2022.06.23. 13:52
Békekölcsön, tervkölcsön, birtoklevél - Megsárgult iratok kerültek elő a csornai Kránitz család hagyatékából
Megsárgult iratok kerültek elő a közelmúltban a csornai Kránitz család hagyatékából. Kordokumentumok, melyek egy iparoscsalád 1940-es és 1950-es évekbeli életét idézik fel.
Féltve őrzi a megsárgult papírokat, szülei hagyatékát Kránitz József. Fotó: Cs. K. A.
Kránitz József gyakran tekint vissza a múltba. A csornai nyugdíjas a múlt emlékeit gyűjti is, családi „irattára” például számos érdekességet rejteget. Néhányat a Kisalföldnek is bemutatott. Olyan dokumentumokat, melyek másoknak is érdekesek lehetnek, hiszen a hatvan-hetven évvel ezelőtti politikai, társadalmi helyzetről tanúskodnak.
– Ha időm engedi, rendezgetem a rám maradt papírokat. Édesanyám és édesapám sokat félretettek, arra gondolván, egyszer még szükség lesz rájuk. A legtöbb dokumentum aztán megsárgult a dobozban, ahova annak idején tették vagy rejtették – kezdte a hetvenhét esztendős Kránitz József. – Szüleim mindketten szakmát tanultak, apám kőművesként dolgozott a premontrei uradalomban, édesanyám női szabó lett. A napokban fiatal korukból találtam meg irataikat.
Jóska bácsi elsőként édesanyja, lánykori nevén Székely Erzsébet segédlevelét húzta elő a mappából. Ebből kiderül, hogy fiatal lányként, az elemi iskola hat osztályát elvégezve Winkler Erzsébet csornai női szabó műhelyében 1937–38-ban közel másfél évig „tanonci szakbavágó munkát végzett”. Jó előmenetelt tanúsított, ezért az ipartestület nőiszabó-segéddé nyilvánította.
– Később mesterlevelet is szerzett édesanyám, amit szintén őrizgettem, majd a csornai múzeumba került. Érdekesség, hogy hét évvel később már ő kötött tanoncszerződést egy fiatal, bágyogi leányzóval. Kovács Máriát fogadta magához, akinek édesapjával egyezett meg a részletekről. Eszerint a tanonc élelmezése, ruháztatása, rá a mosás a szülő feladata volt. Tandíjként édesanyám három mázsa búzát is kapott. Ha esetleg él még a bágyogi születésű Kovács Mária – most 95 éves lenne – vagy leszármazottai vannak, keressenek meg – kérte Kránitz József.
Az édesapától, idősebb Kránitz Józseftől „befizetések” maradtak fenn. 1949-ben például ötéves tervkölcsön-kötvényre fizetett be 25 forintot. Néhány évvel később, 1955-ben arról kapott igazolást, hogy békekölcsönt jegyzett 450 forintért.
– Édesapám a papi birtokok államosítása után az állami vasútvállalatnál helyezkedett el. Az 1945-ös földosztásból ő is részesedett. Erről a birtoklevél maradt fenn. Arról szól, hogy a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról szóló rendelet értelmében kapott két hold földet. Ez a föld sokáig megvolt, gyerekkoromban sokat kapáltunk rajta, aztán államosították azt is. Szüleim nem érték meg a rendszerváltást, így már nem mesélhettek a régi nehézségekről. Korábban, ha szóba kerültek azok az évek, gyorsan elhallgattak, és jelezték, a falnak is füle van, nem beszélhetünk róla – zárta a múltidézést Kránitz József.
