gyász

2021.04.06. 15:10

Búcsúzik az osztály – Jagudits György emlékére

Tudósító

„Elbúcsúzom, de ott leszek,

Ahol a szél zúg, a nap nevet.

Elbúcsúzom, de itt marad

Belőlem néhány pillanat.”

Bódi László

Kedves Tanár Úr!

Elmentél, nem búcsúztál el, vártuk, hogy a következő osztálytalálkozónkon ott leszel. Már tavaly meg kellett volna tartani, de akkor elmaradt, fel sem merült bennünk, hogy nem leszel velünk. Ugyan 6 évvel ezelőtt átadtad az osztálynaplót, hogy most már őrizzük mi. Akkor mosolyogtunk rajta, persze, őrizzük, de a Tanár Úr akkor is ott lesz velünk. És ott is lesz, gondolatainkban, emlékeinkben mindig, ha felidézzük azt a négy évet, amikor osztályfőnökünk volt.

1989-ben kezdtél el a Barossban tanítani, mi voltunk az első osztályod. 36 kamaszlány... akiket a matematika mellett az életre is próbáltál nevelni. Talán a matematika volt az egyszerűbb, hiszen ott mindig a realitás talaján kellett maradni. De osztályfőnökként igyekeztél a 36 lányt is megismerni, meglátni mindegyikünkben a jót, azt, amiben tehetséges. Ha ez nem a matek volt, az sem volt baj.

A kötelező osztályfőnöki feladatokon túl igyekeztél minél több közösségi programra is rávenni bennünket. Az osztálykirándulásainkon mindig túráztunk, próbáltad a természet szépségét és értékeit is megmutatni nekünk.

Már az első osztálykirándulásunkon is törekedtél arra, hogy a kultúra, a történelem felé tereld a figyelmünket, mi pedig csak a vidámparkhoz ragaszkodtunk. Végül mindenre jutott idő...

Nemcsak az osztályból, de az iskolából is közösséget akartál építeni. A karácsonyt igazi ünneppé varázsoltad, amikor hagyományos betlehemes műsorral leptük meg tanárainkat és diáktársainkat. Nem felejtjük el, milyen büszke voltál ránk akkor. Mindig is fontosnak tartottad, hogy ismerjük meg nagyszüleink, szüleink hagyományait, amit akkor csak megmosolyogtunk, ma már örülünk, hogy ezekre is figyeltél – és felhívtad a mi figyelmünket is.

Szerenádra ünneplőbe öltöztetted a házadat, büszkén mutattad a kertedet, ahol minden fa, virág, növény a te kezed munkáját dicsérte. Saját készítésű süteményekkel vártál minket. A legszebb meglepetés mégis az volt, hogy minden apróság, amit tőlünk kaptál, ott volt a házban, kirakva a szekrényre, polcra, és látszott, hogy nagy becsben tartod őket.

A négy év hamar elszállt, újabb osztályok osztályfőnöke lettél, olvastunk, hallottunk rólad, a diákjaid sikereiről. Később nemzetközisedtél, nem bújtál el a kihívások elöl, és már németül tanítottál informatikát. Ezt sok éves tanári gyakorlattal is kevesen vállalták volna. Te belekezdtél és megcsináltad. És jól csináltad ezt is. Jól csináltad, mert szívből tetted. Mert akartad, hogy valami többet tudj adni a diákoknak.

Ha a városban találkoztunk, vagy osztálytalálkozón, mindig derűsen meséltél az új diákjaidról, osztályodról. Emellett azt is számon tartottad, hogy mi történt az egykori osztályaiddal, hol hány gyermek született, kit merre sodort az élet. A problémákat soha nem kerülted meg, nem futottál el előlük. Szembenéztél velük, és a téged jellemző derűvel, humorral igyekeztél leküzdeni azokat.

Mondd, ki fog az osztálytalálkozókon várni minket?

Mondd, ki fog a bicikliről nekünk integetni?

Mondd, ki mesél az új kertjéről, a virágokról és fákról?

Hiányozni fogsz, hiányozni fog színes egyéniséged, a derűd és az élethez való örök optimista hozzáállásod…

Búcsúzunk Tőled a barossos diákok nevében az 1995-ben végzett IV. C osztály

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában