3,45 milliárdból rekonstruálták a a Dunakiliti duzzasztót és fenékküszöböt

Tart az üzempróba, tesztelik a frissen felújított, csaknem kész dunakiliti duzzasztómű minden műszaki elemét. A beruházás összege 3,45 milliárd forint, ebből felújították a duzzasztóművet és a hajózsilipet, a szivárgócsatorna hat műtárgyának vasbeton és acélszerkezeteit, az elektromos, az irányítástechnikai, a hidraulikus és a gépészeti berendezéseket. Ezek a létesítmények a szigetközi hullámtéri és a mentett oldali vízpótló rendszer kulcsműtárgyai. Körülnéztünk a monumentális létesítménycsoportban. A diszpécserszolgálat helyiségében kezdtünk, az agyban. Itt, a központban állítják be a szigetközi hullámtéri és mentett oldali vízpótló létesítmények célértékeit a jó működéshez. Előttünk jókora monitoron a Szigetköz térképe, rajta az állomások aktuális adatai, a vízügy munkatársai figyelik árgus szemekkel.

A 280 méter hosszú szekrénytartós híd 20 méter magasan ível át a folyó felett – mondta Kertész József létesítményvezető, aki bemutatta az újjávarázsolt duzzasztót. Fotó: Csapó Balázs

A felújított dunakiliti duzzasztót Kertész József létesítményvezető mutatja be. Kisbodaki, húsz évig volt szakaszmérnök. Kétéves korában, 1954-ben a Duna elvitte a szülei házát, közvetlen kapcsolata van hát a folyóval. Lépcsők során ballagunk fel az épület tetejére, ahonnét nagyszerű a kilátás a hosszan elnyúló duzzasztóra, a jeges Dunára. A szemközti, három kilométer széles, már szlovák oldali tó vízszintje 8 méterrel magasabb, mint a mi oldalunkon lévő folyóé.

Felduzzasztani a Dunát

Kertész József összegzi, hogy a Duna folyamon Dévénynél érkező vízhozam nagy részét a szlovákok az üzemvízcsatornán keresztül Bős irányába vezetik. A szigetközi folyószakaszra éppen 250 köbméter érkezik, az egész hozam töredéke. A többi elmegy Bős irányába áramtermelésre. Az 1995-ös magyar–szlovák államközi megállapodás szerint télen 250–400, nyáron másodpercenként 400–600 köbméter között kapunk. Ezt osztják el Dunakilitin a vízpótló rendszerek között. A véneki Duna-torkolati műtárgy tavaszi elkészülte az itteni betáplálását nem befolyásolja, de a két rendszer azért majd előnyösen kiegészíti egymást. Az más kérdés, hogy Dunakiliti és Ásványráró között az Öreg-Dunában egyelőre ugyanúgy kevés marad a víz, mint eddig.

Eltűnnek az NDK-relék

A dunakiliti duzzasztóművet 1995 óta használják. Itt épült meg az Öreg-Dunában 1995-ben a fenékküszöb, ami lehetővé tette, hogy a duzzasztóműhöz befolyó vízzel együtt felduzzasztott vízzel az oldalbukókon táplálják a hullámtéri ágakat a Szigetközben. Ez az érrendszer szíve.

– Harmincéves, felújítása igencsak esedékes volt – ecseteli Kertész József. – A beépített technológia szerint az elektromos berendezések az akkori követelményeknek megfeleltek ugyan, de ezek egy része mára már elavult. Például még NDK-s alkatrészek voltak benne. A beton acélszerkezet repedéseit, a hidraulikai rendszert, a mérőberendezéseket is kijavították. A szivárgócsatorna hat műtárgyát szintén felújították, s a fenékküszöbön is végeztek kisebb javítást. Az elektromos jelrendszert optikai kábelre cserélték, a kapcsolószekrények is újak.

Egy helyiségben szerelőcsapat végez igazításokat a hidraulikai rendszer üzempróbájához. Ez működteti a nagy hidraulikus dugattyúkat. Hét nyílás van, ehhez egy-egy nyílás hidraulikáját 3000 liter, a hajózsilip szegmensét 4000 liter olaj működteti. Most a komplex olajcserét is végrehajtották. Az acélbordákat, a szekrénytartók szerkezeteit is rekonstruálták. A beruházás végső befejezésének dátuma július 3., de már csak az üzemeltetést nem akadályozó, apróbb munkák maradtak hátra.

A fecskék birodalma

A létesítmény feletti szekrénytartós híd mintegy 280 méter hosszú közműalagútjában járunk, végigér a duzzasztómű felett. A lábunk alatt, a rácsok résein kilesve láthatjuk a 20 méter mélyen zúgva-dúlva hömpölygő folyamot. A rácsokhoz fecskefészkek tapadnak, persze vigyáznak rájuk. Dunakiliti a természet őre is: a térségi létesítmények nemcsak árvíz- és jéglevezető szerepet töltenek be, hanem fontos környezetvédelmi funkciót is, biztosítva a Szigetközi mellékágrendszerekben lévő, természetvédelmi szempontból értékes, védett területek ökológiai célú vízpótlását.