JoNesbø: Police

Szerző: JoNesbø
Cím: Police
Kiadó: Animus
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 510

Ha már sajnálatos módon a zseni svéd írót, Stieg Larssont elveszítettük egy balesetben, örüljünk, hogy akad valaki, aki nagyon közelről kerülgeti a néhai stílusát. Nyilván Nesbø-ről beszélek. A norvég írót és zeneszerzőt már csak az új Stieg Larssonként emlegetik. Akik olvastak néhány remekművet tőle, most bizonyára mélyen bólogatnak, hiszen valóban erősen hajaz a Millennium-trilógia megalkotójának fantáziavilágához. Mindkettejük eszköztára duplacsavaros cselekményben és társadalmi problémákon nyugvó témákban bővelkedik, néhány összetett karakterrel megtoldva.  Nesbø sokszínű arca az írói szakmájában is megmutatkozik, hiszen számos gyerekkönyvet írt, Doctor Proctor főszereplésével, napjainkban mégis inkább a krimi vonalon alkot újakat. Ezúttal a Harry Hole sorozat legújabb kötetét vesézem ki.

„A Holdnak valójában nincs sötét oldala. Ami azt illeti, az egész sötét.”

A Pink Floyd DarkSide of the Moonjának fenti zárómondata mindjárt a Police elején elhangzik, és a maga módján össze is foglalja JoNesbø könyvének alaphangulatát. Jelen történet szövetén valóban alig hatol át bármiféle napfény: balsejtelem, őrület és kegyetlenség tobzódása mind az ötszáz oldal.

„A gonoszság nem létezik, mert egyszerűen minden rossz. A világűr sötét. Gonosznak születünk. A gonosz a kiindulópont, az a természetes. De olykor felragyog egy kevés fény. Ez azonban csak átmeneti, mert vissza kell térnünk a sötétségbe.”

Mindez persze valahol a főhős, Harry Hole ars poeticája is lehetne, ahogy az is. A név és az alapszituáció önmagában is sikerre ítéli a kötetet, pedig a tízedik HH-regény jókorát csavar a korábban megismert, óriási szívű, de önmagával és másokkal szemben is a végletekig kíméletlen zsarumacsó legendáján. Az itt színre lépő, meghasonlott és önbizalmát vesztett nyomozó működése ingoványos talajra viszi az olvasót. A kötet valódi mondanivalója sem lehet más, mint Hole megváltásának kérdése, aki a Nesbø-regényeken belül is külön életet él. A meglepetés mindenesetre még akkor is garantált, ha a fenti idézet axiómája sértetlen marad.

Talán éppen ez a semmiből lecsapó váratlanság, a sztori éles kanyarja ad okot a fejvakarásomra, amikor saját értékelésemet megteszem. Adott itt egy, az oslói rendőrséget totálisan feje tetejére állító, páratlanul brutális gyilkosságsorozat, melynek darabjai egyaránt mestermunkák, a végkifejlet mégis bántóan támadja le az ínyencfalatokra éhező, sötétebbik énünket. A Nesbøt ismerők számára nem jelent majd újdonságot a precízen megszerkesztett szálak halmaza, amelynek kibogozása során számos illúzió dől a porba. Hősét természetesen hasonló határozottsággal vezeti a szerző végzete felé, azon pedig már végképp nem lepődünk meg, hogy a Hole-sztori végén továbbra sincs pont.

Ha rám hallgatsz, nem a Police lesz a belépőd Nesbø és Harry Hole világába, de csemege ez mindazoknak, akik szeretnék meglátni a Hold mindkét (egyaránt sötét) oldalát. Vigyázz azért, csak nagy lelkierővel veszed majd elő újra.