Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Kár a gőzért - A Fidesz azonnal eltörli a vagyonadót

A legnagyobb ellenzéki párt megerősítette, hogy egy leendő Fidesz-kormány egyik legelső döntése lesz "a rendkívül igazságtalan ingatlanadó eltörlése".

"Kár volt annyit vesződni az ingatlanadó-kalkulátorral, hiszen azt eleve egy stabil 0-ra kell beállítani" - fogalmazott az MTI-hez eljuttatott csütörtöki közleményében Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője.
A Népszabadság csütörtöki számában írt arról, hogy az adóhivatal honlapján a héten elindulhat a vagyonadó kalkulátor, amelyet az APEH eredetileg tavaly novemberben akart elérhetővé tenni a 2010-től hatályba lépő vagyonadó kiszámítását segítendő.

Az Alkotmánybíróság februárban tárgyalja a vagyonadóról szóló beadványokat.

A Fidesz már korábban is többször közölte, hogy szerinte az ingatlanadó-kalkulátort eleve "stabil nullára" kell beállítani, mert a leendő Fidesz-kormány egyik legelső döntése lesz az ingatlanadó eltörlése.

Olvasóink írták

119 hozzászólás
  • 119. piroskaésabarkasz 2010. január 13. 23:48
    „Az jó ha eltörli,de úgy tanultuk,hogy akinek több van az többet ad a közösbe!Valószinü hogy ezzel is a polgári szavazótábornak kedveskedik.Én úgy érzékelem,hogy a fidesznek a "panelprolik" nem kivánatos szavazók!”
  • 118. meir 2010. január 11. 09:57
    „117-es!
    -"ki jar ezzel jol?"-
    A NYUGDIJAS!!!! -es az sem egy utolso szempont!!legalabbis Nekik!!!”
  • 117. load 2010. január 10. 14:15
    „116. animos
    Ezt azért gondold meg!
    A tovább dolgozó nyugdíjas a bére után jövedelemdót, eü hozzájárulást és nyugdíjjárulékot fizet.
    Ha megtiltják neki, hogy dolgozzon, fekete munkásként semmit sem fiet.
    Ki jár ezel jól?”
  • 116. animos 2010. január 10. 10:38
    „A Fidesz a tömeges nyudijjas továbbfoglalkoztatását törölje el !!!
    Megszünne a munkanélküliség !
    Ja és persze a saját zsebüket tömő nyugdijjas vezetők helyébe
    végre rátermett fiatalok léphetnének.”
  • 115. mitzekatze 2010. január 09. 11:20
    „Szocdem és Patriot, még az elején!

    Szocdem: Mátyás nem volt igazságos, csak jó volt a "választási meséje". 500 év múlva majd a Fidesz és az MSZP is bekerül a magyar népmesékbe.
    Hívő sem vagyok, tehát nem keresem Istent.
    De azt Te sem gondolhatod komolyan, hogy most minden oké ebben az országban? Pont nem a vállalkozásokat szidom, de látom ez sem tűnt fel.:P

    Patriot: Tévedés, nem voltam szavazni. És nem is megyek. Van itt épp elég önmagát okosnak tartó emberke, menjenek csak ők. Más nem fog soha változtatni az életemen, csak én. Az egyik így nyúl le, a másik meg úgy. Vagy neked tömte valamelyik kormány a zsebedet, ha igen légyszi írd meg melyik, akkor ígérem elmegyek szavazni én is. :P”
  • 114. jánosi 2010. január 08. 17:27
    „111. -112. OPNI”
  • 113. meir 2010. január 08. 15:36
    „-A FIDESZ azonnal eltorli a vagyonadot!!..............vagy legalabbis a Sajatjuket!!!!!
    az ecceru polgar meg majd fizet helyettuk is mint a Katonatiszt!!”
  • 112. metermester 2010. január 08. 11:36
    „Lugánói tanulmány

    Avagy halj meg id?ben, ne okozz másoknak gondot. A lugánói tanulmány egy könyv, mely sokak szerint maga a valóság. Megint mások azt mondják, ismét egy összeesküvés elmélet azoknak akik ezekre fogékonyak. A könyv szerzőeje pusztán gondolat ébresztőnek szánja művét. Bluebox megítélése szerint a könyv elé illik az a sablon szöveg, melyet azok elé a filmek elé szoktak feliratozni, melyek ugyan a valóságot mutatják be de a jogi támadhatóság elkerülése végett a következőt deklarálják: "a könyv és a valóság közötti mindennemű hasonlóság csupán az olvasó képzeletének szüleménye."



    A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.


    Bluebox előljáróban kiemel a könyvből egy bekezdést:
    "...Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket..."



    Tehát nem a mérgezés a probléma.
    Nem is a népírtás.
    Hanem a módszer.
    De ez is csak azért mert "nyílt ellenállásra ösztönözné a kiirtásra szántakat" Nos, a terv lényegéről ennyit.








    / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / * / *





    A könyv rövid, kivonatos bemutatóját:


    "A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő 213 oldalas írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.

    ,,A luganói tanulmány ,, című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: ,,Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI. században".

    A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott ,,titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.

    A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a ,,titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a ,,globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók: rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem tartható fenn. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a ,,titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.


    A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták ,,a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:

    - ,,Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a Globalizáció 22-es csapdáját."

    - ,,Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a ,,globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."


    ,,Csak az a vég, csak azt tudnám feledni..."

    ,,A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások ,,kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a ,,grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a ,,titkos megbízók" asztalára letesz.

    A tervet a ,,titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A ,,szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a ,,grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.


    A leselkedő veszélyek

    Az ökológiai katasztrófák lehetősége
    A liberális nézetrendszer és a Globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.


    Veszedelmes növekedés
    Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet ,,veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A ,,több" és a ,,nagyobb" ugyanis nem feltétlenül ,,jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USA-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége? Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt meg növekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.


    A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
    A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.

    A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak ,,izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.


    Az országok is polarizálódnak.

    Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.


    Gengszterkapitalizmus
    Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.

    Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.


    Pénzügyi krízisek
    Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.

    Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.


    A veszélyelhárító mechanizmusok
    Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására.
    Nézzük, miért!


    A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
    A két intézmény - amelyeket ,,Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.

    Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt ,,struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.

    Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a ,,struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt ,,szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.


    Az ENSZ
    Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.

    Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.


    A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
    A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az ,,új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem ,,akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: ,,mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".

    A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.

    Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.


    A globális cégek
    A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati ,,karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.


    A pénzpiacok szabályozása
    Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.

    A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.


    Szabadság és korlátozás
    A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen ,,túlzott sikere" jelenti: vagyis a ,,liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.

    A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.





    Mi befolyásolja a jövőt?

    A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:

    - a világ népessének növekedése,
    - a fogyasztás mennyisége és minősége és
    - azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.

    A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.

    A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.

    Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.

    Következtetések:
    A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:

    "minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."

    Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson.


    A liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?


    Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
    a népesség csökkentéshez alkalmazandó módszereknek

    - olcsónak kell lenniük,
    - nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
    - az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
    - az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.

    Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie.

    Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.



    Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

    A négy pillér, amire (a népirtásban *szerk) támaszkodhatunk a következő:

    - ideológiai-etikai,
    - gazdasági,
    - politikai és
    - pszichológiai.


    Nézzük röviden ezek lényegét!

    Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.


    A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.

    A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.


    A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.


    A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
    A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk.

    Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.


    Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?


    Az elhalálozások számát növelő módszerek:

    - kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;

    - a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;

    - esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;

    - magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;

    - elszegényítés, éhínség,

    - a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;

    - olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;

    - környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;

    - a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;

    - a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,

    - élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,

    - egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;

    - differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;

    - a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;

    - az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;

    - közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,

    - a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,

    - az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.

    - az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),

    - a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);

    - a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.


    A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.

    - abortusz és sterilizáció bátorítása;

    - a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;

    - a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;

    - anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket”
  • 111. 49. 2010. január 08. 10:07
    „A 110-est nem ide akartam berakni, hanem ezt:
    Orbán még a hitelünket is megszüntetné, azaz eladná.
    ,,Egy internetes hírportál szerint Orbán Viktor decemberi pekingi látogatásán felvetette, hogy leendő miniszterelnökként eladná Kínának a Nemzetközi Valutalaptól kapott 25 milliárd dolláros magyar hitelt, cserébe százezer kínai kapna hazánkban letelepedési engedélyt."
    Ez a cikk is a Figyelőben jelent meg.”
  • 110. 49. 2010. január 08. 09:46
    „,,Svéd csavar
    A Fidesz nyugdíjtervei.
    Óriási társadalmi és politikai feszültségek veszélyét hordozza az a koncepció, amely mentén a Fidesz átalakítaná az állami nyugdíjrendszert. Az úgynevezett svéd modell elvben roppant igazságos, de korántsem humánus: a mainál 10-20 százalékkal kisebb nyugdíjat fizetne, és akár 70 éves korig dolgoztatná a munkavállalókat. A rendszer nagy előnye viszont, hogy nem szorul az adófizetők évi több százmilliárd forintjára, és kisebb teret ad a politikai manipulációknak is."
    Cikk a Figyelőből lett kivágva.”
  • 109. fióka 2010. január 08. 09:18
    „FIDESZ=MSZP --->offshore cégek ,privatizációk......ezt csak az nem látja akit a médiával tökéletes vakítást csinálnak.Amely magyarnak esze és azt szeretné,hogy a gyerekeinek unokájának valamivel jobb legyen az elfelejti mind a kettőt fénysebességgel.Csinált már az országnak mind a két párt olyan kárt ,hogy ha bármely kettőt válassza a .... magyar nyugodtan rá is rakhatjátok a békjót a lábatokra.Hajrá jobbik.”
  • 108. ValóSág 2010. január 08. 06:43
    „Kolembola! Az előzőhöz. "...még fantáziával sem vagy megáldva." Bocs.”
  • 107. ValóSág 2010. január 08. 06:41
    „Kolembola!
    Legalább annyi fáradságot végy, hogy nem átmásolod ide a szomszédos oldalra reagáltakat. Ebből látszik, hogy még fantáziával vagy megáldva. <moderálva....> Teljesen mindegy mi a téma, nálad a lemez ugyanaz! Szidni az Orbán Viktort, irigykedni arra, akinek saját erejéből van valamije! Ilyenek vagytok mindannyian, akik olyan jól szót értetek egymással, ha a Fidesz szidásáról van szó! Ahogy olvasom, meg igazodom a "nick-nevek" között, az a véleményem, hogy a jobbik és a szoc-libsi retorikája ugyanaz! Semmi különbség nincs köztetek! Igen jól meg értitek magatokat egymással! Csak így tovább! Ne gondolkozzatok.... Hajrá Fidesz!”
  • 106. kolombela 2010. január 08. 03:49
    „38. szocdem 2010.01.07. 12:54
    ugye, azért ezt te sem gondoltad komolyan, amit leírtál. A helyzet az, hogy hazánkban igen sokan az adó megkerülése miatt lettek nagyon gazdagok, mert megtehették.”
  • 105. kolombela 2010. január 08. 03:46
    „37. lolita 2010.01.07. 12:51
    Sajnos rosszul látod. A fityesznek még mindig nagyon sokan hisznek, mert hisznek Orbán "sohanemhazudtam" Viktornak.”
  • 104. kolombela 2010. január 08. 03:43
    „Ezt a nyugdíjrendszer támához is leírtam, de ide is nagyon jól illik.
    T. Viktor fanok és a ballibsi oldal imádói!
    Az Orbán család életútja nagyon jól jellemzi azt a helyzetet, ami hazánkban kialakult.. Az Orbán család ma már többszörös milliárdos, de mik voltak előtte? Egy négy gyermekes átlagos család, ahol az apuka a kőbányászatban a művezetőségig vitte. Fiucskájuk, Viktorka egy jótevő bácsi -Soros György- alapítványának köszönhetően gazdasági diplomát szerzett, (az alapítvány nélkül senki sem lett volna, mert a család nem tudta volna finanszírozni a tanulmányi költségeket) eleve elrendeltetett Viktorunk elkötelezettsége. A lényeg, hogy Viktorka már a "rendszerváltás előtt is a politika felé kacsingatott és mivel más lehetősége nem volt az mszmp berkein belül próbált felkapaszkodni. Rövidre fogva a történetet, Viktorunk jókor volt jó helyen és ez a " jó helyezkedés" a családnak meghozta a Kánaánt. A csúcs időszak akkor volt, amikor Viktorka megnyerte a miniszterelnökséget. Közben persze nem feledkezett meg "jótevő" gazdájáról sem.
    A lényeg, hogy az Orbán család az eltelt 20 év alatt többszörös milliárdos lett és ezt nem a kitartó, áldozatos munkájának köszönheti, hanem annak, hogy politikai pályára lépett az egyik fiacskájuk.
    Ez a kis történet gyakorlatilag az összes politikus esetében levezethető. A lényeg az, hogy nem a tudásuk révén lettek azzá amik, hanem azáltal , hogy igen jó gazdát szolgáltak ki.”
  • 103. kolombela 2010. január 08. 02:59
    „4. Primax 2010.01.07. 09:45
    Bár nehezemre esik, de be kell hogy valljam a fityesszel kapcsolatos irásaiddal egyet tudok érteni. Csak ne szeretbnéd annyira ezekket a ballibsiket, még szimpatikus is tudnál lenni.”
  • 102. kolombela 2010. január 08. 02:55
    „Naná hogy eltörli, hiszen rengeteg fideszest, vagy szimpatizánst érint. A volt elvtársakat nem lehet csak úgy megadóztatni.
    Ez megint csak választási fogás, semmi más. A fityesz nagyon korán kezdi a korteskedést.”
  • 101. load 2010. január 08. 00:27
    „100. pancser
    "...az átlagember semmilyen a saját bőrén tapasztalt rossz emlékkel nem rendelkezik."
    Erre ne vegyél mérget!
    Mindíg elfog a hányinger, amikor a Lágymányosi hídon áthajtva a Duna parton meglátom Siklósi Mária babaházát.”
  • 100. pancser 2010. január 07. 23:47
    „Primax! Érdekes mód a Fidesz 10évvel ezelőtti négy évét mindig fölülről szidalmazzák, azt veszik át a helyi lakájok, de az is tény hogy az átlagember semmilyen a saját bőrén tapasztalt rossz emlékkel nem rendelkezik. Hajrá Fidesz, mondd Te is!”
119 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Állítólag elindul a vagyonadó kalkulátor

Napokon belül, akár még ezen a héten elindulhat a vagyonadó kalkulátor az adóhivatal honlapján -… Tovább olvasom