Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

A Forma 1-es Magyar Nagydíjak első orvosát 56-os felkelők szabadították ki a szovjet fogságból Écsnél

Nemes György negyedéves orvostanhallgatóként élte át az écsi tűzharcot. Traumatológusként vigyázta 30 évvel később Ayrton Senna mogyoródi edzéseit, s operálta meg Borkai Zsolt vállát is.

A kisalfold.hu írt tavaly novemberben először bővebben az ’56-os forradalom korábban alig ismert écsi tűzharcáról. A szovjet csapatok megszállása után négy nappal, november 8-án délelőtt az écsi vasútállomáson bányászokból álló nemzetőrök megtámadták a vörös hadsereg katonai konvoját.

Az akciónak köszönhetően mind a tizenhét magyar fogoly el tudott menekülni, többségük a Sokorói-dombság erdői felé szaladt. A tűzharcban életét vesztette egy 20 éves bányász, Nyírádi József. Már a tavalyi cikkünkben jeleztük, hogy a kiszabadított foglyok között volt Nemes György, akit negyedéves orvostanhallgatóként szippantott be a forradalom vihara.

A most 79 éves traumatológus orvosprofesszorral szentendrei otthonában beszélgettünk fogságba kerüléséről, csodával felérő kiszabadulásáról, valamint az első magyar Forma-1-es futamokon végzett munkájáról.

"A földön fekvő sérültekért magunk mentünk ki hordággyal, miközben a golyók repkedtek a fejünk fölött"

"Az ’56-os forradalom előtt hónapokig nem voltam Budapesten. Orvostanhallgatóként lehetőségem nyílt a nyári gyakorlatot Erdélyben, a marosvásárhelyi kórházban töltenem. Amikor szeptember elején hazatértünk, bennünket egyetemista fiúkat Mohácsra vittek le, a déli határ közelében segítettünk a dunai nagy nyári árvízi károk enyhítésében, új házak építésében.

Miután visszaérkeztünk Budapestre, a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épület közvetlen közelében a Puskin utcai Élettani Intézetben végeztem Tudományos Diákkörös oktatói, demonstrátori és kísérleti munkámat egy Hektor nevű kutyával.

Itt ért utol a hír, hogy tüntetést szerveznek az egyetemisták október 23-án délután a Bem téren. A kísérleti kutyámmal való foglalkozás miatt elkéstem a demonstrációról, de kora este találkoztam a Jégbüfében pár orvostanhallgató barátommal. Az látszott, hogy mind zavarosabb a helyzet, s egyre több fegyverlövés dördül el.

Úgy döntöttünk, hogy a Corvin és az Üllői út sarkához közel lévő Baross utcai Sebészeti Klinikára megyünk, s ott segítünk a sebesültek ellátásában és műtéteinél. November 3-ig maradtam a kórházban: az elesettek között mentettünk mindenkit, akit lehetett. A földön fekvő sérültekért magunk mentünk ki hordággyal, miközben a golyók repkedtek a fejünk fölött" – kezdte visszaemlékezését Nemes György.


Nemes György saját fotója a forradalomról
Nemes György saját fotója a forradalomról


"Kis bajuszos, te ezért még lógni fogsz!"

"November 2-ra a kórház teljesen felélte az élelmiszertartalékait, nem tudtunk ételt adni a sérülteknek, betegeknek. A belövések miatt megszűnt a fűtés is, s így a kórházi munka.

Három egyetemistával közösen teherautóra szálltunk és Sopronba indultunk, mert az erdészeti egyetemen működött a Vöröskereszt egyik segélypontja, ideiglenes raktára. Az első útról sikeresen, élelmiszerekkel megrakodva tértünk vissza Sopronból. Ez a segélypont is azonban az utolsó ládákat élte fel, ezért azt tanácsolták, legközelebb menjünk át a nyitott határon Ausztriába.

Így november 3-án késő délután Győr, majd Sopron felé vettük az irányt, hogy Nickelsdorf után megrakodjunk a magyarok segítségére összegyűjtött adományraktárban.

A teherautóban nem volt rádió, nem jutottak el hozzánk friss információk, de az feltűnt, hogy egyre több szovjet katonai járművet hagytunk el. Éjfélre értünk a határra, Ausztria előtt pár száz méterrel, az úton keresztben álló szovjet tankból figyelmeztető lövést adtak le a levegőbe.




Ennek ellenére megpróbáltunk tovább haladni, de a határon egy szovjet katona és egy pufajkaszerű, bőrkabátot viselő magyar férfi, akik őrbódéban voltak, nem engedtek ki bennünket. Utóbbival komoly szóváltásba keveredtem, s a vita hevében azt mondtam neki: `Kis bajuszos, te ezért még lógni fogsz!´. Erre kirángattak a teherautóból, s végül egy idősebb orvos, Dávid doktor szavaira engedtek el.

Egy másik úton is akadályokba ütköztünk, ezért innen Győrbe visszaindultunk, mert a teherautóban ülő egyetemista társunk menyasszonyát és két évfolyamtársnőnket is a megyei kórházban hagytuk.

Miután megérkeztünk a kórházba, hosszas tanakodás után úgy határoztunk: a megyei rendőrkapitányság épületébe megyünk, s menlevelet kérünk a fővárosba. November 4-én azonban az épület már tele volt szovjet katonákkal, akik minden indoklás nélkül egy szobába kísértek bennünket, s annyit mondtak: nem mehetünk el innen" – folytatta Nemes György.

"Biztosak voltunk benne, hogy kivégzésre visznek bennünket"

"Bár a fővárosi harcok során számos szovjet katonát is ellátunk, ebben a helyzetben teljesen felesleges lett volna ezzel érvelni. A mai napig emlékszem egy Nyikoláj nevű kiskatonára, aki súlyos haslövést kapott, s egy lépcsőház aljában a félelemtől remegve találtuk meg. Öt napig küzdöttünk az életért, de a fertőzés annyira súlyosnak bizonyult, hogy nem sikerült megmenteni.

Visszatérve fogságunkra: ahogy múltak az órák, egyre több embert hoztak be a szovjetek. Náluk vagy fegyvert találtak az oroszok, vagy megsértették a kijárási tilalmat.

Nyilvánvaló volt, hogy a forradalmárokkal egy kalap alá vesznek bennünket a megszálló katonák, s sok jóra nem számíthatunk. November 8-án még mindig az épületben voltunk, mire dél körül szóltak: vonuljunk ki az udvarra.

Tizenheten voltunk, köztünk egy lány, aki Écsen lakott a szüleivel, s akit évtizedekkel később sikerült megtalálnom Svédországban, ahol orvosként dolgozott. Leponyvázott teherautóra kellett felszállnunk, a katonai konvojt két páncélos jármű és egy dzsip alkotta. Biztosak voltunk benne, hogy kivégzésre visznek bennünket; amikor az écsi temetőnél lassított a teherautó, kisebb riadalom tört ki közöttünk.

Az écsi tűzpárbaj

Az écsi vasúti átjáró közelében alacsonyon szállt felettünk egy repülő, amikor hirtelen tűzharc tört ki. Mi rögtön elkezdtünk kiabálni, hogy `ne a teherautót lőjék, magyarokkal van tele´.

A foglyok gyorsan szétszéledtek, mindenki futott, amerre tudott, a szovjetek a sebesültjeikkel együtt a páncélkocsikba menekültek. A teherautó sofőrje súlyosan megsérült, de őt kimentették a tűzfészekből a társai. Az őr, aki vigyázott ránk nem volt ilyen szerencsés: több fejlövést is kapott.

Az alig húsz évesen lelőtt bányász fiatalembert, Nyírádi Józsefet nem láttuk a fegyverek hallgatása után, mint később kiderült, az árokban feküdt" – elevenítette fel a körülbelül 15 perces tűzharcot Nemes professzor.

Majd hozzátette: "az ő családját is próbáltam felkeresni az utóbbi években, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy Szigetváron született 1936-ban. Többször részt vettem a tiszteletére tartott évenkénti megemlékezésen az écsi temetőben".


Az écsi vasúti átjáró felé tartó konvoj illusztrációja
Az écsi vasúti átjáró felé tartó konvoj illusztrációja


Két család is elbújtatta a menekülő egyetemistákat


"A mi négyfős társaságunk a teherautóval felindult a Pannonhalmi Apátságba; Kőszegen bencés gimnáziumba jártam, s tudtam, hogy a volt osztályfőnököm, Korbély Vince itt szerzetes.

Meg is találtuk őt, de azt javasolta, hogy ne maradjunk a hegyen, mert az apátságban többször kerestek már felkelőket a szovjetek. Egy sebesült ekkor még velünk volt: őt a bencés szerzetesek kötözték be.


Nemes György egyetemistaként Korbély Vince szerzetessel a Pannonhalmi Apátság arborétumának kapujában a forradalom leverése után egy évvel
Nemes György egyetemistaként Korbély Vince szerzetessel a Pannonhalmi Apátság arborétumának kapujában a forradalom leverése után egy évvel


Egyetemista társaimmal arra jutottunk: több esélyünk van megúszni az újra elfogást, ha különválunk. A két testvér visszaindult Győrbe a szovjetek teherautójával, s mint 50 évvel később megtudtam, óriási szerencsével menlevelet kaptak. A barátommal mi Székesfehérvár felé vettük az irányt: Szabadbattyánban lakott a rokonságom.

Három napos vándorlás után értünk Szabadbattyánba: először egy Pannonhalmához közeli Lapospusztán (Táp) a Brázik család, majd Akán egy erdész házaspár bújtatott el bennünket, míg Csóron egy istállóban szálltunk meg.

A Bakonyon át kalandos útban volt részünk: néhány favágó agyon akart verni bennünket, mert azt hitték bujkáló ÁVH-sok vagyunk. Annak ellenére megkönyörültek rajtunk, hogy azokban a hetekben az emberélet nem volt drága Magyarországon.

Nemes professzort orvosi pályája elején két évre visszaszólította a sors a kisalföldi megyeszékhelyre

Később soha nem kerestek a hatóságok; szerencsémre az oroszok valószínűleg elkövették azt a hibát, hogy nem írták fel a nevem, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a számukra rendkívül kínos écsi blamát el akarták tussolni.

Az egyetemi tanulmányaimat következő év március 1-én folytathattam. 1957 nyarán felkerestem azokat a családokat, akik bújtattak bennünket, s megköszöntem nekik a bátor tettüket. Az akkori találkozókról készültek fényképek, s ezeket a mai napig őrzöm.


A közös fotó a Brázik családdal 1957-ben készült
A közös fotó a Brázik családdal 1957-ben készült


Mint ahogy megvan az ’56-os forradalomról írt naplóm is: édesapámmal egy kétfalú szekrényben rejtettük el a füzetet, melyhez több mint 20 éven keresztül nem nyúltunk hozzá" – mondta Nemes György.


Nemes professzor 1956-os naplójának egyik oldala
Nemes professzor 1956-os naplójának egyik oldala


Nemes professzort orvosi pályája elején két évre visszaszólította a sors a kisalföldi megyeszékhelyre: 1959-ben a győri megyei kórház baleset-sebészeti osztályára került központi gyakornokként, mai néven rezidensként.

"Patkós Imre volt a főnököm a traumatológián, akinek rengeteg tudást köszönhetek. Szerettem Győrben dolgozni, gyógyítani, igaz, a megyei rendőrség épületét mindig messze elkerültem.

A forradalom utáni években sokáig feszült légkörben és tudattal éltünk, persze nem alaptalanul: még a hatvanas évek elején is volt arra példa, hogy embereket bilincsben verve vittek el, mert fény derült a forradalomban játszott szerepükre" – jegyezte meg Nemes György.

A sebészprofesszor több mint öt évtizedes orvosi pályafutásának egyik mérföldköve a magyar Forma-1-es futamok teljes egészségügyi és orvosi ellátásának megszervezése és az irányítása a verseny első hat évében.


Nemes professzor égésálló overálban a Hungaroring tornyában, mögötte a versenyigazgatóság
Nemes professzor égésálló overálban a Hungaroring tornyában, mögötte a versenyigazgatóság


"A légkondicionálóknak köszönhetően ismerkedtem meg közelebbről Frank Williamsszel"

"Az Autóklub orvosi bizottságának elnökeként másfél éven át szerveztem az előkészületeket. A nulláról indultunk, miközben rendkívül magas orvos szakmai követelményeket támasztott felénk Bernie Ecclestone és a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA).
 
Olyan kórházat sikerült létrehoznom a pályán belül, mely 26 évig állt, s tömegkatasztrófa esetén nagyszámú sérült ellátására is alkalmas volt. Csak hordágyból százat rendeltem. Nem csak a pilóták orvosi ellátásáért feleltem, hanem az összes nézőéért is. A kezdet kezdetén olyan problémák sorával szembesültem, melyek napjainkban megmosolyogtatják az olvasót.


Nemes György nem sokkal a magyar verseny rajtja előtt a gyorsbeavatkozó Mercedes hátsó ülésén. Elől jobb oldalt a Forma-1 legendás orvosa, Sid Watkins várja a startot
Nemes György nem sokkal a magyar verseny rajtja előtt a gyorsbeavatkozó Mercedes hátsó ülésén. Elől jobb oldalt a Forma-1 legendás orvosa, Sid Watkins várja a startot, aki tavaly hunyt el


Alapkövetelménynek tekintettem például, hogy a kórház hűtött legyen a nyári kánikula idején. Csakhogy a nyolcvanas évek közepén Magyarországon nem volt még divat a légkondicionáló.

Tudomásomra jutott, hogy Jászberényben a Lehel már gyárt külföldre ilyen berendezéseket, s hosszas procedúra után sikerült kijárnom, hogy a kórházat felszereljék ezekkel a készülékekkel. Mindezt azért is említem, mert a légkondicionálóknak köszönhetően ismerkedtem meg közelebbről Frank Williamsszel.

A Williams-istálló tulajdonosa közúti baleset következtében kényszerült kerekesszékbe, s a kezeléséhez szükséges tornagyakorlatait a gyógytornászai a forróságban csak kínkeservesen tudták volna vele elvégezni.

Amikor ez tudomásomra jutott, meginvitáltam Williams urat a kórházba, aki éveken keresztül az épületben tornázott a Magyar Nagydíj idején. Az évek során olyan jó kapcsolatba kerültünk, hogy többször meghívott a silverstone-i Brit Nagydíjra, én pedig mindig tokaji bort vittem neki ajándékba" – árulta el Nemes György.


Az 1987-es  Magyar Nagydíj egészségügyi stábja a pálya kórháza előtt. Nemes doktor a hátsó sorban balról harmadik
Az 1987-es Magyar Nagydíj egészségügyi stábja a pálya kórháza előtt. Nemes doktor a hátsó sorban balról harmadik


Telefonhívás a háromszoros világbajnoktól: Ayrton Senna személyesen kérte Nemes professzor segítségét

Arra a kérdésünkre, hogy a nyolcvanas évek sztárpilótáiról milyen emlékeket őriz, az orvosprofesszor úgy válaszolt: "mindegyikük bukósisakját a színfestés alapján külön meg kellett nekem és az egész egészségügyi és mentős stábnak tanulnunk, mivel többnyire másképp kellett volna baleset esetén levenni a sérült versenyzőről a védőfelszerelését. El kellett sajátítanunk a 6-8 pontos biztonsági öv csatjának kinyitását is.

A versenyzőkkel munkakapcsolatom volt, mindegyikükhöz ugyanúgy álltam, ha hozzám fordultak egy-egy probléma, kérdés során. Talán ennyi év távlatából elmondhatom: Ayrton Sennát kedveltem a legjobban. A tragikus sorsú versenyzőről talán kevesen tudják, hogy rendkívül érdekelte az egészségügyi stáb szakmai felkészültsége, s a minél jobb, korszerűbb orvosi ellátásért nem csupán maga, hanem versenyzőtársai érdekében is kiállt. Velünk egyébként nagyon elégedett volt Mogyoródon.


Ayrton Senna 1992-ben aratta harmadik és egyben utolsó magyarországi győzelmét a Hungaroringen
Ayrton Senna 1992-ben aratta harmadik és egyben utolsó magyarországi győzelmét a Hungaroringen


A háromszoros világbajnok pilótához két nagyon kedves emlékem fűződik. Egyszer Brazíliában kicsit hosszabban tudtam vele beszélgetni, míg a másik eset a Hungaroringhez kötődik. Senna a nyolcvanas évek végén többször edzett teljes titoktartás mellett az új versenyautójával Magyarországon, s engem kért fel, hogy biztosítsam az orvosi ügyeletet részére.

Amikor utoljára érkezett tréningezni Mogyoródra, akkor a tesztelés előtt személyesen hívott fel Olaszországból, s kérte a segítségemet. Természetesen vállaltam a feladatot, s örömmel néztem, ahogyan repesztett jellegzetes sárga-zöld sisakjában a magyar pályán".


Borkai Zsolt vállát is operálta

1987-ben Nemes György professzor operálta meg sikeresen a szöuli olimpia előtt Borkai Zsolt sérült vállat. Mint ismert, Győr jelenlegi polgármestere az 1988-as ötkarikás játékokon szerzett aranyérmet lólengésben.  


Nemes professzor a mai napig gyógyítja a betegeket a szentendrei rendelőintézetben
Nemes professzor a mai napig gyógyítja a betegeket a szentendrei rendelőintézetben
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Presztízs a toplistára kerülni

A Presztízs-díjak átadása előtti órákban a megyei kereskedelmi és iparkamarában bemutattuk a Top 100… Tovább olvasom