Árnyékszék a Cuha-völgyben

1959-1963 között jártam a Szegedi Vasútforgalmi Technikumba. Vasutas nem lett belőlem, de olyan alapvető emberi értékek rögzültek bennem az iskolában és a kollégiumban, mint a pontosság, a rendszeretet, a közösség összetartó ereje. Tanáraink megkövetelték a fegyelmet, ám e mögött mindig átsütött a pedagógusok humánuma.

Akkoriban nyaranta, az iskola által létesített ifjúsági tábor működött az ország különböző szép fekvésű részein, Bakonyban, Bükkben.

A bakonyi tábor felettébb kedvelt voltát részünkről a természet szeretete, annak koedukált jellege /Porva is? Csesznek is?/, és ma már úgy mondanánk a „cserkész romantika" adta meg.

Városi gyerek lévén számomra nagy dolog volt a csörgedező Cuha patak partján sátorban lakni, éjszakai őrséget adni, megteremteni nomád körülmények között a viszonylag komfortos életkörülményeket.

Ehhez tartozott, hogy az első feladatok között az árnyékszéket is nekünk magunknak kellett kiásni, és összetákolni a tábor egy félreeső helyén az iskola igazgató irányításával, és felügyelete mellett.

Életemben először volt a kezemben „félkéz" fűrész, amit én „ félkész" fűrésznek értettem, mikor a raktár sátorhoz elküldtek érte. Amikor megkaptam, úgy is nézett ki, hiszen nem találtam rajta az általam ismert kétkezes fűrész jellegzetes markolatát. Közröhej tárgya lettem, mikor azt a madzagjánál fogva /hiszen az volt legfelül/ kezdtem el használni.

Fél napi ásás, döngölés, fűrészelés, szögelés után elkészült a társaság büszkesége, a tábor egyik nélkülözhetetlen alapintézménye, melyre az órák előre haladtával egyre sürgetőbb igény mutatkozott számos táborlakó részéről, így a befejezésnél népes fiúcsapat állta körül a művet szorongató érzésekkel telve.

Az utolsó szekerce csapás után iskola igazgatónk felavatásként bevonult a műintézménybe, és kéjes nyögdécselések, sóhajtások után pár perc múlva kijőve, az alábbi szózatot intézte az összegyűlt társasághoz:

„Jól jegyezzétek meg fiaim, eljön majd az idő a ti életetekben is, amikor egy jó sz…s, többet ér, mint egy rossz b…s."

Bár akkor, 15-16 évesen még nem értettem miről beszél, több mint négy évtized múltán, most már tapasztalt férfiként belátom, nagy igazságot mondott nekünk.

Dr. Máthay Csaba