Tragédia a londoni éjszakában - nyúli fiatalember hunyt el Angliában, a hamvai fél év után értek haza

„Szelíd, jólelkű ember volt a fiam. Mindenkivel megtalálta a közös szót, az állatokat imádta. Nyúlról gyakran azért gyalogolt Győrságra, hogy lovagolhasson. A három kutyáját leírhatatlanul szerette” – kezdte az édesapa, idősebb Siska Imre. Péter futárként kereste a kenyerét London déli negyedében, Croydonban. Kezdetben jól ment neki, ám a terveit meghiúsította a világjárvány. Az első hullámban lehúzták a rolót a londoni pizzériák, aztán a nyitáskor inkább saját honfitársaiknak adtak munkát. „Amikor megtörtént a tragédia, akkor már haza akart jönni Péter, nem látta értelmét a vegetálásának a szigetországban. Az volt a terve, hogy május utolsó harmadában költözik vissza, ám az utazás előtt pár nappal súlyos fejsérüléseket szenvedett az utcán. Azóta se tudjuk pontosan, miért vesztette életét a fiunk” – mondta megtörten Péter édesapja.

Epilepsziás rohamok

„Az öcsém gyerekkora óta küzdött epilepsziával. Attól bizonyult alattomosnak ez a betegség, mert volt, amikor 2-3 évig egyáltalán nem jött elő, nem történt roham. Azon a végzetes éjszakán olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy haláláig egyetlen pillanatra sem tért magához. A hivatalos verzió szerint epilepsziás rohamot kapott, majd olyan szerencsétlenül esett el, hogy vérömleny keletkezett a koponyájában. Tény ugyanakkor, hogy a londoni rendőrség hivatalosan még mindig nem zárta le az ügyét. Péternél csak az útlevelét találták meg az utcán; sem a telefonja, sem a tárcája nem volt nála. Ez azért felvet kérdéseket” – vette át a szót az elhunyt fiatalember bátyja, ifjabb Siska Imre.

Kérdőjelek a családban

A londoni orvosok a végzetes esést követően felvették a kapcsolatot a nyúli családdal. „A járvány miatt nem tudtunk kiutazni Péterhez; kéthetes karantént kellett volna vállalnunk ahhoz, hogy a kórházba léphessünk. Az orvosok sok jóval nem kecsegtettek bennünket, olyan súlyos agyi sérüléseket szenvedett az öcsém. Azzal többször próbálkoztak, hogy webkamerát vittek a kórházi ágyához és arra kértek minket, hogy beszéljünk hozzá. A kutyáit is behívtuk a gép elé, ugattak a testvéremnek, de nem ébredt fel. Mi láttunk tőle némi reakciót, mintha a keze, a feje kicsit mozdult volna, de az orvosok szerint nem volt reménye az életre. Agyhalottnak nyilvánították, majd május 28-án lekapcsolták a gépekről” – mondta könnyeivel küszködve ifjabb Siska Imre.

Kálvária hónapokon át

A nyúli család megpróbáltatásai nem értek véget itt. „Több hónapig tartó kálvária után, hétfőn érkeztek haza a fiam hamvai. A halálának körülményei, a járványhelyzet, a kommunikációs problémák mind-mind nehezítették, hogy megkapja a végtisztességet és a lelke nyugalomra leljen. A héten temetjük” – hallottuk az édesapától. Mivel bonyolult ügymenettel szembesült a nyúli család, inkább úgy döntöttek, hogy megbízást adnak egy, a külföldön elhunyt magyarok hazahozatalával foglalkozó cégnek. Ez több mint 1,3 millió forintba került, de mint mondták, nem láttak más lehetőséget. „Ha kiestem volna a munkából itthon, rosszabbul járunk, s akkor a most is aktuális karanténhelyzetről nem is beszéltünk” – tette hozzá Péter bátyja.

Segítség a bajban

A gyászoló család mellé rengetegen álltak a bajban. Kutyás közösségek, gyerekkori barátok, szomszédok az utcából, a nyúli önkormányzat gyűjtött azért, hogy Péter földi maradványai hazaérjenek. Lapunk alapítványa, a Jóakarat hídja 200 ezer forinttal támogatta a nyúli családot, amely tagjai mindenkinek köszönik a segítséget.