A hét embere

2021.12.27. 09:52

A rábacsanaki férfi komolyan veszi az életmentést

Ha egy véradással három ember életét lehet megmenteni, akkor Hosszú Gyula már több mint háromszázharminc embert mentett meg. Önzetlenségéért Pro Vita díjjal ismerték el. A rábacsanaki férfi nem csak a véradást veszi komolyan.

Kustor Réka

Hosszú Gyula igazi közösségi ember Rábacsanakon.

Hosszú Gyula igazi közösségi ember Rábacsanakon.

  • A rábacsanaki Hosszú Gyula nem ér rá unatkozni. A folyamattervezői munkája mellett tagja a helyi képviselő-testületnek, parancsnoka az önkéntes tűzoltóknak, és már több mint 110-szer segítette véradással embertársait.
  • Ez utóbbiért Pro Vita díjat kapott, de nem csak emiatt a hét embere.
  • Hosszú Gyula 1984 óta tagja a rábacsanaki önkéntes tűzoltó-egyesületnek, 1999 óta parancsnoka. Felesége, fia és lánya is tűzoltó.

– Ön aktív tagja a rábacsanaki közösségnek, kezdve mindjárt az önkéntes tűzoltók parancsnoki pozíciójával. Mikor került először kapcsolatba a tűzoltósággal?

 

– 1984-ben, még gyerekként. Néhány évig még hivatásos tűzoltóként is dolgoztam. A parancsnokságot 1999-ben vettem át az apósomtól, Füleki Sándortól.

 

Kinőtték a vitrint a serlegek

 

– A vitrinben serlegek tömkelege sorakozik, úgy látom, eredményes az egyesületük.

 

– Sok versenyen szerepelünk, és sok csapattal állunk ki. Átlagban négy-öt rajjal méretjük meg magunkat, de volt, amikor hét rajjal hat kategóriá­ban indultunk. Szinte nincs olyan ember a faluban, aki ne kötődne közvetlenül vagy hozzátartozója révén az egyesülethez. Sokuk vagy tagja, vagy az volt, illetve a későbbiekben lesz a csapatnak. Egy-egy versenyen a település lakosságának a tizede vesz részt. Egy ötszáz lelkes faluban ez szép számnak tekinthető, ehhez jönnek még hozzá a szurkolók, akiknek a biztatása nagy löketet ad a csapatoknak. Mindegy, hova megyünk versenyezni, milyen az időjárás, követnek bennünket, amit ezúton is köszönünk nekik. A vitrint pedig lassan bővítenünk kell, mert nem férnek el benne a serlegek. A falon lévő oklevelek is csak töredékei a kapottaknak, két nagy mappában, lefűzve őrizzük a többit.

 

– Mennyi időt vesz igénybe egy-egy versenyre való felkészülés?

 

– Hat rajjal ez legalább másfél-két hónapot tesz ki az évből. A felkészülésekben a fiam is sokat segít.

 

Sikeres pályázatok

 

– A tűzoltószertár épülete rendezett, szépen karbantartott, látszik, hogy van gazdája.

 

– Folyamatosan fejlődünk, köszönhetően az adó egy százalék felajánlásoknak, de igyekszünk kihasználni a pályázati lehetőségeket is. Az elmúlt nagyjából három évben közel kilencmillió forint forráshoz jutottunk. A Magyar Falu Program révén korábban kaptunk 1,9 millió forintot, amit gépekre költöttük. Legutóbb 4,3 millió forintot nyertünk az épület környezetének rendbetételére. A parkosítás, térkövezés a jövő év nagy feladata lesz, tavasszal állunk neki a munkálatoknak. A Nemzeti Együttműködési Alaphoz beadott pályázatunk is érvényes, a megítélt összegről még várjuk az információt. Tavaly ugyanebből a támogatásból többek mellett a műhely berendezését fejlesztettük. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és a Magyar Tűzoltó Szövetség által kiírt pályázaton évente 700 ezer forint, amit elnyerhetünk, ebből az összegből legtöbbször felszereléseket, gépeket, védőruházatot kapunk, amit a főigazgatóság szerez be, de van lehetőség egyéb fejlesztésre is, mint a szertár belső felújítása, aminek egy részét ebből az összegből fedeztük 2017-ben, az idén pedig egy mobilgarázst vásároltunk. Rendszerint egyébként olyan eszközökre kérünk támogatást, aminek hasznát vesszük a segítségnyújtások alkalmával, jó szolgálatot tesznek a mentéseknél.

Hosszú Gyula mögött az önkéntes tűzoltók egyesületének serlegei sorakoznak, előtte pedig a véradásért kapott elismerés.  Fotók: Kustor Réka

133 éve szolgálnak

 

– Ha már a mentéseknél tartunk, szoros az együttműködés a hivatásos tűzoltókkal is?

 

– Idén négy-öt riasztáshoz vonultunk ki. Volt, hogy ezer köbméternyi izzó szalmához mentünk, máskor fakidőlésnél kelt el a segítség, de nemrégiben egy közúti közlekedési balesetnél is segédkeztünk.

 

– Mióta működik Rábacsanakon az önkéntes tűzoltó-­egyesület?

 

– 133 éve, 1888 az alakulás éve. 2018-ban rendeztünk is egy nagy egy ünnepséget a 130 éves jubileum tiszteletére. Legutóbb pedig 2016-ban voltunk a házigazdái a járási versenynek.

 

Az egész család tűzoltó

 

– Van még más is a családban, aki tagja az egyesületnek?

 

– Van egy fiam és egy lányom, mindegyikük tűzoltó, ahogy a feleségem is. A fiam tűzoltásvezetői képesítéssel rendelkezik, viheti a csapatot nélkülem is. Hivatalosan már csak megfelelő végzettséggel lehet vonulni. Én anno egy egyéves iskola elvégzésével kaptam meg a parancsnoki végzettséget. A feleségemnek is megvan az alaptanfolyama, rá egyébként nagyban támaszkodhatok, a papírok rendezése az ő munkáját dicséri.

 

Erősítik a falu közösségét

 

– Véleménye szerint mit ad az egyesület léte a falu lakóinak?

 

– Egyrészt biztonságérzetet, erősíti a közösséget, színesíti a társasági életet. Büszkeséget is ad, hisz a környéken a legjobban teljesítő egyesületek között tartanak számon bennünket. Ha munka van, akkor is lehet ránk számítani, erre jó példa a szociális tűzifa összevágása, amit, bár vannak átfedések, a néptáncosokkal és a helyiekkel együtt végzünk évről évre.

 

A cél a kétszáz

 

– Az egyesület elismerései mellett egy másik díjról is szót kell ejtenünk. Az „adj vért, és ments meg három életet” felhívásnak több mint 110-szer tett már eleget, ha összeszorozzuk, akkor több mint 330 embernek mentette meg az életét. Önzetlenségéért méltán jutalmazta meg az Emberi Erőforrások Minisztériu­­ma nemrégiben. „...az életmentésben tanúsított példamutató magatartása elismeréseként Pro Vita díjat kapott” – olvasható a méltatásban, amihez ezúton is gratulálunk.

 

– Köszönöm. A véradások kezdete visszanyúlik a katonaságig, akkor ugyanis még két nap jutalomszabadság járt érte. De komolyra fordítva a szót, azon túl, hogy ezzel jót tesz az ember, segít másokon, a közérzetemre is jó hatással van. Idővel úgymond rászoktam, és rendszeressé vált, hogy háromhavonta megyek. Mára már túl vagyok a száztizenharmadikon. A látottak alapján ritka, hogy valaki ennyi idősen ilyen sokszoros véradó legyen. Egy szép ünnepség keretében a Magyar Tudományos Akadémián vettem át az elismerést a feleségem kíséretében. Ha az egészségem engedi, szeretném elérni a kétszázszoros véradást.

 

A terv a további fejlődés

 

– A sok egyéb elfoglaltság mellett mivel foglalkozik, mi a munkája?

 

– Folyamattervezőként dolgozom, immár 25 éve vagyok az Audinál.

 

– Az egyesülettel kapcsolatban milyen terveik vannak?

 

– Továbbra is cél a folyamatos fejlődés, a versenyeken való jó szereplés, és az, hogy minél több fiatalt agitáljunk a csapatba, hiszen egyre fogyatkozik a fiatalabb rajok száma, ami már járási és megyei szinten is nehézséget okoz. Sok feladatot ad, sok időt kell fordítani az egyesületre, de mindezt szívesen teszem.

 

Névjegy

 

A rábacsanaki Hosszú Gyula­ ­­­52 éves. 1984 óta tagja a rábacsanaki önkéntes tűzoltó-egyesületnek, melynek 1999 óta látja el a parancsnoki tisztségét. 25 éve dolgozik az Audinál, folyamattervezői pozícióban van. 2019 óta tagja a rábacsanaki képviselő-testületnek. 2021-ben az életmentésben tanúsított példamutató magatartása elismeréseként Pro Vita díjat kapott, száztizenháromszoros véradó. Két gyermek édesapja, a családja mindegyik tagja egyben az egyesület tagja is, így fia, lánya és felesége. A legbüszkébb a családjára, az egyesület sikereire, beleértve a pályázatokon és a versenyeken való eredményes szerepléseket. Szabadidejében szívesen horgászik.

Ezek is érdekelhetik