Kisalföld logö

2019. 01. 19. szombat - Sára, Márió -5°C | 2°C Még több cikk.

Nem szabadulhat a hurkos gyilkos

Életfogytiglani büntetésre ítélte a Győri Ítélőtábla azt a férfit, akit csak a hurkos gyilkos néven emlegetnek.
Ember Zoltán
A sors különös fintora, hogy ezzel a névvel születhetett az a gyilkos, aki embertelen módon, hidegvérrel ölt meg öt embert – köztük a testvérét. Ember Zoltán éveken át rettegésben tartotta a Veszprém megyei Szentkirályszabadja lakóit, sokan itt a megyében is emlékeznek a hurkos gyilkosra. A férfi módszere ugyanis a csúszó hurok volt: áldozatainak többségét úgy kötözte meg a kezüknél és a lábuknál, s rakott a nyakukba – mint a hóhérok – hurkot, hogy azok iszonyú kínok között saját magukat fojtották meg.

A pénzszerzésen túl maga a gyilkolás is motiválta a férfit, az idős embereket minden bizonnyal kirabolhatta volna anélkül is, hogy az életüket kioltotta volna. Ehelyett kegyetlen haláltusára ítélte mindegyiket, ráadásul volt, hogy egyetlen fillér nélkül távozott.

Az első áldozat

Az első gyilkosság előtt már tizenegy büntetőperen túl volt Ember Zoltán, a számos bűncselekmény közül kettőt érdemes kiemelni: az egyiknél a szülői házat kis híján szétverte, a másiknál élettársára rontott késsel. Tizenöt évet ugrunk vissza az időben: a férfi a börtönből szabadulva, mindjárt az első napon elhatározta, megöli és kifosztja annak a háznak a tulajdonosát, ahol családjával ő is felnőtt (ők voltak az albérlők). Ez a gyilkosság az egyetlen, ahol legalább emberi motívumot lehet felfedezni a cselekedetében: áldozatára a gyermek- és fiatalkori sérelmek miatt haragudott, a hirtelen haragú Ember Zoltán gyűlölte az idős embert. Egy harminc centiméteres villáskulccsal szó szerint szétverte áldozata fejét.

A bátyját megfojtotta

Nyolc évvel később – 1999-ben – ölt másodszor: a saját bátyját gyilkolta meg szintén kegyetlen módon. Italozás közben összevesztek, mire ő a testvére torkának esett. Addig szorította a nyakát, míg meg nem fulladt. Ezután összekötözte a testvérét és egy talicskán a falu szélére vitte, majd elásta. Amikor erről vallott, annyit mondott: azért tett így, hogy ha esetleg mégsem végzett volna „rendes munkát", akkor se tudjon menekülni a bátyja. Ember Zoltán végigasszisztálta azt is, hogy testvérének holttestét, amire hónapokkal később egy hajléktalan talált rá, névtelen sírba temessék. Nem tudta senki, hogy ő valójában a bátyja, István; mindez csak akkor derült ki, amikor az újabb három gyilkosság után a vádlott lebukott, s bevallott mindent – az első két tettét is.

Nem ártottak neki

A hurkos módszert a következő három áldozatánál alkalmazta. Minden évben, 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben is gyilkolt, mindegyik alkalommal idős embert ölt. Szentkirályszabadján senki nem mert nyugodtan aludni, és okkal rettegtek az emberek. Minden áldozatát, a két idős asszonyt és a férfit is ismerte, soha egyikük sem bántotta, ő mégis iszonyatos kínok között ölte meg őket. Egyiküknél nem talált pénzt, s a másikuknak is mindössze 65 ezer forintért kellett meghalnia.

Itt kell megjegyezni: a szörnyűségek egyikét sem bánta meg, csak azt, hogy ez utóbbi helyen nem vette észre a házban maradt 122 ezer forintot. Egy DNS-vizsgálat buktatta le 2004 márciusában – amit a faluban kis túlzással majd mindenkin elvégeztek –, de akkor már végzett a harmadik (összességében az ötödik) áldozatával is.

Cinikusan asszisztált

Az első fokon eljáró Veszprém Megyei Bíróság tényleges életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte Ember Zoltánt, ez ellen enyhítésért a vádlott és az ügyvédje is fellebbezett. Így került az ügy a Győri Ítélőtáblára. A fellebbviteli főügyészség az ítélet helybenhagyását kérte. A vádlott cinikusan és többször vigyorogva asszisztálta végig a tárgyalást. Arra a kérdésre, hogy mégis min mosolyog, azt felelte, nem tudja, de mostanában gyakran teszi. Hasonlóképp nem érdekelte az sem, mi lesz vele: azt mondta, a tárgyalásra azért jött csak el, hogy „kicsit sétáljon".
A bírónak válaszolva Ember Zoltán azt is kijelentette: a körülményekhez képest jól érzi magát a börtönben. Arra a kérdésre, hogy tud-e aludni, kurta, de egyértelmű válasza volt: „Mint a bunda."

Tettére magyarázatot nem tudott, de nem is akart adni. Az első pillanattól azt mutatta, neki mindegy, milyen döntés születik a tárgyalóteremben. Kirendelt ügyvédje ugyan enyhítő körülményként kérte volna számításba venni a vádlott korábbi feltáró vallomását, személyiségzavarát és azt a tényt, hogy egy gyermek eltartását kellene támogatnia a férfinak, de ezek egyikét sem vehette nyomós okként számításba dr. Laczó Gáborné tanácsa. Az ügyész esztelen, megmagyarázhatatlan bűncselekmény-sorozatnak nevezte Ember Zoltán ámokfutását, amelyhez hasonlót „shakespeare-i drámákban" látni, majd kijelentette: ha létezne halálbüntetés, a férfira minden bizonnyal az várna. Így a legsúlyosabb kiszabható büntetés, a tényleges életfogytiglani fegyház marad.

Nem „tök mindegy"

Az ítélet tehát: Ember Zoltán élve nem hagyhatja el a börtönt. A bíró indoklásában elmondta, minden minősítés megáll: különös kegyetlenséggel, előre megfontoltan, nyereségvágyból követte el a gyilkosságokat a férfi. „Nem tudom, megjátssza-e, hogy ilyen üres legbelül – mondta dr. Laczó Gáborné a gyilkosról. – Ha csak felvett póz, az is rossz, de ha mindez valódi, még nagyobb szörnyűség lakozik benne, mint gondoltuk. Mi csak akkor lehetünk nyugodtak, ha ő börtönben van."
Ember Zoltán utolsó emlékezetes alakítása (úgy tűnt, ő ezt így éli meg) az volt, amikor sorsát ekképp ítélte meg: „tök mindegy, hogy alakul". Szentkirályszabadjának egyáltalán nem mindegy. És a társadalomnak sem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pánik, ha jön a mentő?

Sok autós egyszerűen pánikba esik, ha meghallja a mentőautó szirénázó hangját. Tovább olvasom