Megháláljuk a sok lóvét

Magasabb vagyok Pamela Andersonnál, és neki a piros fürdőruha is jobban áll. Kisebb a lábam, mint Dennis Rodmennek. El tudok számolni egytől tízig, alkalom adtán tovább is, de azért nem vállalok felelősséget. Összesen 20 ujjam van, két kezem, két lábam, énekelni tudok, de csak hamisan. Aki érdemibb dolgokat is tudni akar, adja meg az emilcimét, ígérem, válaszolok minden kérdésére, de nem itt.

"Itt sem fenékig tejfel az élet"

Vissza Németországba, ha már itt vagyok, inkább az itteni történésekről írok: az elmúlt pár napban gyakorlati teendőimet végeztem.Hétfőn lesz egy rádióadásunk, ahhoz készítek körkérdést, s segítek a zenei anyag kiválasztásában.Elvileg a műsorunk elérhető lesz az interneten, de nem akarok reklámot csinálni neki, mert nem tudok több érdemi infóval szolgálni.

Egyre jobban érzem, hogy nem haszontalanul fektette belénk a Goethe Intézet azt a halom lóvét.Ez egy oda-vissza dolog: ők rájönnek, hogy a kelet-európai rádióknak meg van mit tanulni tőlük, így elbüszkélkedhetnek azzal, mennyi pénzt, energiát és tudást fektetnek munkájukba, mi meg rájövünk arra, hogy itt sem fenékig tejfel az élet.

Ugyanaz a lemez, mint itthon

Hiába, a fény és a csillogás, a médiában állandó probléma, hogy nem tudják eldönteni, kinek mi a jó, mikor, hogyan, mit miért érdemes.Mert ami az egyiknek tökéletes, az a másiknak tuti nem tetszik. Bár a germán médiabirodalom kiterjedt, és ezt hangsúlyozzák is, az a meglátásom: itt is ugyanaz érvényesül, mint nálunk. Vagyis tudatosan butítani a népet, nem a kultúrát, hanem a látványt, a megbotránkoztatót, a megdöbbentőt közvetíteni.

Amúgy egyre jobban az a meglátásom, hogy ez nem egy világrengető probléma, kevés pénzzel gagyit eladni jó, mert mindenki megveszi, hisz ha az egyiknek van, akkor legyen a másiknak is... Még jó, hogy az AIDS-szel kapcsolatban nem ezt gondolják az emberek. Igaz, lehet, hogy eljön az az idő is, amikor HIV-fertőzöttnek lenni jó lesz...