Huszonöt esztendősen irányítja a győri SZEngine csapat munkáját Lugosi Lilla

A mindössze 25 éves egyesületi elnök, csapatvezető büszke a „fiaira”. Kiváló menedzserképességekkel és korát meghazudtoló éleslátással, tudatosan építkezik. Tisztán látja a jövőt, a célokat, és elkötelezett amellett, hogy azt a páratlan értéket, tudást, amit örökül kapott, még gazdagabban adja tovább.

„A fiúk tudják, hogy sosem kérnék tőlük olyat, amit én ne csinálnék meg” – vallja Lugosi Lilla, aki legfőbb feladatának annak a motiváló környezetnek a kialakítását tekinti, amelyben a csapat fejlődhet. Fotó: H. G.

Lugosi Lilla Hódmezővásárhelyen nőtt fel, és Szegeden kezdte el az egyetemet. Családja nagy kosárlabda- és kézilabda-rajongó, kedvenc csapataikat minden meccsre követték. Így ismerkedett meg és szeretett bele – még tiniként – Győrbe. A közgazdász, kereskedelem és marketing szakot már a Széchenyin fejezte be. Januárban diplomázott és most újra hallgató. Felsőoktatási szakképzésben tanul jogot. A belső égésű motorok és járműhajtások tanszék gyakornoka, emellett ingatlanokkal foglalkozik, és négy éve kosárlabda-játékvezetésből is levizsgázott, aminek fontos előzménye, hogy ő maga is kosarazott 13 évig.

Jó döntés volt a költözés

– Miért éppen Győr? 
– Imádom a szülővárosomat és Szegedet, mindig örömmel megyek haza, de a nyugati határszélen jobb lehetőségeket láttam, meg persze kalandot. Nehéz, de életem legjobb döntése volt a költözés. Nemcsak magamat találtam meg, hanem mindazt, ami érdekel, ami szeretném, ha meghatározná a jövőmet, beleértve a sportot. Sopron a hazai kosárlabdázás fellegvára, most már oda is könnyebben eljutok. Gyakran velem tart a családom, szóval jobb helyre nem is jöhettem volna. A játékvezetői pályafutásomat szintén tudtam folytatni, pár héttel azután, hogy győri lettem, már fújhattam.

A nyitva maradt kapu

– Még mindig nincs a történetben motor. 
– Valóban. Nos, a bátyám motokrosszozik amatőr szinten, és persze amit a nagy csinál, utánozza a kicsi. Megtanultam vezetni, aztán kaptam egy kismotort. A hétvégéket a pálya mellett töltöttük, és amikor csak lehetett, a Forma–1-et is élőben szurkoltuk végig a Hungaroringen. Édesanyám könyvelő, édesapám és a bátyám gépészmérnök. Minden oldalról megnyílt számomra az a világ, ami előbb érdekelt, aztán megragadott és most a SZEn­gine-ben ki is teljesedhet.

– 2020-ban került Győrbe, most pedig csapatvezető és egyesületi elnök. Hogy került a képbe a motorfejlesztő csapat? 
– Szeptemberben, úton az egyetemi csarnok felé beláttam az Arrabona Racing Team (ART) műhelyébe. Épp nyitva volt a kapu, a csapat az autón dolgozott. Mivel a motorok mindig jobban érdekeltek, és az ART motor beszállítója a SZEngine, egyenes volt az út. Az őszi tagtoborzást lekéstem, de tavasszal jelentkeztem. Szponzorok keresése, a velük való kapcsolattartás lett a feladatom. Bedolgoztam magam, igyekeztem minél mélyebben megismerni a csapatot, a struktúrát, a célokat. Felvázoltunk közösen egy víziót, amivel teljes mértékben tudtam azonosulni. A novemberi közgyűlésen büszkén fogadtam el a felkérést a vezetésre.

Folytatja a tanulást is

– Június 8-án mutatja be a SZEngine a legújabb fejlesztését. Hogy telik a csapat nyara? 
– Több projekten dolgozunk, a Formula Student versenyek, amelyeken társcsapatunkkal, az ART-vel közösen indulunk, júliusban kezdődnek. Ausztriá­­ba készülünk a spielbergi Red Bull Ringre, aztán a Hungaro­ringre, végül Németországba. Mindig fantasztikus a hangulat, új kapcsolatok születnek, alig várom. A jövőmet is ebben a világban képzelem el, akár külföldön. Elsőként persze befejezem az aktív tanulmányaimat, és szeretnék elvégezni egy mesterképzést is. A jövőben egy versenycsapat menedzsmentjének értékes tagjaként talán vissza is tudnék adni valamit abból a sok jóból, amit a sporttól kaptam.