Művészet nélkül nincs emberhez méltó élet - interjú a Magyar Művészeti Akadémia elnökével, Vashegyi Györggyel

2011-ben az Országgyűlés Magyarország új alkotmányában, az Alaptörvényben rögzítetten köztestületi rangra emelte a Magyar Művészeti Akadémiát. A megalakulás évfordulóját novemberben ünnepelték. Győrben, a Múzeumházban látták vendégül a Magyar Művészeti Akadémia tisztségviselőit és a helyi kötődésű akadémikusokat.

Az ünnepi programon közreműködött Kiss János Kossuth-díjas táncművész, az MMA alelnöke, Bede-Fazekas Csaba Kossuth-díjas színművész, Reményi Attila Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A vendégek megtekinthették Jahoda Maja Ybl- és Ferenczy Noémi-díjas textilművész, valamint Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész különleges tárlatát. Az ünnep apropóján Vashegyi Györggyel, az MMA elnökével beszélgettünk.

Látjuk, hol tartunk

– Most járok 2023-ig tartó második elnöki ciklusom egyharmadánál. A mögöttünk lévő tíz év már megfelelő távlat arra, hogy látjuk, hol tartunk – kezdtük a visszatekintést a Magyar Művészeti Akadémia elnökével. – Fantasztikus munkát végzett az elődöm, Fekete György, a köztestület óriási munkával építette föl ezt a szép intézményt. Nagy megtiszteltetés, hogy egyre bővülő intézménycsaláddal szolgálhatjuk a magyar művészetet és kultúrát. Kezdődő elnöki időszakom az elődöm által elindított vállalások beteljesítése volt.

Az első teljes elnöki évemben indult el a művészjáradék rendszere, ami 2018 tavasza óta folyamatos, több mint másfél ezer magyar művész megélhetéséhez ad jelentős segítséget. Az idősebb generációnak, akik óriási teljesítményt nyújtottak a magyar művészetért, de nem részesülnek különféle okok és anomáliák folytán méltó nyugdíjban, ez nagyon fontos egzisztenciális megoldás volt. A fiatalabb és az aktív generáció számára az új hároméves ösztöndíjrendszerünk indult el 2018-ban, amivel minden évben száz alkotó előadó­művészt, elméleti szakembert választunk ki, akik három évre az MMA ösztöndíjasai lesznek. Erre az ösztöndíjra mindenféle művészeti ágban lehet pályázni 18 és 50 év között. Szeptember elsejével indulnak a hároméves ciklusok – aki azon a napon még nem töltötte be az 50. életévét, pályázhat az ösztöndíjra.

– Változott-e valamit az MMA célja, feladatköre? Az elnök személye változtathat-e az akadémia karakterén?

– Én nagyon nagyra értékelem elődöm, Fekete elnök úr munkáját, minden szempontból példaértékűnek tartom a tevékenységét. Attitűdbeli különbség természetesen van közöttünk. Igen jó személyes kapcsolatban voltunk, sokat köszönhetek neki, értékes tanácsokat adott. Ő politikai életpálya felől érkezett az akadémia elnöki posztjára, nekem nincs ilyen előéletem, aktív politikai szerepet sohasem vállaltam és nem is tervezek vállalni. Ugyanakkor, visszatérve az előző kérdésére, hogy mit látok a jövőben? Az imént megemlítettem néhányat azokból az örökölt feladatokból, amiket vittem tovább az előző elnökség idejéből: művészjáradék, ösztöndíjrendszer, de ilyen a Magyar Építészeti Múzeum projektje is. Ez utóbbival is haladunk, és már látszik, hogy akkora léptékű vállalás, amivel nem fogunk végezni a második elnöki ciklusom végéig. 2019 decemberében létrejött a Nemzeti Kulturális­­ Tanács, 2020 februárjában miniszterelnök úr a kormány nevében, mint a Magyar Művészeti Akadémia elnökét, felkért, hogy legyek a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke. Ez a bizalom egyrészt szól az akadémiának, de valamilyen mértékig – gondolom – a személyemnek is. A tanács munkája során nagyon érdekes, nagy léptékű feladatok rendezéséhez tudtunk hozzálátni, amelyre nem nagyon volt még példa a magyar kultúra történetében. Megtiszteltetés számomra, hogy ebben a munkában részt vehetek.

Kivételesen tehetséges nemzet vagyunk

– Miként tudná elnök úr nemzeti értelemben definiálni vagy specifikálni a magyar művészetet?

– Minden nemzeti kultúra egyedi, utánozhatatlan és pótolhatatlan. Az, hogy az ember számára a saját nyelve, kultúrája, történelme, vallása, kulturális identitása nagyon fontos, ez szerintem teljesen természetes emberi tulajdonság, ahogy mindenki a saját hazájában és a saját kultúrájában szeretne boldogulni. Nagy rajongással tanulmányozom zenészként a német, francia, angol és olasz kultúrát, nagyon jól látom, hogy az, amit európai kultúrának nevezünk, egy jelzővel nem leírható, nemzeti kultúrák kölcsönhatásából, összegzéséből áll össze, ha ezeket összekeverjük, abból semmi nem lesz. Mindenkinek nagyon fontos, hogy ápolja a saját nemzeti kultúráját, ami elválaszthatatlan a történelmétől, nyelvétől, a legszélesebb értelemben vett identitásától.

– Hova helyezi a magyar nemzeti kultúránkat a világban?

– Kivételesen tehetséges nemzet vagyunk, és ez elsősorban szellemi téren nyilatkozik meg. Nem mintha a sportban nem alkotnánk kiemelkedőt! De százegy esztendő Trianon óta, Magyarország fizikai erőforrásai nagyon korlátozottak. A szellemi erőforrásokat nem lehet eléggé megbecsülni és nem lehet eléggé azokra építeni, mert csak így képzelhető el a jövő. Ebbe beletartozik a magyar tudomány és a magyar művészet, a magyar tudományért felelős Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia. A mi felelősségünk a magyar művészet múltja, jelene és jövője.

Makovecz Imre profetikus volt

– Látszanak olyan irányvonalak a világtrendekben, amikhez tud kapcsolódni a Magyar Művészeti Akadémia? A nemzeti identitás megőrzése mellett tud a világra is reflektálni az intézmény?

– Különböző típusú művészeti akadémiák vannak Európa-szerte. Makovecz Imre abban az értelemben profetikus volt, hogy látnoki módon egy olyan széles spektrumú művészeti akadémia tervét rajzolta fel már 1992-től, ami az európai akadémiai rendszerhez képest is rendkívül széles tartományt fed le. Művészet nélkül nincs emberhez méltó élet, ebben biztos vagyok. A létfenntartáson túl a művészet az, ami az emberi élet egyik nélkülözhetetlen velejárója. Nélküle nem emberhez méltó az, ami a fizikai létezés. Nem állítom, hogy csak a művészet az egyetlen ilyen dolog, de a művészet feltétlen ilyen. Úgy szoktam ezt visszájára fordítani, hogy számomra az a művészet, ami az emberről szól. Amikor egy műalkotás vagy művészi munka egy kísérletezés eredménye, teljesen független az embertől, az számomra elveszíti az érdekességét. Az elmúlt pár ezer évben nem sokat változtak az emberi élet nagy kérdései. Ezeket újrafogalmazni, új módon érdekessé tenni óriási kihívás, ez adja a művészet változatosságát. A művészi szabadságot nagyon sokra tartom, de abban a pillanatban, ahogy az ember mint lény eltűnik a művészetből, számomra a művészet is érvényét veszíti. Ez egy kicsit szubjektív hozzáállás, de így tudom magamnak megfogalmazni, hogy mi az, amit én művészetnek tekintek: egy nagyon fontos emberi kifejezésmód, ami éppen azért, mert emberi, nem tud az embertől elszakadni. Az embernek természetes velejárója a kulturális identitás, amibe beleszületik.

Madame Pompadour hagyatéka Eszterházán

– Győr barokk belvárosának közepén beszélgetünk, az ön egyik kutatási területe a barokk zene. Van-e olyan érdekes kutatási eredménye, amit nekünk itt Győrben vagy a régiónkban fontos tudni? A tekintetben is, hogy édesapja mosonmagyaróvári, de tekinthetünk távolabbra térben és időben, Eszterháza felé…

– Nagy örömünkre néhány hónappal ezelőtt Magyarország Kormánya alapított egy új magyar állami régizenei intézményt, a Haydneum – Magyar Régizenei Központot. Az alapelgondolás felvázolásában nagy szerepem volt, de büszkeség számunkra, hogy Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökséget vezető miniszter alapította meg ezt az alapítványi formában működő intézményt. És hogy miért van erre az intézményre szükség, erre a választ az adja – ahogy ön is mondta –, hogy itt ülünk Győrben. Az országnak ezt a részét a török kevésbé tudta elpusztítani, Győr városa négy évig török fennhatóság alatt volt. Pest-Budával egészen más a helyzet, az ország jelentős részét a török szisztematikusan elpusztította. Ha ezt az északnyugat-magyarországi régiót nézzük, elmegyünk Sopron-Bánfalvára, és megnézzük a kolostort – ami a szívemnek nagyon kedves helyszín –, látjuk, hogy az egész ország ilyen lenne, XIII–XIV. századi épületekkel, ha a török uralom nem rajzolja át. Fantasztikus kulturális hagyatéka van a Dunántúlnak, azon belül nagyon különleges hely Eszterháza–Fertőd, ahol igazi hercegek uralkodtak. Esterházy „Fényes” Miklós, Pál Antal herceg, II. Miklós – hárman 99 évet, 1734–1833-ig. Ezek a hercegek Európa legnagyobb arisztokratái voltak, nagyobb volt az éves jövedelmük az angol királyénál. Megőrültek a művészetért, nemcsak a zenéért, de a zene különlegesen fontos volt számukra. Csak egy példa, Fényes Miklós európai léptékben olyan jelentős műgyűjtő volt, hogy Madame Pompadour hagyatékát egyben felvásárolta Párizsban. Ez a franciák számára is mindig meglepetés, ha mesélem, hogy egy magyar arisztokrata erre képes volt. Madame Pompadournak, a francia kultúrtörténet kiemelkedő mecénásának hagyatéka Eszterházára került, ami bizonyítja, hogy nemzetközi léptékkel is milyen fontosak voltunk Európában.

– Hogyan látja a jelenben régiónk művészeti pozícióját?

– Magyarország kifejezetten Budapest-vízfejű, ennek egyik történelmi oka a Trianon körüli országvesztésben keresendő. Túlságosan fővárosközpontú országunk van, egy aránytalanul nagy fővárossal az ország méretéhez képest. Az MMA-nak is fontos célja, hogy a következő évtizedben jelentősen erősítse a Budapesten kívüli tevékenységét, és nem hiszem, hogy van értelme a régiókat a teljesítmény szempontjából összehasonlítani. Annál nagyobb öröm számunkra, hogy mindenhol jelen vannak az akadémikusaink. Akár úgy, hogy ott születtek, oda költöztek, ott dolgoznak. A különböző művészeti területeken nincs is értelme teljesítményeket versenyeztetni. Büszkék vagyunk arra, hogy ennyi fantasztikus művészünk van. Fontos számomra, hogy a szintén kerek évfordulót ünneplő Győr városában most itt lehetek, hiszen kiváló és elismert akadémikusaink alkotnak és tevékenykednek itt. Ők munkájukkal mind Győr kulturális életét, mind az egyetemes magyar kultúrát gazdagítják.

Magyar Művészeti Akadémia

1992 januárjában huszonkét jeles magyar művész társadalmi szervezet­ként alapította meg a Magyar Művészeti Akadémiát. A köztestület 2011. november 5-én alakult meg 157 rendes taggal. A 10 év alatt számos eredményt ért el, miközben az MMA intézménycsaládja is folyamatosan bővült. Több hazai intézménnyel és civil szervezettel épített ki szoros együttműködést, több tucat nemzetközi szervezettel (akadémiával és kulturális intézettel) vette fel a kapcsolatot, és több mint negyven határon túli művészeti szervezettel, folyóirattal, kiadóval, egyetemmel, múzeummal, színházzal alakított ki szakmai viszonyt.

Névjegy

Vashegyi György Liszt Ferenc-díjas magyar karmester, a régizene kiemelkedő mai szakértője, előadója, a Zeneakadémia tanára, a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar alapítója és karmestere, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2017. október 10-én a Magyar Művészeti Akadémia elnökévé választották, mely tisztséget Fekete Györgytől 2017. november 5-én vette át. 2020-ban az Akadémia közgyűlése újraválasztotta.