Bécsi keringő egy pocsolyában

Egy alkalommal Jásd környékén barangolva találtam rá egy szabadtéri vízi színpadra, melynek fellépői majd egy órán át szórakoztattak engem.

Az első fellépő a poloskák rendjéből került ki. Ezek voltak a tavi molnárkák (Gerris lacustris). A tavi molnárkák társulata három tagból állt. Kiváló korcsolyázók révén az egész színpadot kihasználva, kecses mozdulatokkal korcsolyáztak ide-oda. Ha kicsit megfáradtak noszogattam őket, „vissza-vissza” rigmust skandálva és heves mozdulatokat téve a tócsa fölött, melytől megrémülve mindig tovább korcsolyáztak. A molnárkák hosszú hátulsó két pár lábukkal teszik meg „korcsolyázó” mozdulatukat. Fellépő ruhájuk, finom szőrbunda, mely védi őket az átnedvesedéstől és attól, hogy a víz alá kerüljenek.

A molnárkák fellépését a keringőbogarak (Gyrinidae) folytatták. Ezek az alig 1 cm-es fekete bogarak nagyon érdekes produkcióval álltak elő. A csoport – egy általam láthatatlan jelre – egyszerre indult el és villámgyorsan egyhelyben köröztek rendületlenül. A következő pillanatban elindultak és körözve, egymást nem zavarva tökéletes összhangban az egész pocsolyát körbe „táncolták”. Én annyira izgultam értük, ahogyan szorított nekünk alkalmi tánctanárunk – a 80 éves Rezső bácsi – az esküvői nyitótáncunk alkalmával, mely mellesleg a Bécsi keringő volt.

A keringő bogarak a szárnyfedőjük alá gyűjtik légbuborékjaikat, melyek segítségével képesek a vízfelszínén maradni. Fejükön jellegzetes szarvszerű csápokat viselnek, melyek a vízfelszínére vannak kiterítve és így érzékelik a víz minden rezdülését. Szükség is van erre, mivel főként a vízbe hullott rovarokat fogyasztják. A prédáját az elülső lábával ragadja meg és rögzíti, míg szájszervével feldarabolja. A másik két pár láb az előzőnél lényegesen kisebb, kiszélesedett, lapátszerű alakot ölt. Ezekkel csapolódva képes arra a villámgyors mozgásra.

A műsor folytatódott, némi frissítőt is osztottak: ittam egy kis langyos vizet, amit a hátizsákomban találtam.

A következő csoport a hátúszás művészetét mutatott meg. A fellépők a molnárkákhoz hasonlóan a poloskák csoportjából kerültek ki. Ők voltak a hanyattúszó poloskák (Notonecta viridis). A nevükhöz megfelelően a hátukon úsznak, ehhez alkalmazkodott testfelépítésük is: hátuk kidomborodó, hasoldaluk lapos, pont ellentétesen, mint azt megszoktuk. Az állat színezete is követi a „megfordított” életmódot. A vízben élő állatok hasoldala általában világosabb, mint a hátoldaluk, láthatjuk ezt sokszor a halaknál is. Mindez a ragadozók megtévesztésére szolgál. Ez a hanyattúszó poloskáknál pont fordítva van, ami következik életmódúkból.

A három tagból álló társulat előadása anarchista elemekkel volt fűszerezve: egymástól függetlenül, össze-vissza úszkáltak a vízben.

Utolsó fellépőnk egy személyben mutatta be produkcióját. A poloskák csoportjába tartozó „művész” a vízi balett kategóriába indult. A fellépő becses neve: vízmérő poloska (Hydrometra stragnorum). A vízmérő poloskák karcsú testű egy centiméteres nagyságú állatok. Jellegzetes testfelépítésük miatt nem lehet összekeverni őket más poloskákkal vagy rovarokkal. A fejük annyira megnyúlt, hogy testük negyedrészét is alkotja. Nagyon hosszú, hajszálvékony lábaik vannak. Hosszú szúró-szívó szájszervet viselnek, melyet előre nyújtva szigonyként szúrnak bele a kiszemelt zsákmányukba.

Az előadás során finom léptű, kecses mozdulatokat láthattam. Az óvatos állatok a hajszálvékony lábaikkal félénken mozognak a vízfelszínén, mintha méregetnék azt.

Az előadások végeztével felkerekedtem és folytattam utam Bakony több száz éves erdeiben…