A győrszemerei kötődésű Edvy Athina és társai azokat a házakat mentik, amiket mások ledózerolnának.

A rendszerváltás óta dilemma, mi történjen olyan korszakok épületeivel, melyekre sokan nem szívesen emlékeznek. Beépültek-e a városok életébe, értékesek-e, vagy épp tájsebek és diktatúrák mementói? A Girls Can Scan egy építészekből és bölcsészekből álló csoport, akik úgy gondolják, hogy nem személyes történetek, hanem szakmai szempontok szerint kell ezekre a létesítményekre tekinteni.

Edvy Athina, a munkaközösség egyik tagja úgy gondolja, nem mindent kell megmenteni, de vannak épületek, amelyek mögött olyan építészeti gondolat és mérnöki munka áll, amely méltó a megőrzésre. Athina és a Girls Can Scan az 1945 és ’89 között készült modern épített örökség sorsával foglalkozik most már négy országot felölelve.

A színháztól az építész-szakkollégiumig

Athinát a győri színházépület indította el a városszövet tanulmányozása felé: – Épp végeztem az esztétikán, amikor jött a karantén és hazaköltöztem. Hallottam a hírt, hogy talán lebontják a Győri Nemzeti Színházat. Engem ez nagyon megindított, nem szerettem volna. Elkezdtem levelezni különböző szervezetekkel, hogy mit lehet tenni civilként.

Az építész-szakkollégium akkori elnökét is megkereste, és becsatlakozott a szakkollégium nyári táborába, ami épp a szocialista korszak építészetéről szólt. – Rájöttem, ezzel szeretnék foglalkozni. Építész-szakkollégiumi tag lettem, mert azt mondták, nemcsak építészekre van szükség, jó, ha vannak más területről érkezők is. Ott ismertük meg egymást a lányokkal.

Amit a műemlékvédelem nem támogat

A csapat európai uniós ösztöndíjat nyert 2021-ben, a beadott munkában a fő tézisük az volt, hogy a kelet-európai országokban a modern épületek bontásának elsősorban ideológiai és nem szakmai okai vannak. Az állami műemlékvédelem nem támogatja ezeknek a létesítményeknek a megőrzését. – Olyan civil szervezetekkel kerestük a kapcsolatot, amelyek szeretnék, hogy ezek megmaradjanak. Ez egy össz-kelet-európai probléma, és nincs közös platformja az ezzel foglalkozó szervezeteknek, ezt szeretnénk megteremteni.

A pályázatnak hála tudtak elutazni Ukrajnába, Moldovába és Romániába meghallgatni az ottani szervezeteket és tanulmányozni az érintett épületeket. Feltérképezték, vannak-e olyan példák, amelyek máshova is adaptálhatóak.

Az ukrajnai újjáépítés szakmai dilemma lesz

Varga Lilla, a csapat egyik építész tagja abban az évben készítette a diplomamunkáját, amiben egy kijevi házzal foglalkozott. – Virágpiac volt, megvette egy befektető, le akarta bontani, valami jövedelmezőt tervezett oda. A helyi közösségben ez ellenállásba ütközött. Szerveződött egy mentőcsoport, és riadóztatták egymást, befutottak a bontásra, ami miatt meg kellett állítani. Sokáig úgy állt az épület, hogy hiányzott belőle egy rész, de nem sokkal ezután helyi védettséget kapott és felterjesztették állami védettségre is.

Lilla a diplomamunkájában egy ideiglenes alternatívát, átmeneti használatot akart biztosítani ebben a házban mobil dobozok, mozdítható bokszok segítségével addig is, amíg eldől a sorsa.

Kijev után Harkivban is találkoztak a lányok műemlékvédő civil szervezetekkel. – Harkiv volt az ukrán konstruktivizmus fellegvára, és ott van a világ első konstruktivista felhőkarcolója, amiről persze nem is tudjuk, áll-e még. A hideg kiráz, hogy velünk egyidős emberek ott vannak és harcolnak. Kedves embereket ismertünk meg abban a gyönyörű és független országban. Nyilván most sokkal nagyobb gondok vannak, és csak a háború után kezdődhet a gondolkodás arról, mi és hogyan épüljön újjá. Összetett probléma az, hogy vissza lehet-e építeni valamit, és az hiteles marad-e.

Példaként hozza Varsót, amit a világháború szőnyegbombázása után újraépítettek ugyan, de az az óváros nyilván egy másik óváros. Remélik, hogy munkájuk segítheti majd a szakmai döntéseket, ezáltal pedig a város rekonstrukcióját.

A héten ért véget a Girsl Can Scan esettanulmányaiból készült kiállítás Budapesten, a Turbinában. 
Terveik között szerepel, hogy a tanulmányokat és az együttműködést kiterjesszék a V4-es országokra, Szlovákiára, Lengyelországra, Csehországra. 

Építészeti remekek a háború árnyékában

Harkiv emblematikus konstruktivista felhőkarcolója, a Derzhprom, vagy oroszosan Gosprom, információink szerint a háború ellenére is áll és funkcionál, mert a civil infrastruktúrát eddig nem érte direkt bombázás a városban. 1928-ban épült az első szovjet felhőkarcolóként, az állami ipar adminisztratív kiszolgálására 13 emeletével a Szabadság térre. Tornya 63 méter magas, ugyanakkor tekintélyes az egész épület területe is, mely összesen 60.000 négyzetméter irodahelyiségnek ad teret. Az eredeti 1928-as 12 liftből 7 ma is eredeti formájában üzemel. Az UNESCO március elején levélben emlékeztette Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, hogy Oroszország aláírta a kulturális örökségek háború idején való védelméről szóló megállapodást. Moszkva válaszában úgy fogalmazott, hogy elkötelezettek a műemlékvédelem iránt. Ennek ellenére március elejéig a Reuters tájékoztatása szerint 29 vallási emlékhely, 16 történelmi épület, négy múzeum és négy műemlék rongálódott meg teljesen vagy részben.