Christina Baker Kline: Árvák vonata

Szerző: Christina Baker Kline
Cím: Árvák vonata
Kiadó: Alexandra
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 312

Nos, ilyen címmel nem volt kérdés, hogy kiválasztom-e ezt a könyvet az Alexandra kiadó novemberi könyvajánlói közül. A kötetet kézben tartva, ízlelgetve kiderült, hogy nemcsak engem nyert meg az Árvák vonata, hónapokig szerepelt a három legjobb cím között az amerikai toplistákon. Az angol változat egy évig csücsült az USA-beli sikerlisták dobogós helyein, s 2014-ben eljutott hozzánk, Magyarországra is. Már itt megjegyzem, hogy a magyar borító százszor szebb az eredetinél, s nem is kérdés, hogy mennyire vártam, hogy olvashassam.

Mindig megjegyzem, hogy gyengéimnek számítanak a fejlődéstörténetek, azokkal lehet engem a leginkább lenyűgözni. Christina Baker Kline története is oda hatott, ahová célozva volt: a szívemre. „1854 és 1929 között elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték. Fiatal ír bevándorlóként Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik New Yorkból indultak vonattal a bizonytalan jövő felé.” Névváltoztatások, folytonos bőröndbe pakolások, nemi erőszak, mocsok és megaláztatás jellemezte leginkább az alig 9 éves kislány életét, s mire betöltötte a 10. évét, már többet tapasztalt, mint egy felnőtt.

Ahogy a fülszöveg is felkészít rá, ez a regény „részletekben gazdag, nagyívű történet, melyben egyformán szerephez jut a történelem, az egyéni kitartás, a váratlanul köttetett barátság lehetősége és a magunkban tartott titkok sorsfordító szerepe.” Címszavakban elmesélve is sokat mondhatok a hangulatáról: hála, tisztelet, megbecsülés, nélkülözés, árvák, gyerekek, kosz, nincstelenség, bűz, öröm, idő, életek. Mit jelent valahová tartozni? Hogyan értelmezik a család fogalmát az apró árvák? Hogyan lesz legfőbb vágyuk az, hogy elfogadják őket? Iszonyú súlyos téma ez. Christina Baker Kline roppant hozzáértő módon viszi végig a történetet. Szépirodalmi stílusban, részletekbe menően ismertet meg bennünket az árva kislány sorsával, s a két szálon futó cselekményt is olyan szépen fonja egybe, hogy valódi öröm kézben tartani a kötetet. Míg a múlt század eleje és közepe elevenedik meg az egyik szálon, a közelmúlt tesz kíváncsivá a másikon. Hogyan kerül kapcsolatba a 17 éves Molly az egykori árva Viviannel? Véletlenül? Sorsszerűen? Az olvasóra van bízva.

Összességében gyönyörű alkotás, s méltó helyen van a szépirodalmi művek között. Mindenesetre bennem maradt némi keserűség a történet végét illetően. Frászom van a happy endektől egyébként is, de amikor már torzul a történet is a végkifejlettől, akkor simán csak szomorú leszek. S tovább folytatva a kérdőjeles kíváncsiskodást, felteszem a kérdéseket: Miért akar egy kilencven éves idős nő laptopot, és miért vásárol online ruhákat magának, azok után, hogy előtte nem volt különösebben nyitott semmiféle technikai eszköz felé? És valóban elég lehet egyetlen e-mail ahhoz, hogy a 70 éve elhagyott gyermekünk azonnal látni akarjon? Azt gondolnám, a történet vége nem illik az elejéhez, de mivel az értékelés erősen szubjektív, cáfoljátok meg!