Széchenyi István Egyetem

2021.12.21. 13:28

Karácsonyanyó a Széchenyi-egyetemen is ünnepi hangulatot varázsol

Dr. Farkas Anikót, a győri Széchenyi István Egyetem Növénytudományi Tanszékének docenseként ismerik az egyetemi közösségben, de egyre többen tudják róla, hogy advent idején felhúzza piros csuklyáját, és Karácsonyanyóként varázsol ünnepi hangulatot sok-sok tanterembe, otthonba. Ismerjék meg az ő történetét!

Fotó: Májer Csaba József

Fotós: Csaba Jozsef Majer // Majer Csaba Photo

- A mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, illetve a Széchenyi-egyetem közössége számára idén hogyan hozta közelebb az ünnep varázsát?

- Ahogy azt a körülmények lehetővé tették, és a megérzéseim is úgy diktálták, advent idején a Karácsonyanyó adventi meséi című könyvemből több évfolyam egy-egy tanóráját is az arra a hétre szóló mesémmel zártam. Nem vártam sosem különösebb visszajelzést, elég volt látnom, hogy behunyt szemmel, el-elmosolyodva hallgatják a történeteket, amik után másképp hagyják el a termet a hallgatók, mint ahogy bejöttek. Az egyik kolléganő említette, hogy ő még emlékszik arra, amikor az első itt töltött évemben felolvastam a kötetből a tanszéki karácsonyon. Ez nagyon jólesett. Nem gondoltam volna, hogy hét év távlatából valakinek ez még eszébe jut.

- Ahogyan azt blogján is írja, adventben a felnőttek is vágynak a mesék varázsára, a csodákra. Miért tartja fontosnak, hogy ezt elhozza, megossza az egyetemi polgársággal is?

- A mi kultúrkörünkben meghatározó az advent, a várakozás, a karácsony ünnepe. Amikor olvasom a meséket, egy kicsit mindannyian visszarepülünk gyerekkorunk mesevilágába. Érezzük a mézeskalácsillatot, a forralt bor vagy habos kakaó zamatát, felcsendülnek lelkünkben a jól ismert karácsonyi dallamok. Ha csak egy csepp boldogságot csempészek bárki életébe, ha csak egy megfáradt arcra is mosolyt fakasztok, vagy épp a meghatódottság könnyeit látom megcsillanni, megérte. Másrészt – és ez a tudományosabb vonulat, amivel én magam is csak mostanában kezdek foglalkozni –, a mesék gyógyító hatása, a mesehősök saját énünkkel való kapcsolata sem elhanyagolható. Bárhol éljünk, bármivel foglalkozzunk, legyünk akár egyetemi oktatók, hallgatók, a mesék erejére szükségünk van.

- Honnan gyökerezik Karácsonyanyó pozitivitása, a jó iránti vágya és lelkének tisztasága?

- Karácsonyanyó születési helye és ideje ismeretlen – ahogy az a kötet ismertetőjében is olvasható. A történetek nagyjából tizennégy évesek lehetnek, a kisebbik lányomnak meséltem őket. Az is igaz, hogy „mióta az eszemet tudom, Mikulás és az angyalok munkáját segítem…” Az ember alapvető vágya a segítségnyújtás, nekem pedig mindig nagyon erős volt a karitatív vénám: ahol és ahogy tudok, segítek. Boldoggá tesz. Azon szerencsések közé tartozom, akik minden apróságnak tudnak örülni, akik a mai napig gyermeki kíváncsisággal képesek rácsodálkozni a világ dolgaira, és akik a természet közelségét a talpuk alatt, a bőrükön érezhették.

Forrás: Májer Csaba József

- Köztudott, hogy a mesék közösségépítő erővel is bírnak. Ha kívánhatna, mi lenne az, amit leginkább szeretne, hogy történjen mesekönyvével, illetve ennek kapcsán?

- Nagyon örülnék, ha lenne alkalom megismertetni a meséket nagyobb közönséggel, ahogy az évekkel ezelőtt – többek közt – gyermekem óvodájában majd iskolájában is történt. A könyvvel kapcsolatos marketingtevékenységet én végzem, szabadidőmben. Ezen szeretnék jövőre változtatni, terveim közt szerepel a folytatás is.

- Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy tudományos tevékenysége és a mesék története összefügg. Miért csempészte bele a mesekönyvbe ezt a tematikát?

- Mindaz, ami a meséken keresztül megérkezik egy kisgyerek – vagy bárki – lelkébe, lenyomatot hagy. Nem véletlen voltak a tudás átadásának eszközei a mesék, mítoszok, mondák… Tanítunk, nevelünk a történetekkel, például elfogadást, szerető odafordulást, megértést. Talán másnak is eszébe jut egy-egy gyerekkori olvasmányélmény, aminek a hatására érdeklődni kezdett valami iránt. Nekem ilyenek voltak Kittenberger Kálmán könyvei. De hogy az óvári vár falain belül maradjunk, Fekete István írásait sem hagyhatjuk ki ebből a sorból, aki karunk jogelődjének hallgatója volt. Életfeladatom a tanulás és a tanítás, katedrán innen és túl. A mesékkel is ezt teszem, még ha kezdetben ez nem is volt tudatos.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy a természet közelében nőjön fel. Bár itt a Szigetközben – mondhatni – természetes. Falusi lányként – Gemenc sarkából - emlékeimben a gyöngyvirágos tölgyesekkel, a Dunával és holtágaival, a vidék élővilágban gazdag szántóföldjeivel magam is látom, érzékelem a változást. Nem véletlen említettem órákon David Attenborough munkásságát. Az élő természet szépségei, sérülékenysége ma már mindennapi téma. Mi máson keresztül lehetne érzékenyíteni, vagy épp elgondolkodtatni a gyerekeket – észrevétlen –, mint egy-egy mese által? Talán épp így születik meg egy újabb Einstein vagy Tesla, Marie Curie, Rachel Carson… Talán épp emiatt akar valaki majd természetfotóssá vagy egyetemi oktatóvá lenni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!