Kisalföld logö

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 11°C | 21°C Még több cikk.

A kínai fizetőeszköz folyamatosan felértékelődik

Teljesen átalakul a jelenleg ismert világgazdasági kép, több régió kap a jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet a következő évtizedben.

Kína hatalmas változás előtt áll, gazdaságát az exportorientált fejlődési vonalról el kell mozdítania a belső fogyasztás felé, míg az Egyesült Államok esetében a GDP összetevőinek aránya várakozásaink szerint pont ellentétes irányban tolódik el. Az elkerülhetetlen folyamat végén alig ismerünk rá a jelenlegi világgazdasági térképre – állapítja meg Bratincsák Péter az Allianz Alapkezelő legújabb elemzésében.

Kína és a jüan árfolyama

Novemberben a kínai jegybank kivette a szokásos negyedéves monetáris politikai beszámolójából a korábban éveken keresztül használt, stabil árfolyam-politikára vonatkozó kitételt. Helyére a befektetők legnagyobb meglepetésére egy, a tőkemozgásokra és a főbb devizák árfolyama alakulásának figyelembevételére utaló passzus került, ezzel gyakorlatilag megnyílt az út a jüan árfolyamának erősítésére. Persze azonnal megindultak a pletykák, sokan arra számítottak, hogy az amerikai elnök kínai látogatása előtt gesztusértékű lépésre szánja el magát a kínai kormányzat, és ha apró lépésekben is, de engedi fizetőeszközét felértékelődni a főbb devizákkal (amerikai dollár, euró, japán jen) szemben.

Világgazdasági átrendeződés

Joggal adódik a kérdés, miért is tulajdonítunk ekkora fontosságot ennek a lépésnek? Azért, mert ez az elmozdulás – amennyiben megvalósul a jövőben – nem csupán a kínai versenyképesség csökkenéséről szól majd, hanem a globális kereskedelemben betöltött szerepek lassú átrendeződését is jelezheti. Az elmúlt évtizedekben az ázsiai országok hagyományosan exportőrként jelentek meg a világpiacon, versenyképességüket elsősorban az alacsony termelési költségeknek – olcsó munkaerő és gyengén tartott hazai fizetőeszköz-árfolyam – köszönhették, míg az Egyesült Államok tradicionális fogyasztóként lépett fel ebben az időszakban.

Azonban a Lehman-csőd utáni gazdasági összeomlás és a kilábalás időszaka fordulatot hozott a tengerentúlon: a hihetetlen mértékű közvetlen és garanciákon, pénzmennyiség-bővítésen nyugvó segélycsomag önmagában nem bizonyult elegendőnek a recesszióból való kilábaláshoz és a gazdaság tartós, kiegyensúlyozott növekedési pályára állításához. A túlnyomó többségében hitelből finanszírozott lakossági fogyasztás a válság következményeként drasztikusan megcsappant – többek között a hitelköltségek emelkedése és a hitelhez jutás nehézségei miatt –, mi több, a lakosság megtakarítási rátája érdemben emelkedett. Ennek logikus következménye, hogy a kieső gazdasági bővülést külpiaci fogyasztással, exporttal kell kompenzálni.

Kína belső fogyasztása egyelőre eltörpül az export mértéke mellett. Ez változni fog.
Kína belső fogyasztása egyelőre eltörpül az export mértéke mellett. Ez változni fog.

Az Egyesült Államok versenyelőnye a dollár gyengülésével javult, a tengerentúli vállalatok (euróban vagy épp jüanban mérve) valamennyivel olcsóbban tudnak most termelni, ám a jelenlegi helyzetben ez még nem elegendő.

Az igazi, tartós növekedés jóval hosszabb időszak alatt és vélhetően alacsonyabb szinten áll be. Ebből a helyzetből két fő csapásirány mentén mozdulhat el a tengerentúli gazdaság: protekcionista lépésekkel korlátozza a még meglévő importot, ezzel felvevőpiacot teremt a hazai előállítású termékeknek, vagy tovább gyengíti devizáját a jobb versenyképesség érdekében. Ez persze tisztán tankönyvi példa, a megoldás vélhetően ennél sokkal összetettebb és jóval nehezebben kivitelezhető lesz.

Tetemessé nőtt Peking valutatartaléka

Vegyük például a kínai devizatartalékok esetét. Kína az elmúlt évtizedben folyamatos külpiaci aktívumot produkált, devizában keletkező bevételeit tartalékolta és államkötvényekbe fektette. Így vált Kína az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb hitelezőjévé. A legfrissebb adatok szerint az ázsiai állam 2273 milliárd dollár értékben (GDP-jének 52 százaléka) halmozott fel devizatartalékokat. Összehasonlításul: Japán devizatartaléka ennek csupán fele (1005 milliárd dollár, azaz GDP-jének 20 százaléka), míg sorban a harmadik, az olajexportból profitáló Oroszország esetében a nemzetközi tartalékok mértéke csupán 414 milliárd dollár (GDP-jének 25,8 százaléka). A teljes eurózónára vetítve ez az adat 196 milliárd dollár (az összes eurózóna-tagállam jegybanki tartalékait összegezve), míg hazánknál 43,3 milliárd dollár (a GDP 28 százaléka). Kína esetében tehát 10 százalék jüan felértékelődés az éves nemzeti össztermék 5 százalékának megfelelő veszteséget okozna.

Ha a teljes képet nézzük, akkor jelenleg két meghatározó gazdasági pólust látunk, melyek a válságból kilábalást tekintve ugyanazon cél felé kívánnak mozdulni, ám nem találnak elegendő felvevőpiacot termékeikre.

Természetesen jelentős eltéréseket találunk a két pólus között, Kína és az ázsiai térség esetében a belső fogyasztás GDP-hányada eltörpül az export mellett, míg az Egyesült Államokban inkább az előbbin van a hangsúly, azonban a változás megcélzott iránya ugyanaz.

Eltérő válaszok a válságra

A Lehman-csőd utáni gazdasági válság eddig eltelt időszakának egyik érdekes jelensége az Egyesült Államok és Kína által adott költségvetési és monetáris politikai válaszok közötti eltérés volt. Míg az USA a pénzügyi szektor megmentésén fáradozott, s eközben a jelentősen eladósodott magánszféra implicit adósságterheit gyakorlatilag államadóssággá konvertálta, addig Kína figyelme a reálgazdaságra esett (készletfelhalmozás, vállalati hitelezés, beruházások). Ám félő, hogy ezzel olyan termelői kapacitást teremtett az országban, ami a visszafogott exportlehetőségek miatt hosszú ideig kihasználatlan marad.

Nagyjából itt tartunk most, és láthatjuk, hogy a világgazdaság előtt álló kihívások is megegyeznek: keresletet kell biztosítani a megtermelt javakra, így elkerülhető a tartós recesszió. Vissza kell állítani a nemzetközi kereskedelmi forgalmat – bár feltételezhetően a korábban ismert rendszerben már nem valósítható meg. Világgazdaságunk sokkal több jelentős szereplővel rendelkezik majd, mint korábban, a függőségi rendszerek is összetettebbek lesznek.

Tanultunk a múlt hibáiból?

Vajon ismét elkövetjük-e azokat a hibákat, melyek korábban rendre a válságok elodázásához és végső soron azok elmélyüléséhez vezettek, vagy tanultunk a múlt hibáiból?

– Biztató jelnek tekinthetjük talán, hogy a legtöbb ország olyan mértékű államadósságot halmozott fel, melynek fájdalmas, megszorításokkal teli rendezése elég indulatot vált ki a lakosságból, hogy támogassa egy globális pénzügyi felügyeleti szerv megalapítását.

– Szintén nem véletlen, hogy ismét felmerült a Tobin-adó ötlete. A pénzügyi tranzakciók esetleges megadóztatása és egy globális szabályozó/ellenőrző szerv segítségével talán elkerülhető a túlzott likviditásból és a pénzügyi innovációk válogatás nélküli, s szinte korlátlan alkalmazásából származó stabilitási kockázat – de ehhez rengeteg változásra van szükség.

– Elsősorban a pénzügyi instrumentum alapú vagyonteremtés és a reálgazdasági bővülés üteme közötti eltérést kell megszüntetni, mely vélhetően jóval visszafogottabb, de stabilabb globális növekedési rátát eredményez majd.

Kérdéses azonban, hogy hajlandó-e a világgazdaság összes nagy szereplője felismerni a változás fontosságát, vagy önérdektől vezérelve, kedvezőbb helyzet reményében újabb versenyfutás kezdődik, mely lehetetlen helyzetbe sodorhat teljes régiókat is.

Olvasóink írták

  • 3. Joel 2010. január 17. 17:34
    „Kínában kivégzik a sikkasztókat....
    Magyarországon a felső politikai elitben vannak bent, és érinthetetlenek....”
  • 2. knifemaster 2010. január 13. 08:37
    „1.
    Obama nem tud mit tenni,hisz annyira el van adósodva az Usa Kína felé.
    Az egész közlekedési hálózatot átjátszották Kínának,nem csak az építést,az üzemeltetést is.
    Ha Kína bebuktatja az Usát ,(európát az usa rántaná magával),magának is kárt okoz,mivel Kína eddig külső piacra termelt nem keveset.Most kezd a belső piacokra építeni.
    Obama csak egy báb,mint sokan mások.Azért ez a sürítés részéről Kína felé,hogy elodázza az elkerülhetetlent,és mert a FED nagyon be akar jutni Kínába,hogy ő szabályozhassa pénzügyi rendszert is,ugyanúgy mint az Usában,vagy Európában.
    Globális körbetartozás van,aztán ha valaki feldönti az első dominót....
    Nekem ez jött le a sok összeolvasott alternatív média infóiból...
    Nem értek a lovakhoz csak hajtom őket...”
  • 1. szocdem 2010. január 12. 16:44
    „sokan arra számítottak, hogy az amerikai elnök.......... ha apró lépésekben is, de engedi fizetőeszközét felértékelődni a főbb devizákkal (amerikai dollár, euró, japán jen) szemben.

    Péterem.
    Tudvalevő hogy Kína mostanra világ ura akkor is, ha nem akarja átvenni az USA-tól a "legnagyobb" jelzőket.
    GAzdasági és katonai potenciálja a világ összes többi országáéval együttesen vetekszik, gyakorlatilag SUPER HATALOMMÁ VÁLIK PÁR ÉVEN BELÜL!!!!!

    Ennek az egyik jele hogy felértékeli a jüant. És ezt OBama nem képes se hagyni, se korlátozni, mert az olyan volna mintha Oszkó mondana Pekingben bármit arról az ottani vezetőknek, hogy hogy kell élni...

    Szal nem rossz ez a cikk, de nem kerülünk vele közelebb a valósághoz. Be kell látni: Kína ha azt akarja, Obama (és lehet hogy európa is) holnap csődbe jut. Egyszerüen visszakéri tőle Kína a befektetéseket, kéri kifizetni a jelzálogleveleket..
    Ennyi.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az American és a Delta versengnek a JAL-ért

Az American Airlines is beszállt a licit versenybe a rivális Delta Airlinesal egyetemben a Japan… Tovább olvasom