ügyben.

Olvasóink írták

23 hozzászólás
12
  • 23. vukkis 2013. szeptember 27. 14:04
    „<moderálva>”
  • 22. Truder 2013. szeptember 26. 18:21
    „Csak? 104 évet kellett volna...”
  • 21. Tündenéne 2013. szeptember 26. 18:08
    „17. Griffin 2013.09.26. 13:56

    Azért egy kicsit gondold át, amit leírtál.

    Remélem, a fellebbezés után súlyosabb ítéletet kap. Még jól is jár a börtönnel, nem lesz gondja többet semmire...”
  • 20. Mankapunka 2013. szeptember 26. 15:49
    „Griffin

    Azt sem szabad elfelejteni, az is gyerekgyilkos, aki már a másik hasára is azt a sok gyereket odaröppenti.
    Ezért mondom, hogy az az eszme, amit emlegetsz, az csak egy baromság.”
  • 19. Gudianyu 2013. szeptember 26. 15:36
    „Kevés, többet érdemelne.”
  • 18. Csipetke 2013. szeptember 26. 14:11
    „Nagyon kevés!!!”
  • 17. Griffin 2013. szeptember 26. 13:56
    „a sok álszentnek: az abortusz nem gyilkosság, ti nagyon keresztyének? Kaparás, küret, magzatelhajtás mehet?
    Kettős mérce billeg: nekem szabad, mert, csak, de ha mást csinálja ugyanezt, vagyis védekezésre képtelen gyereket öl meg,"feszítsd meg-et" kiáltok. Önvizsgálatot, testvéreim, saját szemből gerendát kihúzni, ha saját portád erkölcsi tisztaság ragyogja be, csak utána érsz rá mások portáját vizslatni. A sorrend nem cserélhető fel.”
  • 16. titokban 2013. szeptember 26. 12:50
    „KEVÉS!!!”
  • 15. Lacika62 2013. szeptember 26. 12:06
    „Ilyent nem nevezném anyának, de még embernek sem.... Minimum 40 év vagy tényleges életfogytiglant kellett volna kapnia. Remélhetőleg odabent a rabtársak ´´ beszélgetnek vele ´´ majd........”
  • 14. csalán 2013. szeptember 26. 10:26
    „Én csak azt nem értem, hogy a csecsemőjüket elpusztító anyák miért kapnak ennél sokkal enyhébb büntetést...”
  • 13. Madarász 2013. szeptember 26. 08:43
    „Nagyon kevés!
    Előre megfontolt, aljas indokból, különös kegyetlenséggel... minimum tényleges életfogytiglant kellett volna kapnia!”
  • 12. Madarász 2013. szeptember 25. 10:14
    „5. Ez nem elkeseredés, hanem önzés és féltékenység. Az ilyen tettekre nincs, nem lehet bocsánat!

    <moderálva>”
  • 11. kisember1 2013. szeptember 24. 20:03
    „Ha én tettem volna, ilyen kegyetlen tettet elkövettem volna, magam kérném a legkomolyabb büntetést önmagamra, remélve, hogy a maximális bűnhődés legalább csak részben feloldoz.

    A legtöbb embernek volt már öngyilkos gondolata, s gyanítom, hogy csak nagyon hitványabbik részünk gondolt arra, hogy ebbe más személyt, pláne, kicsiny emberkét magával vinné.

    Legalább ő is elment volna, nem csinálna további gondot másoknak!!!!! Mindannyiunknak!”
  • 10. oxana 2013. szeptember 24. 19:56
    „4. WeiseÖdenburg

    Anya?”
  • 9. Tündenéne 2013. szeptember 24. 16:26
    „Sajnos én az ilyen esetekben mindenképpen a kiszabható maximumot hoznám. A gyermekgyilkosságra nincs mentség. Semmilyen.”
  • 8. Mankapunka 2013. szeptember 24. 16:06
    „Most miért nem lehetett az enyémet kirakni? Egyetlen egy szabályba sem ütközött, nektek is már átkellene olvasni a szabályzatot.”
  • 7. gonzo 2013. szeptember 24. 14:14
    „<önmagamat moderálom>”
  • 6. WeiseÖdenburg 2013. szeptember 24. 13:36
    „Az apát akarta büntetni!Micsoda emberhez méltatlan bosszú !”
  • 5. soproni 2013. szeptember 24. 12:43
    „Döbbenetes,hogy elkeseredésükben az emberek ilyen borzalmas tettekre képesek.”
  • 4. WeiseÖdenburg 2013. szeptember 24. 11:43
    „Borzalom,hogy egy anya ilyet tett ! Egy szerencsétlen ártatlan védtelen gyermek,aki a segítséget,törődést védelmet az anyától várta,borzalom mit élhetett át. <moderálva>”
23 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fújjad, Győr! Szívószálduda rekordot készül felállítani a Mobilis - videó

Hihetetlen, de igaz: a kisalfold.hu videóján megtekinthetik, hogyan szólal meg hangszerként nyolc szívószál. Tovább olvasom