Gyapjú, bárány, Morzsi

2022.01.09. 18:41

Birkanyáj Győr mellett - András, a pásztor 317 állatra felügyel

Ritkaságszámba megy, hogy juhnyájat lássunk jártunkban-keltünkben. Győrtől nem messze találkoztunk eggyel. András, a pásztor megbízásból 317 állatra felügyel. Vele beszélgettünk gyapjúról, bárányról, Morzsiról és arról, hogyan kell terelni a csapatot.

Gyurina Zsolt

András Morzsi kutyával.

Fotós: HUSZAR GABOR

– Ha három napot legeltetek ugyanazon a területen, utána már nem esznek úgy birkák, nem mennek rá a fűre, megunják, bizony, akkor jobb, ha arrébb megyünk, majd négy nap múlva visszatérünk – feleli nekem Székely András ízes beszéddel.

 

Nyugodt ember, éppen birkapásztornak való. Persze nem is árt, ha nem húzza fel magát minden apróságon. Évekkel korábban stroke-ot kapott. Az ízes beszéd sem véletlen, 2006-ban érkezett hozzánk Székelyföldről, a magas hegyek közül, a fenyvesek árnyékából, Kovászna megyéből. Állatok között nevelkedett a mezőn, szabadon, sokáig traktoros is volt. Vérében van tehát a természet szeretete, sőt ismerete. Két éve él legeltet mindennap.

 

Morzsi elbánik velük

 

Gönyű határában találkozunk, pár perc autózásra a nagyvárostól, Győrtől az 1-es út mentén. Birkanyáj legelészik az aszfaltcsík melletti fűben békésen, egyetlen apró kutya felügyeletével. Morzsi, a puli ugyan valóban nem nagy, de a szakmájához ért: kiváló terelőkutya. A juhok vagy más néven birkák tisztelik is, hallgatnak rá, ugatására. Szám szerint 317-en vannak.

– Szelídek, nincs velük baj, de nem lehet megfogni őket, ha valaki közelebb megy hozzájuk, akkor elmennek – figyelmeztet a pásztor. Tanulok közben: ha mi ballagunk az állatok után, akkor hajtjuk őket előre, ezért inkább a nyáj mellett elhaladva kerülhetünk valamivel közelebb az állatokhoz. Egy közeli tanyához tartoznak az állatok, éjszaka az erdőben éjszakáznak, egy 100 méterszer 100 méteres, villanypásztorral őrzött négyzetben. Egy közeli bányánál tudnak vizet venni magukhoz.

 

Fotó: Huszár Gábor

Nem kell már a gyapjú

 

Kolompszó hallatszik, a nyáj a pihenés után megindul, arrébb keres magának legelnivalót. Miközben az autók zúgnak el mellettünk, pásztorom nyugodt, megfontolt mondatai, az állatok lassú vonulása megállítja az időt. Időbuborékban érzem magunkat: mintha visszacseppentünk volna pár évtizedet egy olyan korba, amikor még nem a rohanás határozta meg az életet.

– A kisbárányokért tartják őket, azokat exportálják, a gyapjukat ma már nem veszi senki. Azért évente le kell őket nyírni, június körül. Ha nincsenek nyírva, akkor maguktól is levedlik a gyapjukat, de akkor csúnyán, nem a legszebb látvány. Nyárra levetkőztetik őket, télre megnő a bundájuk, nem fáznak meg – summázza András.

 

Cigája, suffolk

 

– Van közöttük tizennégy kos, de a nyájban bárány, vagyis gyermek egy sem. Nálunk inkább azt mondják, juh, Magyarországon meg azt, hogy birka. Szeretem őket, de nincs kedvencem, elnevezni sem szoktam egyiket sem – osztja meg velünk, ahogy sétálunk utánuk, miközben lábunk körül Morzsi kering. Soha nem ivott még báránytejet, viszont a juhsajtot, az ordát, túrót nagyon szereti, és mivel erdélyi, a mindennapjai része volt.

 

Beszélgetünk, okosodom. A cigája fajtának nagyobb a füle, lehajol, mint a nyúlé, míg a suffolk kisebb fülű, sőt, maga az állat termetre is alacsonyabb. Nézzem meg, az ott egy szaffó – ejti székelyesen az angol nevet egy közeli példányra mutatva. Látunk fekete állatokat is, ugye, fekete bárányokat.

 

Társai azonban nem vesznek tudomást arról, hogy különc keveredett közéjük, befogadják, sőt figyelemre sem méltatják. Igazságos társadalom a juhoké. Nem is szívesen hagyjuk ott pásztort, de muszáj: vár a való élet, a feladatok sora. Csak a kolompszót és a nyáj semmivel össze nem hasonlítható illatát visszük magunkkal.

 

Ősi és idegen

 

A cigája ősi juhfajtánk, amely a magyar Alföldre az 1700-as évek során került. Hazai körülmények között gazdaságosan tartható, ellenálló fajta, tejtermelése vetekszik az intenzív fajtákéval. A kifejlett anyák súlya 50–55 kg, törzshosszuk 75 centi, marmagasságuk 65–70 centi.

 

A kosok nagyobbak és nehezebbek. A suffolk Angliából került hazánkba, az egyik legjobb legelőkészséggel rendelkező fajta, de igen jól viseli a zárt tartást is. Jó húsformák és magas báránykori súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 75–100 kilósak, a kosok 100–150 kilogramm súlyúak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában