Lee Child: Hiba nélkül & Bosszúvágy

Szerző: Lee Child
Cím: Hiba nélkül
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 448

Jack Reacher, a szupermacsó ex-nyomozó brandje rég túlnőtt már „gazdáján”, hívószónak a JR éppen megfelel mindazoknak, akik élvezik és értékelik az igazság XXL-es méretű bajnokát. Egyfajta bölcsész Rambo ő, akiről, ha a helyzet úgy kívánja, visítva pattan le az ellen és a golyó, de általában inkább a fejét használja, mielőtt kinyitja a pofonosládát. Jellemrajza ennek megfelelően csak éppen annyira összetett, hogy a halhatatlan összképet minimálisan árnyalja, karaktere születése pillanatában már kerek egész volt.

Szerző: Lee Child
Cím: Bosszúvágy
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 328

Jim Grant, akarom mondani a Lee Child művésznéven alkotó, Reacher figurájából aranybányát nyitó szerző a hatodik ikszet is elhagyta a minap, mégis csak 1997-ben jelentkezett első regényével (ez volt a Killing Floor, magyar címén Elvarázsolt dollárok), amivel a legjobb elsőkönyves szerzőnek járó Anthony-díjat mindjárt zsebre is vágta. Grant/Child, ha úgy tetszik, a negyvenes korban újrakezdők táborát gyarapítja, hiszen jogi végzettségű emberünk akár a manchesteri Granada TV gyártásvezetőjeként is nyugdíjba mehetett volna, hiszen fiatalkorának emlékét több mint 40000 órányi ott készített műsora őrzi. Jött azonban a munkahelyi átszervezés és vele Reacher, akinek az élet sokkal több nyerő kártyát osztott.

Szerzőnk tehát egy amatőr, mondhatni műkedvelő író, aki már a kezdet kezdetén rájött, hogy képzetlenségéből eredő hiányosságait hiába is palástolná, amikor annyi minden más van, amiben domboríthat. Sem Reacher, sem Child nem kedveli a kerülőutakat, stílusuk nyers és száraz, de amit és ahogyan tálalnak, azzal láthatóan beviszik a találatot, ahova kell. A General Press most frissített köntösben mutat be egy igazi klasszikust és a széria legfrissebb darabját: az eredetileg 2002-es kiadású Hiba nélkült (magyarul 2004-ben jelent meg először) és a legújabb Reacher-regényt, a Bosszúvágyat. Az újranyomást egy bónusz novellával próbálja most a kiadó vonzóbbá tenni a keménymag számára is, a szösszenet a James Penney új élete címre hallgat, grátisznak megteszi.

A Hiba nélkül amúgy egy jó kis többrétegű sztori, amely a politika legfelsőbb köreit és az újfent töketlenkedő titkosszolgálatot állítja a fókuszba, naná, hogy Jack segítségére szorulnak, akinek néhai bátyja révén akad egy kis hátszele is a könnyebb manőverezéshez. A szimpla logikával felvezetett történetet a könyv végén Child egy brutálisan nagy csavarral állítja egy teljesen eltérő vágányra, hogy Reacher végre az öklét is használhassa, így gyorsan rövidre zárva a rend őrei által már majdnem elvesztett játszmát. A színtiszta rettegés, a gyengéd érzelmek és a férfias erények tökéletes egyensúlyát nyújtja ez a valójában inkább mozivászonra kívánkozó sztori, ahol a James Bondba oltott Bud Spencerünknek bizony még a szellemekkel is meggyűlik a baja.

A Bosszúvágy is a zsáner elvárt keretei között mozog, a végtelenül elcsépelt cím helyett talán jobb megoldás lett volna az eredetit (Personal) felhasználni, végtére is a mozgató erők itt inkább személyes természetűek, miközben mellesleg államelnökök élete a tét. A történetben másfél évtized elteltével „köszön rá” Reacherre egy régi ismerős, aki a maffia védettségét is élvezve vadászik a főhősre. Child itt is bevet a csúcsponton egy plusz trükköt, hogy olvasóit végképp az ujja köré csavarja, így tényleg az utolsó oldalig letehetetlen a könyv, ami a sorozat sokadik darabjaként is frissnek és anyagerősnek hat. Nem mondanám, hogy az ellentábort meggyőzi bármiről, de a Reacher-rajongók fülig érő szájjal fogják olvasni.

Jack Reacher is back in town! Van még kérdés?