Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 19°C Még több cikk.

A szegedi egyetem 57. rektora

A hároméves ciklus letelte után újabb négy évre kapott bizalmat Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem 57. rektora. Küldetésének a tehetséggondozást, a kutató-innovatív lendület megtartását, a szolgáltatóbarát egyetem kialakítását és a karitatív feladatokat nevezi.
Szabó Gábor szerint egy rektor akkor eredményes, ha az általa vezetett egyetem sikeres. Fotó: Karnok Csaba
– Kit értesített elsőként arról, hogy újraválasztották?

– Nyolcvanéves édesanyámat hívtam föl először. Ő addigra már kibőgte magát, mert a titkárnőm megelőzött, a szavazás eredményének kihirdetése után azonnal elújságolta neki a hírt.

– Három éve hét pályázó közül 22 „igen" szavazattal választotta rektorrá az egyetemi tanács, most viszont egyetlen jelöltként indult és 35 támogató voksot kapott. Mi a magyarázata a változásnak?

– Mértékadó és megtisztelő az „igen" szavazatok számának ilyen növekedése. De ez nemcsak az én munkám elismerése, hanem a rektorhelyettesi csapat és a háttérben dolgozók erőfeszítéseinek honorálása is, amit köszönünk.

Karcagi csapatjátékok

– Hallottam olyan véleményt, hogy ez nem választás, hanem szavazás volt. Ön elégedett az elmúlt közel három év eredményével?

– Ha elégedett lennék, nem pályáztam volna újra. Egyébként pedig a rektor teljesítményét az egyetem közvéleményének tiszte megítélni. Komolyan gondolom, hogy egy rektor akkor eredményes, ha az intézménye is sikeres. Azt pedig a hazai és a nemzetközi minősítések mérik.

Helyzetelemzés

A két ciklus rektori programja között az különbség, hogy a helyzetelemzés súlypontjai máshova kerültek. Három éve – az innovációs igazgatóság és az innovációs alap kialakításával, a szabadalmak felkarolásával – olyan szervezeti kultúra kialakítására helyezték a hangsúlyt, amely segítette a kutatói-innovációs programok megvalósítását. Most a súlypont átkerült a tehetséggondozásra. Bár az egyetemnek eddig is az oktatás volt a legfőbb értéke és tevékenysége, de a bolognai folyamat új helyzetet teremtett. A nemzeti sajátosságokat tükröző oktatási folyamat végén a hallgatók piacképes diplomára számíthatnak. Azért is más a helyzet, mert – a két centrum mellett – nem rendelkezett a mostani hat tudásközponttal. Ezek megszületése azt eredményezte, hogy a kutatás-fejlesztés terén a kari határok lebomlottak, miközben az egyetemen belül, illetve az SZTE és a gazdaság kapcsolatában önszerveződő kritikus tömegű kutatócsoportok jöttek létre. Az új helyzet harmadik eleme, hogy most már az ország uniós fejlesztési tervéhez kapcsolódik az egyetem. 

– A partnerségre  és párbeszédre törekvése, az egyeztetési és együttgondolkodási hajlandósága közismert. E csapatban gondolkodás honnan ered? Sportolói múltjából, kutatói gyakorlatából, vagy személyiségéből fakad?

– A karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskolában, alma materemben kis csoportokban végeztük a laborgyakorlatokat fizikából, kémiából és biológiából, így már ott megtanultam a toleráns és egymással szót értő, egymás tudását kiegészítő stílust. Diákként kosárlabdáztam, amit már akkor komoly intellektuális játéknak tartottam, a sikerekhez – a fizikai felkészültség és technikai tudás mellett – az egymás gondolatainak kitalálása is segített. Aztán sohasem magányos kutatóként, hanem csapatban dolgoztam: másfél évtizedig vezettem a főiskolán az élelmiszeripari műveletek és környezettechnika tanszéket, ahol sokféle tudás megfér.

Sörözés a diákokkal

– Kompromisszumkészségét a hallgatói önkormányzat elnöke is értéknek tartja. Milyen a diákokkal a viszonya?

– Eredetileg orvos, aztán – a biológiától kicsit megrettenve – inkább tanár szerettem volna lenni. E pálya természetesnek tűnt, hiszen pedagógus környezetben nőttem föl, a szüleim ismert tanítók voltak Karcagon. Aztán – pusztán a megélhetési nehézségekre gondolva, tanáraim tanácsára – mégsem lettem pedagógus. De az élet úgy hozta, hogy a pályámat az élelmiszer-ipari főiskolán kezdtem, ahol a tudásom átadhatom. Most is az órámról jöttem e beszélgetésre. Ugyanakkor a hallgatókkal átalakult a kapcsolatom. Ma már nem sörözünk és beszélgetünk annyit, mint korábban, mikor még korosztályban közelebb voltunk egymáshoz. De oktatóként és rektorként ugyanazt gondolom: a diák a főszereplője az egyetemi életnek. Velük kapcsolatosan legfontosabbnak azt tartom, hogy nem szabad megválaszolatlanul hagyni kérdéseiket.

– Mintha kívülről pillantott volna az egyetem egészére akkor, most pedig már az egészet belülről ismerve határozza meg az erősítendő pontokat. Melyek a közeljövő legfontosabb lépései?
– Az új rektori program lényeges üzenete a tehetséggondozás, ami karitatív feladat is. Jómagam és a bátyám a szüleinknek köszönheti: olyan környezetet biztosítottak, hogy mindketten szép életpályát futhattunk be. Azt szeretném elérni, hogy az, aki a Szegedi Tudományegyetem polgára lesz, a tehetséggondozás hálójába kerüljön. Gondjainkra bíznak harmincezer fiatalt. Pályázati, alapítványi és egyéb pénzforrásokat mozgósítunk, hogy rossz anyagi helyzete miatt ne kallódhasson el egyetlen hallgató, doktorandus, vagy fiatal kutató sem. A kutatás-fejlesztés központi kérdés az egyetem életében, s a lendület nem törhet meg, a legfontosabb, hogy megalakítsuk a kilencedik, az info-kognitív tudásközpontot, mire az élettan, a pszichológia, a lingvisztika és az informatika kutatására megjelennek a pályázati források. A harmadik üzenet, hogy Szeged és a térség legnagyobb munkahelyéből megteremtjük a legjobb munkahelyet: hétezer munkatársunk megélhetésére, családjára gondolva szeretnénk bővíteni a forrásokat és megőrizni e munkahelyeket.

– Ön megjelenik minden olyan tudományos eseményen, amelyre meghívják. De a rektorság nemcsak reprezentálás, hanem kemény harcok sorozata is. Melyik csatája a legemlékezetesebb?
– Hosszú tárgyalások eredményeként kötöttük meg a kollektív szerződést és a hozzá tartozó juttatási szabályzatot. Kemény csatának minősítem viszont, amit a hallgatók képviselőivel vívtam a tanulmányi és információs központbeli regisztrációs díj miatt. Aztán megértettem a diákok álláspontját: az egyetemhez hozzátartozik e szolgáltatás. A végén megkövettem a hallgatókat. Sokat tanultam e csatából. Például azt, hogy szolgáltatóbarátabb legyen az egyetem, vagyis azok, akik a diákok ügyeivel foglalkoznak, azt kellő alázattal és a kölcsönös megértés jegyében tegyék.

Campus

Az egyetem mint munkahely. Az integráció egyik ígérete volt, hogy megoldódnak a kubatúragondok. A szegedi egyetemhez tartozó négyszáz ingatlan felújítási stratégiáját át kell gondolni. Az épületek tulajdonosa az állam, csak fenntartója és kezelője az egyetem. Ezért kölcsönös a felelősség, vagyis nem hárítható az egyetemre egy olyan feladat, hogy a szűkös hallgatói és fenntartási normatívából végezze el a felújításokat – véli Szabó Gábor. A rektor minden megoldásra nyitott. Arra is, hogy új campus épüljön például a Öthalmi úton, vagy hogy az új egészségipari park, a biopolisz fölépítése mellett, a kiürülő klinikaépületekre alapozva alakítsanak egy gyönyörű belvárosi campust.

A rektor mint médiasztár


– Az integrációval létrejött universitas a legnagyobb intézmény lett e térségben, ahol sorra szűntek meg a nagyvállalatok és nem indulnak mamutberuházások. Ez is oka, hogy a régió tudásközpontjának vezetője médiaszereplővé lett: téma, ha Kóka helikopterén utazik, vagy hogy miként építette föl rektori programját...

– Pedig egy rektor nincs fölkészülve a médiaharcra. Nem tanulja és idegen tőle az a szerep, ami például egy politikusnak a kenyere, vagyis hogy csalafinta újságírói kérdésekre csalafintán válaszoljon. Ha nekem meg kell értenem, hogy az orvossztrájk idején miért nem érdekli a médiát az 1,8 millió szívbetegről gondoskodó hemodinamikai labor átadása, akkor az újságíróknak is el kellene fogadniuk, hogy egy általuk rosszul értelmezett mondat rombolhatja az egyetem nimbuszát. Ezért a rektorválasztás sem médiaesemény, hanem az egyetem belügye, olyan autonóm kérdés, amelyről nem kell számot adnunk a társadalomnak. Amikor számot kell adnunk, azt mindig megteszem.

– Ehhez viszonyítási pont, ha három jellemzővel leírja: második rektori ciklusa végén milyennek látják majd a szegedi egyetemet a diákok és az oktatók?

– A hallgatók számára addigra létrehozzuk az egységes kvesztúrarendszert; minden itt képződő bachelordiploma piacképes lesz úgy is, hogy nagy részük alkalmas a mesterfokozati folytatásra; befejezzük az Öthalmi úti épületek fölújítását, így bővül a kollégiumi férőhelyek száma, miközben a már meglévő diákszállások korszerűsödnek. Mivel a tudásközpontokban több száz oktató dolgozik, ezért sok spin-off cég jön létre, megugrik a szabadalmak száma. Ugyanakkor az oktatók nemzetközi mobilitása is erősödik, mert lesznek rá források. Abban bízom, hogy az egyetemi oktatók jobb körülmények között fognak dolgozni. Az egyetem erős, s ezekhez meglesz az anyagi háttere.

– Mit szeretne elérni Szabó Gábor a következő négy évben?

– Fizikai és szellemi kondícióm karbantartása érdekében lényegesen gyakrabban sportolok, mint az elmúlt három évben; miközben új kihívásként megpályáztam a gépészeti és folyamatmérnöki intézet vezetői posztját, amely kutatócsoportok mentén szerveződne, s a munkában magam is részt vennék. S végül egy személyes óhaj: Csilla lányom most megy férjhez, ezért remélem, hogy négy év múlva már nagypapa leszek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Márciusi letölthető sudoku!

Folytatódik Sárdi Tibornak, az "Ész Ász Top 100" játék győztesének új logikai játéka a sudoku.… Tovább olvasom