Kisalföld logö

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -3°C | 7°C Még több cikk.

Esztergályosból régiségkereskedő

Senki sem születik rögvest régiségkereskedőnek, a győri Bagdal László is néha regényes, néha pedig meglehetősen rögös utat járt be a sikerig. Riport a megyeszékhely legjelentősebb régiségkereskedőjéről, aki Ausztrián, az Egyesült Államokon és megannyi kalandon keresztül jutott el álmai foglalkozásáig.
„A szívem szakadt meg, de 1986-ban disszidáltam Magyarországról. Hogy miért? Sem gazdaságilag, sem politikailag nem tudtam tovább a hazámban élni. Éreztem, hogy az a hazugságpolitika, amire a szocializmust igyekeztek ráhúzni, nem tartható már sokáig - így aztán szerencsét próbáltam külföldön. Első körben Ausztriába mentem. Egy éjszakát töltöttem a Bécs közeli menekültszállón, mire másnap munkát találtam. A Maria Hilfer Strassén akkoriban kellendők voltak a magyarul tudó eladók. Ezek voltak azok a csodás évek, amikor csoportos utazásokat szerveztek egy-egy magnó vagy videó kedvéért. Amíg élek, el nem felejtem a magyar nyugdíjas néniket, ahogyan vitték a műszaki felszereléseket. Sokszor tán azt sem tudták, mit vesznek, de örömet akartak szerezni a családjuknak" – kezdett élettörténetébe a győri régiségkereskedő.

„Hamarosan az Egyesült Államokban kötöttem ki, mindig is szerettem volna, hogy az Ígéret földjén kipróbálhassam magam. Kaliforniában, San Diegóban kerültem, először egy kenyérgyárban dolgoztam a mindennapi betevő falatokért. Nem volt könnyű meló – napi 10-12 órában kellett a frissen sült kenyereket rakódni –, ugyanakkor viszonylag könnyű volt az előmenetel. Többnyire mexikóiakkal dolgoztam itt, azonban olyan gyatrán tudták csak megszámolni a kenyereket, hogy egy idő után nem volt kérdéses: ők cipekednek, én strigulázok" – folytatta Bagdal László.

Cousteau kapitány boltjában és bin Laden repterén

„Innen egy búvárfelszereléseket forgalmazó boltba vitt az élet – nem is akármilyenbe. Ez az üzlet ugyanis a világ tán legismertebb búvárának, Cousteau kapitánynak volt a tulajdonában. Kétszer találkoztam az óceánok legendás kutatójával: a szónak a jó értelmében végtelenül egyszerű, mindenfajta sztárallűröktől mentes embernek láttam. Igaz, meglehetősen zárkózottnak tűnt, ami nem csupán idős korának számlájára volt írható. Az amerikai kollégák azt mondták róla, hogy a fia motorcsónak balesetét soha nem tudta igazán kiheverni, a halálos tragédia után más emberré vált. Egy aláírt képet mindenesetre sikerült tőle kérnem, melyet aztán itthon a győri búvároknak adtam" – elevenítette fel személyes emlékeit a Calypso parancsnokáról a győri régiségkereskedő.

„Az utazások iránti szenvedélyem egyébként ezekből a Cousteau kapitányos időkből származik. Először a '80-as évek végén vettem részt cápavadászaton a Csendes-óceánban. Búvárkodni, a víz alatt fotózni a mai napig imádok: a Vörös-tenger búvárparadicsomaitól kezdve a Seychelle-szigeteken át rengeteg tenger közeli helyen jártam. Az RTL Klub utazási magazinjának, a MeneTrendnek a búvárkodást bemutató filmjében például mi is közreműködtünk a barátaimmal. Néhány éve még Szudánba is ellátogattam velük, olyan reptéren szálltunk le, amit anno még Oszama bin Laden építtetett" – mondta Bagdal László. A sok-sok élményhez persze biztos háttér szükségeltetik, a győri régiségkereskedő számára ez pedig nem más, mint imádott munkája.

A három nagy kedvenc

„Mindig is vonzódtam a szép régiségekhez. Miután hazatértem Amerikából, előbb autókereskedést nyitottam, majd elkezdtem tanulni a régiségkereskedést. Ahogy teltek az évek, sajnos egyre több komoly régiségkereskedő ment tönkre Győrben. Ez nem jó, nincs igazi piaci verseny, kizárólag Budapesten".

Arra a kérdésünkre, melyik szerzeményére a legbüszkébb, Bagdal László így válaszolt: „három is akad. Az egyik festmény, a másik szekrény, a harmadik tükör. Utóbbi Mária Terézia kedvenc fésülködős tükre volt a pápai Esterházy-kastélyban. Igazi remekmű, valószínűleg egy 18. századi bécsi mester keze munkáját dicséri. A szekrény pedig Horthy Miklós dolgozószobáját díszítette; különösen szépen, egyedien megmunkált darab. Ennek egyetlen szépséghibája, hogy asztal és székek is tartóztak hozzá, ezeket azonban nem sikerült megvásárolnom. A festmény igazi művészettörténeti ritkaság. A délutáni babalátogatást ábrázoló képen ugyanis közösen dolgozott Párizsban Munkácsy Mihány és a nála segédként tanuló Rippl-Rónai József. Ennek a képnek felbecsülhetetlen az értéke" – zárta szavait Bagdal László.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négy sérült Rábapatona és Ikrény között - Galéria!

Közúti baleset történt szombat este 19 óra után a 85-ös főúton Rábapatona és Ikrény között. Három… Tovább olvasom