Gary Shteyngart – Abszurdisztán

Szerző: Gary Shteyngart
Cím: Abszurdisztán
Kiadó: Cor Leonis
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 346

Böngészve a Cor Leonis könyvei között, akadtam rá erre az abszurd darabra. Ilyen címmel követelte, hogy birtokoljam, s én engedelmeskedtem. Felraktam a polcra a többi olvasnivaló mellé, hadd várjon sorára, aztán mégis levettem, s beleolvastam. Nem is hagytam abba, mert jött a kérdés…

Ki ez a fickó? A Szuperzsidó, a Brutálisan Körülmetélt, a Szuperszexi Fehérjedús, Misa Gyermekei atyja, szerepe szerint Borisz Vainberg fia, aki eltévedt Abszurdisztánban és saját magában. Miután éppen ő az egyetlen fia Oroszország 1238. leggazdagabb emberének, és 150 kilóját egyébként sem szívesen terheli, módja és ideje is akad gondolkozni az élet dolgain. Erről szól ez a mese, és mindarról az abszurditás-sorozatról, amely mintegy mellékesen (és persze vérbeli szovjet természetességgel) megtörténik a főhős körül. A Szeretett Papa vodkaszagú lehelete és Jézus lábtámasza, szevók és szvánïk, szex és költségplusz ér össze egy végtelenített körben, amelynek nem lehet megfejtése, mert egy illúzióra rajzolták fel.

De mégis, ki ez a fickó? Igor Szemjonovics „Gary” Shteyngart hét évet élt (szó szerint) zsidóként egy Lenin-szobor árnyékában, Szentpéterváron, majd az Államokba távozott, hogy ott orosz-amerikai-zsidó szatírákkal teremtsen magának hírnevet. Az Abszurdisztán valahol az ő története, egy mélabús, szomorú ember rendkívül szórakoztató képe arról, hogy semmi sem fekete-fehér, és az édentől keletre ugyanazt találjuk kifordítva, mint nyugatra. A nyitott elméjűeknek és a szókimondás híveinek okvetlen ajánlom a könyvet, de mindenekelőtt azoknak, akik örömmel vállalják, hogy a maga kényelmetlenségében rájuk telepedjen a túlsúlyos zsidó ökörörökség. Meggyőződésem, hogy Shteyngart többet mond az élő, szellemi holokausztról, mint Auschwitz üres termei.

„Próbálkozom, Papa. Mindent megteszek. Az igazság mégis mindig eltompítja az ösztöneimet.” Tessék vigyorogni, ez Misa Vainberg testamentuma!