Lángoltak a billentyűk a Richter teremben

Az első magyarországi boogie-woogie és blues est fergeteges siker volt…de kezdjük inkább az elején.

Dániel Balázsról eddig is tudtuk, hogy egy tehetséges, fiatal zongorista…nyugodtan mondhatjuk hogy művész. Voltak már fellépései, de most elég nagy fába vágta a zongoráját!

Kitalálta, hogy legyen egy olyan koncert, amilyen még nem volt, boogie és blues, egy estén. Hosszas szervezés eredményeképpen a mikulás meg is hozta ezt a nagyszerű eseményt.

Nem kisebb zenészek álltak vele egy színpadra, mint a nagyszerű herfli művész, Ferenczi György, egy világszerte ismert és elismert boogie-woogie zongorista, Chritoph Steinbach, és egy remek dobos, Koch Barnabás. Christoph egy fesztiválról érkezett, ahol együtt játszott például, Mungo Jerryvel, de koncertezett már Chris Farlowe-val, akit sokan egyszerűen csak A Hang néven emlegetnek.

A hangulatot fokozták a táncosok, a győri Jazzmin Boogie táncosai, Hergenrőder Jácint és Hergenrőder-Kovács Réka, valamint Budapestről a Bohém Boogie táncosai Kramarik Endre és Horváth Emőke.

Az egész napos készülődés, hangolás és próbák után elérkezett a pillanat. A Richter terem teljesen megtelt, olyannyira, hogy még pótszékeket is kellett betenni. Fél nyolckor kisétált a zongorához egy szmokingos, csokornyakkendős szerény fiú vastaps kíséretében és olyan természetességgel játszott mint a legnagyobb sztárok. Mr. Firehand igazán lángra gyújtotta a billentyűket és a közönséget. Kéz, láb, szív együtt dobbant a billentyűkkel. A csodaszép klasszikus zongorákból áradó ritmusos boogie-woogie betöltötte a termet. Balázs olyan virtuozitással kezelte a zongorát, ahogyan csak az igazán nagy művészek. A közönséget egy utazásra hívta a blues és boogie történetébe, világába.
A színpadra lépett Ferenczi György, aki elmesélte megismerkedését Balázzsal. Mosonmagyaróváron egy fesztiválon 10 marcona blues zenész közé odalépett egy kissrác, aki azt mondta, hogy ő Mr. Firehand, azután megmutatta, hogy mit tud a zongorán és nem volt kérdés, hogy Gyuri fellép a koncertjén. A zongora és herfli csodálatos összhangot alkotott. Azt hitte a tisztelt nagyérdemű, hogy ezt nem lehet fokozni… de nagyot tévedett mindenki!

Jött Christoph Steinbach, aki nem csak nagyszerű zongorista, hanem egy igazi showman is. Fenomanális hangulat kerekedett és ezt még mindig lehetett fokozni. Olyan négykezest játszottak Balázzsal, hogy mindenkinek tátva maradt a szája.

Közben a táncosok a színpadon bemutatták, milyen az a boogie. Aki látta az csodálta, aki nem látta, az sajnálhatja. Jártak a lábak, volt spárga, pörgetés, tekerés, ugrás…

Meglepetés volt Balázsnak, hogy a közönség sorai közt ült egy másik osztrák zongorista, Michael Pewny. Ő szintén egy világszerte ismert boogie és blues zongorista, akit Christoph hívott el a koncertre. Na az igazán nagy dolgok ezután kezdődtek, két zongorán játszott három zongorista, majd ez a három zseniális művész egy zongorán mutatta meg, milyen a boogie.

Ekkor már hatalmas dzsámbori lett a koncertből, a táncosok mellé nézők érkeztek és együtt folyt a tánc.

A ráadások után a közönség állva ünnepelte ezt a nagyszerű produkciót.
Én magam örülök, hogy részt vehettem ezen a csodálatos koncerten és közvetlen közelről láthattam ilyen géniuszokat. Öröm lehet mindenki számára, hogy itt köztünk él egy 18 éves középiskolás fiú aki bátran odaállhat a színpadra a világon már ismert és elismert művészek mellé.

A végére csak annyit tennék hozzá…Balázs, jöhet a következő!