Árnyékszék a Cuha-völgyben

Egy kedves olvasónkat emlékezésre ihlette a hétvégén tartott Cuha-völgyi vasútmentő akció.

tudósító

1959-1963 között jártam a Szegedi Vasútforgalmi Technikumba. Vasutas nem lett belőlem, de olyan alapvető emberi értékek rögzültek bennem az iskolában és a kollégiumban, mint a pontosság, a rendszeretet, a közösség összetartó ereje. Tanáraink megkövetelték a fegyelmet, ám e mögött mindig átsütött a pedagógusok humánuma.

Akkoriban nyaranta, az iskola által létesített ifjúsági tábor működött az ország különböző szép fekvésű részein, Bakonyban, Bükkben.

A bakonyi tábor felettébb kedvelt voltát részünkről a természet szeretete, annak koedukált jellege /Porva is? Csesznek is?/, és ma már úgy mondanánk a „cserkész romantika" adta meg.

Városi gyerek lévén számomra nagy dolog volt a csörgedező Cuha patak partján sátorban lakni, éjszakai őrséget adni, megteremteni nomád körülmények között a viszonylag komfortos életkörülményeket.

Ehhez tartozott, hogy az első feladatok között az árnyékszéket is nekünk magunknak kellett kiásni, és összetákolni a tábor egy félreeső helyén az iskola igazgató irányításával, és felügyelete mellett.

Életemben először volt a kezemben „félkéz" fűrész, amit én „ félkész" fűrésznek értettem, mikor a raktár sátorhoz elküldtek érte. Amikor megkaptam, úgy is nézett ki, hiszen nem találtam rajta az általam ismert kétkezes fűrész jellegzetes markolatát. Közröhej tárgya lettem, mikor azt a madzagjánál fogva /hiszen az volt legfelül/ kezdtem el használni.

Fél napi ásás, döngölés, fűrészelés, szögelés után elkészült a társaság büszkesége, a tábor egyik nélkülözhetetlen alapintézménye, melyre az órák előre haladtával egyre sürgetőbb igény mutatkozott számos táborlakó részéről, így a befejezésnél népes fiúcsapat állta körül a művet szorongató érzésekkel telve.

Az utolsó szekerce csapás után iskola igazgatónk felavatásként bevonult a műintézménybe, és kéjes nyögdécselések, sóhajtások után pár perc múlva kijőve, az alábbi szózatot intézte az összegyűlt társasághoz:

„Jól jegyezzétek meg fiaim, eljön majd az idő a ti életetekben is, amikor egy jó sz…s, többet ér, mint egy rossz b…s."

Bár akkor, 15-16 évesen még nem értettem miről beszél, több mint négy évtized múltán, most már tapasztalt férfiként belátom, nagy igazságot mondott nekünk.

Dr. Máthay Csaba

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában