1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja.

A megmozdulás kikényszerítette az általános választójog és az új alkotmány ígéretét. A második bécsi felkelés fő követelése Ausztria szövetségi államá alakítása volt a parlamentarizmus elvei szerint. A tömegtüntetés hatására János főherceg július 22-re alkotmányozó birodalmi gyűlést hívott össze Bécsbe.

1843-ban Szakolcán kezdte gyakorlatait a bányamérnöki hivatalban, ahol rövidesen az egyik bánya vezetésével bízták meg. Összeállította Ausztria és Magyarország bányászatának statisztikai adatait az 1842 évet megelőző 25 esztendőről. 1848-ban a resicai kerület ideiglenes vezetője lett, 1849 elejétől ugyanitt a magyar kormány ágyú-, kard-, szurony- és bombagyártását irányította. A világosi fegyverletétel után várfogságra ítélték. 1860-tól kezdődően a Resica mellett lévő szekuli kőszénbányát igazgatta, ugyanebben az évben bányaügynöki irodát nyitott Pesten. Ekkor kezdett hévforrásokkal foglalkozni. A magyarországi geotermikus kutatások úttörője volt; nevét elsősorban sikeres artézi kútfúrásai tették ismertté. Részt vett az 1861 évi országbírói értekezleten és aktívan közreműködött a bányajogra vonatkozó elképzelések törvénytervezetbe foglalásában. A Magyar Tudományos akadémia tagja volt.

A matematikatörténet egyik legtermékenyebb és legjelentősebb alakja.

Szerinte a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, amely egyik legjobb bizonyíték a heliocentrikus világképre.

Az 1607-ben bemutatott "Orfeusz" című szerzeményét az első operaként tartják számon. Monteverdi már 16 évesen komponálni kezdett, madrigálokat írt. 1590-től a mantuai herceg udvarában énekelt és hegedült, majd karnagyként alkalmazták. 1613-ban Velencébe ment, ahol kántori állást kapott a San Marco-katedrálisban, 1623-tól pedig karmester lett. Zenedrámáiban elsőként valósította meg a zene és a szöveg összhangját. A szöveget lendületes dallamvilággal emelte ki, feladata az volt, hogy az emberi érzelmekre hasson. Az új zenei műfaj gyorsan elterjedt.

A Visegrádról ellopatott koronával, Szécsi Dénes esztergomi érsek koronázta meg. Albert király és Erzsébet, Zsigmond király leányának gyermekeként született apja halála után, innen kapta "Utószülött" melléknevét. Hatalomvágyó anyja elutasította Ulászló megválasztását, udvarhölgyével ellopatta a Szent Koronát a visegrádi várból, és Székesfehérvárott megkoronáztatta csecsemő fiát. V. László III. Frigyes német-római császárhoz került, ahol kitűnő humanista nevelést kapott és felkészítették az uralkodásra. A magyar rendek 1444-ben elismerték királyságát, de nagykorúságáig Hunyadi János választott kormányzóra bízták a hatalmat. III. Frigyes 1453-ban engedte el, és V. László átvehette az uralkodást. 1453. októberében Csehországban is királlyá koronázták. A vele rokonságban álló Cillei Ulrik lett a főtanácsadója, akinek teljesen a befolyása alá került és felhasználta esküdt ellenségei, a Hunyadiak elleni harcához. Hunyadi László nándorfehérvári kapitány kezéből is ki akarták venni a királyi várat, amit semmiképpen nem akart átadni. 1456. novemberében a király Cilleivel együtt személyesen jelent meg Nándorfehérváron, ahol fegyveres összetűzésre került sor, Hunyadi László és hívei megölték Cillei Ulrikot. A gyilkosságtól megrettent király teljes büntetlenséget ígért Hunyadinak, aki ennek tudatában 1457. márciusában a Hunyadi-párt vezetőivel és híveivel megjelent Budán. V. László ígéretét kényszer hatása alatt tett cselekedetnek nyilvánította, és március 14-én elfogatta Hunyadi Lászlót és kíséretét. A vezetőket halálra ítélte, de közülük csak Hunyadi Lászlót fejeztette le. Tartva a lázadástól május végén először Bécsbe menekült, majd Prágába ment, ahová a fogoly Hunyadi Mátyást is magával vitte. Prágában halt meg teljesen váratlanul valószínűleg fehérvérűségben vagy bubópestisben. A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.

A Képes krónika (Chronicon pictum) egy latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos budai udvarában, Szerzője feltehetően Kálti Márk. A szöveg elejétől végig egy kéz írása, kalligrafikus könyvírás, minden valószínűség szerint magyar másoló munkája. A budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.