2019.12.10. 09:42
Utólag értesült róla, hogy nagymama lett, unokáját a legnagyobb szeretetben nevelné fel
Az Öntésmajoron élő Kárász Jánosné váratlanul vált nagyszülővé, majd unokája, Dávid gyámjává. Utólag értesültek a kisfiú születéséről, aki, miután anyja lemondott róla, csecsemőotthonba került. Azonnal intézkedtek, hazavitték Dávidot.
Kárász Jánosné fia, Richárd rövid ideig tartó kapcsolatának gyümölcse a most 15 hónapos Dávid. Normál esetben a szülők és a nagyszülők készülnek erre a feladatra, Kárászékat azonban derült égből villámcsapásként érte a családbővülés híre. Richárd kapcsolatának szakítás lett a vége, a lány titkolta előle terhességét. Augusztusban érkezett a hír, hogy egy kisfiúnak adott életet, de lemondott róla. A kicsi csecsemőotthonba került. – Azonnal jelentkeztünk, a fiam vállalta az apaságot. Nehéz időszak következett, több hónapos huzavona után sikerült Dávidkát kihoznunk – mondta a gyámságot vállaló nagymama, aki tisztán emlékszik arra a december 22-i napra, mikor hazavihették a kisfiút. Ekkor még a Pest megyei Ócsán lakott a család. Hozzátette: ezen az egész tortúrán nem kellett volna végigmennie, ha az anyja megadta volna annak lehetőségét, hogy egyből hozzájuk kerüljön. Az anyuka azóta sem érdeklődött utána.
Nagy változás következett mindannyiuk életében, Öntésmajorba költöztek. Itt kezdett új életet Kárász Jánosné, párja, fia, lánya családja és a kis Dávid. A munkalehetőség és a kedvező házárak vonzották őket a Rábaközbe. Az újrakezdés és a munkahelykeresés időszaka azonban felemésztették tartalékaikat. Mára kezd rendeződni az életük, a család férfi tagjai elhelyezkedtek. A hitelek terhe nyomja ugyan a vállukat, de igyekeznek egyenesbe jönni. Ha Dávid betölti a két évet, Kárász Jánosné is szeretne a környéken munkát találni. Szerényen élnek, így hálás szívvel fogadták a Jóakarat hídján érkező segítséget. Elsősorban párásítókészüléket vásárolnak a pénzből. Dávid a hétvégén ismét kórházba került, kruppos. A fennmaradó összeget autójavíttatásra és a mindennapi kiadások fedezésére fordítják. – Olyan, mintha a gyerekem lenne, de az unokámként nevelem – nézett a kiegyensúlyozott, mosolygós kisfiúra. – A gyerekek a legfontosabbak. Szeretnék minden tőlem telhetőt megadni nekik – utalt Dávidra és unokáira. Az egyik legfontosabbat biztosan megkapják, a szeretetet.
