Bálint Indonéziában és Mianmarban zárta utazását, 2600 km-t bringázott négy országban – sok-sok fotó

Zöld szemmel

Tavaly advent elején úgy zártuk a mosonmagyaróvári fiatalember történetét, hogy Thaiföldön a bringáját többször szerelni kellett, a monszun pedig alaposan „elkapta” a tengerparton. A thaiföldi nehéz kezdet után Malajziában már pozitív „hullámok” is érték, több napra befogadta például egy kinn élő magyar család. Dióhéjban Bálint utazásának első etapjának ez a krónikája. Miután hazajött a Lajta-parti városba, a második „félidőről” kérdeztük.

„Az utolsó hónapban a honvágy dominált. A végén már számoltam a napokat, mikor láthatom a családom. Indonéziában olyan mértékű szegénységgel találkoztam, amit nehéz elképzelni, leírni. Akik panaszkodnak az itthoni életükre, sokat változtatnának a véleményükön, ha szembesülnének az indonéz nyomorral. Ami nagyon zavart Jáva szigetén, hogy rendkívül sok a szemét mindenhol. Olyan mértékű a környezetszennyezés itt, hogy dühíti az embert a felelőtlenség. Láttam, ahogy az óceánba nyomják a szemetet, a hajók meg tolják maguk előtt az üres üvegeket, műanyagokat” – kezdte Bálint.

Fájdalom

„A másik nagy indonéz szigeten, Balin sokkal jobban töltöttem az időt. Itt találkoztam egy magyar barátommal, aki pár éve költözött ki és Balin építi az egzisztenciáját. Három hétig voltam a gyönyörű szigetén, majd ezt követően a bringázásom véget ért. Helyi árvaház lakóinak adtam a kerékpárt, a túra során 2600 km-t „tettem bele”.

A végén fájt minden alkalom, amikor a nyeregben ültem. Különösnek tűnhet, de újra szabad lettem, amikor az árváknak ajándékoztam a kerékpárt. Amikor útnak indultam Bangkokban, ugyanezt a szabadságot éreztem. Csak közben eltelt három hónap, fizikailag és mentálisan is feszegettem a határaimat” – folytatta a mosonmagyaróvári utazó.

Buddhisták között

Preier Bálint Mianmarban – a katonai diktatúra előtt Burma volt az ország neve – zárta a négy hónapos kalandozást, buddhista kolostorban töltött három hetet. „Annyira kifacsart az út, hogy testileg és lelkileg is töltekezni akartam a hazaindulás előtt. Összességében többet vártam a meditációs foglakozásoktól, az összképet rontotta pár résztvevő.

Ez a kurzus ingyenes volt ellátással, szállással együtt, s látszott a társaság némelyik tagján, hogy csak potyáznak pár napot itt. Volt három okos szerzetes a kolostorban, tőlük lehetett tanulni. Vártam a reggeli foglalkozásokat, amikor mindenki beszámolt az előző napi meditációs tevékenységéről. Ezt követően a szerzetesek tanácsokat adtak, mire figyeljünk aznap, amikor dolgozunk magunkon” – hallottuk Bálinttól.

Örök élmény

A mosonmagyaróvári fiatalember 23 órás repülés után – Mianmarban szállt gépre, majd Szingapúr, Athén és Bécs érintésével ért haza – bő egy hete van itthon. Hét kilót fogyott, az arcán egyelőre „olvashatók” a kőkemény túra megpróbáltatásai. Sokat eszik, próbálja „visszatölteni” az Ázsiában hagyott energiát. „Minden nehézség ellenére ismét örök élménnyel lettem gazdagabb. Egyetlen pillanatig nem bántam meg, hogy útra keltem” – búcsúzott Preier Bálint.

Jótékonysági foci

Bálint jótékonysági futsal tornával „ünnepelte” a hazatérést, melyet közösen szerveztek a Credobus Mosonmagyaróvár – MTE 1904 klubbal. Az UFM Arénában rendezett mérkőzéseken több mint 470 ezer forintot sikerült gyűjteni súlyosan beteg gyerekeknek.