2010.09.28. 21:24
Bécsi keringő egy pocsolyában
A nyáron többször volt alkalmam eljutni a Bakonyba. Elsősorban az északi régióban Zirc és Csesznek környékén jártam több ízben.
Egy alkalommal Jásd környékén barangolva találtam rá egy szabadtéri vízi színpadra, melynek fellépői majd egy órán át szórakoztattak engem.
Az első fellépő a poloskák rendjéből került ki. Ezek voltak a tavi molnárkák (Gerris lacustris). A tavi molnárkák társulata három tagból állt. Kiváló korcsolyázók révén az egész színpadot kihasználva, kecses mozdulatokkal korcsolyáztak ide-oda. Ha kicsit megfáradtak noszogattam őket, „vissza-vissza” rigmust skandálva és heves mozdulatokat téve a tócsa fölött, melytől megrémülve mindig tovább korcsolyáztak. A molnárkák hosszú hátulsó két pár lábukkal teszik meg „korcsolyázó” mozdulatukat. Fellépő ruhájuk, finom szőrbunda, mely védi őket az átnedvesedéstől és attól, hogy a víz alá kerüljenek.
A molnárkák fellépését a keringőbogarak (Gyrinidae) folytatták. Ezek az alig 1 cm-es fekete bogarak nagyon érdekes produkcióval álltak elő. A csoport – egy általam láthatatlan jelre – egyszerre indult el és villámgyorsan egyhelyben köröztek rendületlenül. A következő pillanatban elindultak és körözve, egymást nem zavarva tökéletes összhangban az egész pocsolyát körbe „táncolták”. Én annyira izgultam értük, ahogyan szorított nekünk alkalmi tánctanárunk – a 80 éves Rezső bácsi – az esküvői nyitótáncunk alkalmával, mely mellesleg a Bécsi keringő volt.
A keringő bogarak a szárnyfedőjük alá gyűjtik légbuborékjaikat, melyek segítségével képesek a vízfelszínén maradni. Fejükön jellegzetes szarvszerű csápokat viselnek, melyek a vízfelszínére vannak kiterítve és így érzékelik a víz minden rezdülését. Szükség is van erre, mivel főként a vízbe hullott rovarokat fogyasztják. A prédáját az elülső lábával ragadja meg és rögzíti, míg szájszervével feldarabolja. A másik két pár láb az előzőnél lényegesen kisebb, kiszélesedett, lapátszerű alakot ölt. Ezekkel csapolódva képes arra a villámgyors mozgásra.
A műsor folytatódott, némi frissítőt is osztottak: ittam egy kis langyos vizet, amit a hátizsákomban találtam.
A következő csoport a hátúszás művészetét mutatott meg. A fellépők a molnárkákhoz hasonlóan a poloskák csoportjából kerültek ki. Ők voltak a hanyattúszó poloskák (Notonecta viridis). A nevükhöz megfelelően a hátukon úsznak, ehhez alkalmazkodott testfelépítésük is: hátuk kidomborodó, hasoldaluk lapos, pont ellentétesen, mint azt megszoktuk. Az állat színezete is követi a „megfordított” életmódot. A vízben élő állatok hasoldala általában világosabb, mint a hátoldaluk, láthatjuk ezt sokszor a halaknál is. Mindez a ragadozók megtévesztésére szolgál. Ez a hanyattúszó poloskáknál pont fordítva van, ami következik életmódúkból.
A három tagból álló társulat előadása anarchista elemekkel volt fűszerezve: egymástól függetlenül, össze-vissza úszkáltak a vízben.
Utolsó fellépőnk egy személyben mutatta be produkcióját. A poloskák csoportjába tartozó „művész” a vízi balett kategóriába indult. A fellépő becses neve: vízmérő poloska (Hydrometra stragnorum). A vízmérő poloskák karcsú testű egy centiméteres nagyságú állatok. Jellegzetes testfelépítésük miatt nem lehet összekeverni őket más poloskákkal vagy rovarokkal. A fejük annyira megnyúlt, hogy testük negyedrészét is alkotja. Nagyon hosszú, hajszálvékony lábaik vannak. Hosszú szúró-szívó szájszervet viselnek, melyet előre nyújtva szigonyként szúrnak bele a kiszemelt zsákmányukba.
Az előadás során finom léptű, kecses mozdulatokat láthattam. Az óvatos állatok a hajszálvékony lábaikkal félénken mozognak a vízfelszínén, mintha méregetnék azt.
Az előadások végeztével felkerekedtem és folytattam utam Bakony több száz éves erdeiben…