Modernkori karácsonyi mese az emberi rosszról Győrből

Olvasónk levele - Az élet nem habostorta

"Karácsonyi ünnepség után 3 gyermekemmel beültünk az autóba és vacsorázni indultunk. Ez a meglepetés! Pizzát ígértem nekik. Nálunk ez ritka esemény. Mármint, hogy nem otthon eszünk. A gyerekek örültek a meglepi programnak, bár már fáradtak voltak és a mellékhelyiséget is emlegették. Aztán kiszálltunk, s a baj ekkor esett.

"2 cm-es függőleges csíkot látok, ahol lejött a festék"

A kislányom, ahogy kinyitotta az ajtót véletlenül a másik autónak ütötte. `Bocsánat!´ - mondta kislányom engedelmesen a férfinak, aki épp várakozott az autójában.

`Nem úgy van az kisasszony! Ez jól behorpadt´ - volt a válasz a jól szituált fehér autós embertől. Közelebb mentem a fehéren csillogó autóhoz. Én nem látom a horpadást, csak egy 2 cm-es függőleges csíkot látok, ahol lejött a festék. `Tessék végigsimítani a kezét!´ - megtettem. Nem éreztem a horpadást.

Ebenezer Scrooge, a fösvény, lelketlen ember nem csak Dickens Karácsonyi énekében és az író fantáziájában élt: rosszindulatú emberek köztünk is járnak és élnek

"Ez a festés lehet, hogy 75 000 Ft-ba is kerül"

`Meg tudunk egyezni?´ – kérdeztem. `Van betétlapja?´ `Nincs.´ (Még nem fordult velem elő ilyesmi.) `De megegyezhetnénk készpénzben, legfeljebb ugrik a vacsora.´ `Nem úgy van az, ez vállalati autó, ezt a kárt a szabályzat szerint nekem kellene kifizetni, én pedig nem fizetem ki.´

 `De hát ezt észre sem lehet venni?!´ – próbálkoztam. `De alaposan átnézik ám! És én semmi szín alatt nem fizetem ki a kárt. Ez a festés lehet, hogy 75 000 Ft-ba is kerül.´ (No akkor nemcsak a vacsora ugrott, hanem a karácsonyi ajándék is!)

"Mi mindent tudnék venni 75 000 Ft-ból"

És vártam, hogy peregjen le előttem, hogy mi mindent tudnék venni 75 000 Ft-ból. Igazán el sem tudtam képzelni. Nem szoktunk drága játékokat venni a gyerekeknek. Örülünk a másoktól kapottaknak, mármint a másodkézből valónak.

Aztán arra gondoltam, hogy olyan régóta vágytunk a férjemmel egy kis időtöltésre utazásra kettesben. A 40 ezret is sajnáltunk a 2 napra. Nem ám 75 000-ret. Ennek is lőttek! `No akkor nemcsak a vacsoránk ugrott, hanem a karácsonyunk is!´ – mondtam. `Ne zsaroljon engem érzelmileg! Ezt akkor sem fizetem ki maguk helyett!´

"Kérem a személyigazolványát, lefényképezem!"

Rendben. `Egyezzünk meg, mert a kicsinek pisilni kell, és a pocsolyába is belegázolt, átázott a lábbelije és még a végén az autó elé is kiszalad.´ Sorba állítottam őket a kocsim oldalához. A kicsi mutogatta kedvesen a `tütüjét´ a bácsinak, barátkozni szeretett volna az ismeretlennel.

`Vigyázz, mert te is megkarcolod véletlenül a bácsi autóját!´ `Ne ironizáljon!´– volt a válasz. `Megadom a telefonszámom, hívjon holnap! Vagy adja meg a főnöke számát, felhívom én!´ Ez egy nagyon komoly cég! Értse már meg! És mi van, ha holnap nem jelentkezik? Kérem a személyigazolványát, lefényképezem!´ – bizalmatlankodott a férfi.

"Csendben sírtunk és vártunk, amíg felírja az adataimat"

Átadtam neki, s közben átöleltem reszkető nagylányomat, aki a bajt okozta. Kitört belőle a sírás, a középső is sírva bújt hozzám. Az én könnyeim is eleredtek. Az ember nem veszi meg a drága ruhát, a drága játékot, a drága ételt és most kidobunk az ablakon 75 000 Ft-ot!

Bosszankodtam magamban. Csendben sírtunk és vártunk, amíg felírja az adataimat és reménykedtünk hátha meggondolja magát. `Majd holnap beviszem a szerelőmhöz és megmondja, hogy mennyiért csinálja meg!´
`Rendben, boldog ünnepeket!´ – köszöntem el, beültünk az autóba, s hazamentünk.

`Jegyezzétek meg ezt gyerekek, hogy soha ne legyetek ilyen felnőttek!´

Nem az fájt, hogy ki kell fizetnünk a kárt, hanem az ember érzéketlensége, a ridegsége, az elzárkózása, az önzése, a keménysége, az embertelensége. Karácsony előtt járunk, mit sem számít?!

`Jegyezzétek meg ezt gyerekek, hogy soha ne legyetek ilyen felnőttek!´ – mondtam otthon a kicsiknek. Másnap nem hívott. A nagylányom kérdezte, hogy jelzett-e a bácsi. A 3. napon szólt, hogy talált egy szerelőt, aki 20 000 Ft-ért megcsinálja.

Nem mindig szép a világ

`Jöjjön a pénzért délután, addig összegyűjtjük a pénzt!´ – mondtam bele a telefonba. Arra gondoltam, hogy nem mondom el a gyerekeknek, hadd higgyék, hogy szép a világ, de nem nevelhetjük őket burokban, ennek a világnak a felnövekvő újabb generációi lesznek, tudniuk kell már most, hogy az élet nem habostorta.