2020.02.08. 11:35
Életben tartotta a Richards a női kézilabdát Győrben – korabeli fotók
A Richardsban a közösségi élet, a munkahelyi kollektíva olyan volt anno, ami elképzelhetetlen napjainkban. A dolgozók „nagy családként” tekintettek egymásra. Rengeteg csapat vett részt a Richards üzemi bajnokságain, legyen szó fociról vagy tekéről. Az NB I-es és NB II-es tekerangadóknak óriási hangulata volt.
Meccs sörrel
„Egy-egy tekemeccs négy és fél órán tartott, mégis százan szorongtak a lelátón vasárnaponként. Miután véget ért egy-egy pár mérkőzése, a tömeg egyszerre indult a mai Malom liget felé és a Nádor sörözőben korsók mellett tárgyalta az összecsapást” – kezdte emlékezését kollégánk, Mohay Gábor. A Kisalföld ma is aktív újságírója Ligeti Imre hívószavára költözött Sopronból a folyók városába 1968 nyarán.
Győri retro - a Richards sportsikerei
Kollégánk emlékei
Az egykori ifjúsági válogatott tekéző közel két évtizeden át erősítette kisebb megszakításokkal a Richards tekecsapatát. Mohay Gábor a páros bajnoki címe mellett csapatban a csúcsra 1982-ben, az NB I harmadik helyére 36 évesen ért fel. Ekkor játékos-edzőként „két fronton” állt helyt kollégánk, miközben a Kisalföld sportrovatát is vezette.
Azok a nyolcvanas évek
„A nyolcvanas évek elején Hadarics Sándort választották a sportkör elnökének. Ő ambiciózusan fejlesztette a Richards két hagyományos sikersportágát, a női kézilabdát és a tekét. Magyar válogatott tekézőket, Mráz Lászlót és Nagy II. Lászlót sikerült igazolni a gárdába.
Az üzemi bajnokságban szinte minden üzemrész csapata játszott hétről hétre egymással. Az Antalics-testvérek fogalomnak számítottak, a legidősebb bátyjukat leszámítva hárman is tekézték. Ők az elsőszámú csapatban is lehetőséget kaptak” – hallottuk Gábortól, aki elmondhatja magáról: a nyolcvanas évek derekán első magyar tekézőként próbálhatott szerencsét Ausztriában, egy bécsi csapatban.
Kézilabda a „teknőben”
A Richards múltidéző története kapcsán mindenképp hangsúlyozni kell: a legendás győri gyár tartotta életben a kisalföldi megyeszékhely jelenlegi legnépszerűbb sportját, a női kézilabdát. A nyolcvanas évek elején mélypontra jutott a női kézilabda az ETO-nál, a megszűnés szélén állt a szakosztály. A tátongó űrt a Richards női csapata vette át. Mai szemmel hihetetlennek tűnik, de a játékosok a Bercsényi liget „teknőjében”, aszfaltos pályán kergették a játékszert a nyolcvanas évek elejéig.
„Az elsőosztályban dobogó közelbe jutott a csapat, negyedikként végzett. Olyan későbbi klasszisok erősítették a keretet, mint az 1995-ben a világ legjobbjának választott Kocsis Erzsébet vagy a szintén válogatottságig jutó Csapó Erika. Ő a bombaerős átlövéseiről vált híressé, később Debrecenbe igazolt” – elevenítette fel a Richards „nagycsapatát” Mohay Gábor.
A vég
A kiváló minőségű győri gyapjútermékeknek, a sportsikereknek nem a rendszerváltás – bár az külön „misét” megérne, hogyan adták el pályarészenként a modern tekecsarnokot a privatizációs „vadkelet” idején –, hanem a dömpingáron érkező ázsiai textilek vetettek véget. A Kínából indult termelési- és árpolitikával képtelenség volt vetekedni.
2700 lájk a Richardsnak
A Richards gyár története sok Olvasót vonzott az utóbbi hetekben. A „győri gyapjúsok” felemelkedését 1400-an, a legendás vezérigazgató, Ligeti Imre életéről szóló írást 1300-an lájkolták csak a kisalfold.hu-n. Ez nem meglepő: fénykorban több mint 5500-an dolgoztak az üzemben.
(A Richardsról szóló visszaemlékezések egy része Ligeti Imre unokája, dr. Miletics László és a család közbenjárásával jutott szerkesztőségünkhöz. Köszönjük!)
