Ma van a Felvidékről kitelepítettek emléknapja - A mosonszolnoki Vedrődi László megszenvedte a történelem viharait

– Feketenyékről telepítettek ki minket. Először úgy volt, hogy Tótkomlósra visznek, de amikor a magyar határra értünk, Mosonszolnok felé irányítottak – emlékszik vissza Vedrődi László egykori kitelepített. – A falunak egy része, mi is, Diószegen lettünk bevagonírozva, a másik fele meg Galántára hurcolkodott, mert nem fértünk el egy állomáson. Egész nap tartott a rakodás, teher­autókkal hordtak mindent. Aztán Ga­lántán összecsatolták a szerelvényt, onnantól együtt jöttünk. Hivatalosan 47 család jött Feketenyékről Magyarországra, Szobnál léptük át a határt. Ott mindenkit kiállítottak a vonat elé, és elhúzták nekünk a nótát: „Itt élned, halnod kell.”

Vedrődi László szerint a házon kívül mindent elhozhattak. Először úgy volt, hogy csak egy 50 kilogrammos csomagot, de aztán a magyar kormány közbenjárására végül minden ingóságukat áthozhatták.

– Nekünk volt egy olyan húzásunk, hogy Jani bátyámék is jöttek velünk a két gyerekkel. A vagon hátsó felén le volt nekik rekesztve egy rész, oda voltak elbújtatva. Jani bátyámat korábban kijelölték, Csehországba vitték volna a családjával kényszermunkára. Apámmal megbeszélték, hogy ha már menni kell, akkor átjönnek inkább velünk. Az ő bútoraik is, meg mindenük, ott volt a miénk között – fejezi be a visszaemlékezést.

Mosonszolnok 1946-ig német falu volt, ekkor kitelepítették a német ajkú lakosság 90 százalékát Németországba, osztja meg velünk Kocsis Angéla, a Mosonszolnoki Ifjúságért Hagyományőrző Egyesület (MIHE) elnöke. Ezután az Országos Népgondozó Hivatal irányításával az ország szegényebb vidékéről jöttek nincstelen családok, bányászok a németek házaiba. Ők voltak az úgynevezett telepesek, akiknek a töredéke telepedett csak meg végleg Mosonszolnokon. 1947-ben indították el a csehszlovák–magyar lakosságcserét, a kitelepítést, ez tartott egészen 1949-ig. Mosonszolnokra és a környékbeli településekre azonban érkeztek nagy számban a csehországi deportálás elől menekülők: a Csallóközi falvakból rengetegen csónakokkal jöttek át a Dunán, vagy télen szánnal a Duna jegén. Mosonszolnokra több mint ötszázan érkeztek a Felvidékről.

– Voltak olyanok, akiket kitoloncoltak, például a hivatalnokokat. Kassa környékén egyetlen éjszaka alatt, üres kézzel kihajtották az embereket a határhoz, hogy induljanak át Magyarországra – eleveníti fel Kocsis Angéla. Volt olyan is, aki kétévi csehországi kényszermunkából tért haza felvidéki otthonába, de a házában már mások laktak, így átjött hozzájuk. Kevéssé ismert még a pozsonyligetfalusi gyűjtőtábor története, ahol tömegsírokat azonosítottak: főleg a pozsonyi értelmiség, polgári réteg szenvedte el az itt történt kegyetlenségeket.