Az amerikai katona Romándon lelte meg a gyökereit

Ősei nyomát kutatva nemcsak családjáról hallott történeteket, kapott régi fotókat a tengerentúlra visszatérő amerikai katona, de a lány magyar nagymamára is lelt a 300 fős bakonyi faluban, Romándon. Történet arról, hogy a múltunk ismerete minket gazdagít.

Gyurina Zsolt

Daniel Friend romándi őseinek élete a keresztelőkútnál kezdődött.

Romándról az 1880-as évektől kezdődően több mint háromszázan vándoroltak ki Amerikába. Mindösszesen 70–80 fő tért csak vissza, hogy a kint megkeresett pénzből itthon földet, házat vásároljon. A többiek kint találták meg boldogulásukat, de szülőfalujuktól és rokonaiktól nem szakadtak el. Például főként az ő adományukból állította a község 1896-ban az „Amerikás keresztet”, amit a közelmúltban felújítottak.

Daniel Friend ősei is a kivándorlók között voltak, dédszülei Romándról indultak útnak. Körülbelül 120 év elteltével Dan és lánya, Emma visszatértek.

Peidl József és Pöltl Klára három gyermekükkel (a legidősebbek már kivándoroltak). Ők az ükszülők, Dan és Tóthné Peidl Klára közös ősei.

– A pandémia alatt volt időm jobban belemerülni a család történetébe, így jutottam el Romándhoz – osztotta meg velünk Daniel Friend.

– Az amerikai hadseregnél szolgáltam Belgiumban. Eldöntöttem, hogy mielőtt hazaköltözünk az Egyesült Államokba, eljövünk Magyarországra. Emma azonnal mondta: jönni akar velem!

Dan dédszülei. Ez a fotó már az USA-ban készült.

Egy szintén innen elszármazott amerikai családfakutató, Jim Peidl segítségével találta meg Wágenhoffer Gergelyt és családját, akik idegenvezetőik lettek itthon. Románd szerencsére híres múltmentéséről és értékőrzéséről, még ma is sokan jegyzik az „amerikás rokonokat”. Például Galler Jenő polgármester, akinek nagymamája a tengerentúlon született, amikor a dédszülők kint dolgoztak.

Középen Tóth Peidl Klára, mellette Dan és Emma, illetve a Wágenhoffer család.

– Igazán megérintett minket a látogatás. Ott jártunk a templomban, és belegondoltam, hogy minden romándi ősöm élete itt kezdődött, pont annál a keresztelőkútnál – érzékenyült el az amerikai katona.
A különleges nap végén pedig egy régen várt viszontlátásra is sor került Tóthné Peidl Klára családjánál, aki Daniel édesanyjának másod-unokatestvére.

– Nagyapám és két lánytestvére maradtak itthon, három bátyjuk pedig Amerikába ment. Sokáig leveleztek, ám a kapcsolat megszakadt. Próbáltunk a kinti rokonok nyomára bukkanni, de nem sikerült. Egy nagy álmom teljesült azzal, hogy ismét egymásra találtunk – újságolta Tóthné Peidl Klára, aki számtalan, a családhoz kapcsolódó értékes fotóval, dokumentummal, történettel készült, és akit Emma „magyar nagymamájának” is fogadott. A kapcsolat most újra él, és látva a boldogságot, a jövőben is megmarad.