Amerikai bombázó a nyúli erdőben - A győri Császár Ferenc felderítette a történetét, összegyűjtötte a darabjait

Az asztalon többek között a kabintető egy darabja, hevedertag, egy egyenruha gombja, ejtőernyőcsatok, egy kiégett oxigéntartály – mai napig érezni a füstöt rajta. Egy második világháborús amerikai bombázó darabjai. Császár Ferenc győri lakásában járunk: vendéglátónk szenvedélye a világháborús katonai repülőgépek kutatása. Az egyik legnagyobb kincse a 77 éve Nyúl mellett lezuhant amerikai repülő történetének felderítése. Vaskos dosszié rejti a regényes történetet.

– Édesanyám hatéves volt a nevezetes napon. A tízéves bátyjával játszott nyúli otthonuk kertjében és látta, amint az égen közeledik a katonai repülő, füstöt húzva maga után. A B–24 Liberator bombázó az amerikai hadsereg dél-olaszországi, Cerigno- la melletti légibázisáról, Torrettáról szállt fel – kezdi a történetet Császár Ferenc. – Az alakulat huszonöt, míg a teljes kötelék, bombázókkal és vadászrepülőkkel együtt 500 gépet számlált. Bécs déli pályaudvarát bombázva kapott több társával együtt találatot a német–osztrák légvédelemtől. A törzset a tíz bomba oldása előtt, majd közvetlen utána is eltalálta a légvédelem.

Ejtőernyőn lógva lőtték a nyúliakat

Itt visszavesszük a szót. A repülő teste súlyosan megsérült, a katonáknak sürgősen dönteni kellett. Az Alpok hegyeit nem tudták átrepülni, Olaszországba nem értek volna vissza, ezért inkább a Vörös Hadsereg által megszállt területek felé vették az irányt. A gép veszített a magasságából, a legénység, hogy késleltesse a földet érést, csökkentette a súlyt, amit lehetett, kidobáltak, így a hatezer darab lőszer kilőtt hüvelyeit is. Győr felett a Magyar Királyi Honvédség 205-ös légvédelmi tüzérosztálya újra célba vette és lőtte a gépet. A motorok sorban álltak le. Chad E. Ikerd kapitány 1500 méter magasan kiadta a parancsot: mindenki hagyja el a gépet! A fedélzeti összeköttetés azonban nem működött, így Nikolas Cosenza rádióst küldte hátra, hogy figyelmeztesse a legénységet. A tizenegyből nyolcan ugrottak ki ejtőernyővel, a pilóták és a rádiós mellett a navigátor Herbert Stoken, a fedélzeti technikus Eugen Love, a bombázótiszt William E. Turner, és két lövész, az orrban elhelyezkedő Walter Altman és a farokban kuporgó Benjamin Pettry. Hárman, George Patten, Roor Dirk őrmesterek és a bombázások fotózásáért felelős John Wurth törzsőrmester azonban nem, ők egyes visszaemlékezések szerint ekkor már halottak voltak. Utoljára a kapitány és Philip Sprener másodpilóta ugrott ki.

A magára hagyott gép előbb leírt egy kört az erdő felett, majd felemelte az orrát, végül becsapódott a völgybe, körülbelül egyholdnyi erdőt letarolva. Az ejtőernyősök nagy bajban voltak: az erdőben landolni sem túl jó, ráadásul a földön várták őket a dühös, lincselésre kész falusiak. Ne feledjük, hogy Győr amerikai bombázásai során rengetegen meghaltak, ezért sokan érezték úgy, itt az elszámolás ideje. A gép személyzete a levegőből lövéseket adott le, hogy távol tartsa őket. Végül az ejtőernyősök a kiérkező német katonáknak adták meg magukat.

Őrzi a legénység beszámolóját

Császár Ferenc 1968. augusztus 21-én, a csehszlovákiai invázió napján született. Édesanyja úgy emlékszik: aznap a győri kórház felett sorra dübörögtek el a helikopterek, házigazdánk szerint lehet, hogy emiatt kutatja oly lelkesen a világháborús repülőgépek nyomait.

– Húsz éve határoztam el, hogy utánanézek édesanyám történetének. Idős écsiekkel, nyúliakkal beszélgetve hamar megfejtettem a gép utolsó perceinek történetét – meséli a szót visszakapva Császár Ferenc. – Az erdész megmutatta a becsapódás helyét, majd Szilbek Béla barátommal átkutattuk a területet. A csillagmotor szívócsövét és a törzs egy darabját találtuk meg először. Leveleztem az amerikai hadsereg hagyományőrző szervezetével, megkaptam a legénység háború után készített beszámolóját, a kérdőíveket. A Győri Nemzeti Hírlap másnapi, február 22-i számában ugyancsak megjelent egy rövid hír, „Egy Liberátort lelőttek a győri légvédelmi tüzérek” címmel.

Császár Ferenc nem volt rest, szorgos munkával azt is kiderítette, hogy a legénység a repülőt Pot Lucknak nevezte el, ami nagyjából azt jelenti: Szerencsés Találat. Még a tengerentúlon, az Idaho állambeli Mountain Home bázison, egy gyakorló bombavetés során kapta, amikor társai megkérdezték a faroklövészt, hogy volt-e találat, és ő ezt válaszolta vissza.

Fejfákon a katonai sisakok

De fejezzük be a regényt. A repülőgép legénységének további sorsát is pontosan ismerjük. Elfogásuk után az amerikaiakat Győrbe szállították, onnét a jelenleg Lengyelországban található Stalag Luft III fogolytáborba kerültek. A Vörös Hadsereg elől gyalogmenetben a München melletti Moosburgba kerültek, ott szabadították fel őket a 14. amerikai páncélos hadosztály katonái április 29-én, majd júniusban térhettek haza. A három halottat a nyúli lakosok a repülő roncsai mellett tisztes- séggel eltemették, fejfájukra rá- akasztva sisakjukat. Egy évre rá az amerikai sírazonosítók kihantolták őket. Ketten szülőföldjükön, Omahában és New Hampshire-ben, harmadikuk Hollandiában lelt végső nyughelyre. Ikerd parancsnok, már őrnagyi rangban részt vett a koreai háborúban, ott is halt meg 1973-ban, később szülőföldjén, Floridában temették el. Az erdő máig őrzi a becsapódás emlékeit: a gép számtalan, földben nyugvó darabja mellett a talaj égésnyomait vagy egy elgörbült törzsű cseresznyefát.

Liberatorok minden fronton

Nem csak Bécs szenvedett a szövetséges bombázóktól: az amerikai légierő repülői 26.422 tonna bombát dobtak le magyarországi célokra, például Győrt 21-szer támadva. A nappali bombázás a Dél-Olaszországban állomásozó ame­rikai, 15. légi hadsereg feladata volt, Győr ellen 80–120 bombázót indítottak. A B–24 Liberator, a második világháborúban alkalmazott amerikai hadászati nehézbombázó repülőgép a nevét a brit légierőben kapta. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. A legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, a második világháború idején annak minden frontján harcolt, részt vett Ma­gyarország bombázásában is. Különböző változatait teherszállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták.