Kupa bronz... és irány Európa!

Szokták mondani okos emberek, hogy minden kezdet nehéz, hát most egy nehezen induló női Magyar Kupa sorozat végére értünk aminek a befejezése sem volt egyszerű...

Kiváló ötletnek tartottam, hogy a Tekeszövetség útjára bocsájtotta a női tekézők számára a sorozatot. De sajnos a kezdeti nehézségek ki is ütköztek. Sok településen, városban vannak női játékosok, akik nem tudnak elindulni a szuper ligás bajnokságban, nincs lehetőségük meccselni szuper ligás csapatok ellen, így remek alkalom lett volna most összeállniuk egy négy fős társasággá, és megmérkőzniük egy egy ilyen alakulattal, biztos nagy élmény lehetett volna, mind a játékosoknak mind a szurkolóknak akik a saját pályájukon egy komoly játékerőt képviselő csapatot láthattak volna vendégül. De a kiírás "kissé" megkésett, így nem maradt idő a szervezésre. Még a topligás csapatok közül sem nevezett mindenki, nyolc csapat kezdte meg a selejtezést a döntőre. A Székesfehérváron a KÖFÉM csarnokában megrendezésre kerülő fináléba a Ferencváros, a Zalaegerszeg és a Rákoshegy együttese jutott a mi csapatunk, az Ipartechnika Győr SE mellett. Most akkor meg is állnék egy pillanatra. Bevallom, nem írtam meg egyszerre, melegében a beszámolómat, mert sok gondolat kavarog bennem, és nem csak a mérkőzéssel kapcsolatban, próbálok diplomatikusan fogalmazni és kicsit le kellett ülepednie bennem a tapasztaltaknak. Kiválóan előkészített játéktér fogadta a csapatokat, a helyi személyzet is nagyszerűen helytállt, minden rendszer jól működött szóval ilyen téren semmi panasz nem lehetett és a magam nevében is szeretném megköszönni a munkájukat. DE!... Ez a csarnok véleményem szerint nem megfelelő egy ilyen szintű esemény rangjához. Vagy azzal lehet a probléma, hogy valaki leértékel egy női magyar kupa döntőt? Nézzük meg más sportágakban milyen esemény egy magyar kupa final four. Nézzük meg mekkora hírverése és rangja van egy férfi, vagy női kézilabda, kosárlabda, röplabda négyes döntőnek. Természetesen a legfontosabb egy jó játéktér, de azért a 21. században már elvárható lenne a megfelelő szinvonalú kiszolgáló helységek megléte is beleértve a férfi mosdó állapotát is...   Majdnem hét óra hosszát tartottak a mérkőzések, többször is kapkodni kellett a levegőt a nézőtéren mint egy szaunában. Nyílván értem én, hogy szűkösek a források de akkor is ... Ez kérem szépen az egyik legnagyobb tradiciójú sportágunk. Az egyik legeredményesebb is. Nagyon jó lenne ha tényleg megpróbálnánk arra a helyre emelni ami megilleti.Szóval, a napokban olvastam egy bejegyzést, ahol a teke szövetség elnöke remek hírről számolt be, szoros együttműködés veszi kezdetét a szövetség és az EMMI között, aminek következtében újult erővel veheti kezdetét az utánpótlás nevelése, a teke térhódítása. Én kívülről jött szurkoló vagyok, bátran leírhatom a véleményemet, (mint ahogy ezt már többször meg is tettem ) amint a visszajelzésekből kiderül sokan olvassák soraimat, lehet eljutnak oda is a gondolataim akiknek van befolyásuk ötleteim megvalósítására :D Szóval a mai fiatalokat nem egyszerű megnyerni egy egy sport számára. Ha a "hatalmas" nemzeti sportágunkról veszek példát, a futtbalról, ott most szinte minden pályát, létesítményt modernizálnak. Nyílván nem biztos, hogy több gyerek lesz attól, hogy most biliárdasztal simaságú gyepszőnyegen rúghatják a kiváló minőségű lasztit a hiperszuper minőségű cipőjükkel, szemben azzal amikor én elkezdtem focizni az ETO serdülőben a salakos pályán a Csehszlovák textil cipőmben, olyan labdákkal amin kidudorodott a bélés... Jó, tudom, és olvastam is, hogy Nigériában a flaszeteren a homokos és göröngyös pályán mezítláb rúgják a gyerekek a kecskebőrt, és mégis simán elvernék a mi aranylábúinkat de ha nincsenek rendezett körülmények írtó nehéz lesz tömegeket a tekézés mellé állítani. Sokrétű a probléma, jó reklám és nagy népszerűsítő kampány kellene és akkor hátha áramlana be tőke ebbe a remek sportágba. Sokkal többet érdemelne. És ha már Minisztériumi megállapodás. Egyre másra nyílnak a nemzeti sportcsarnokok. Szinte már minden sportágnak van nemzeti csarnoka. Annyira megérdemelné a tekézés is ezt. Az egyik legolcsóbb nemzeti csarnokot lehetne megépíteni, egy szép csarnokot, kíváló minimum hat sávos pályával, szép tágas nézőtérrel, kiszolgáló helységekkel, büfével. Istenem de szép is lenne. Ebben a csarnokban lehetne a válogatott mérkőzéseket rendezni, a BL meccseket, kupadöntőket, a felnőtt és korosztályos országos vetélkedéseket, válogatott keret edzéseket és még mennyi hasznos dolgot, továbbképzéseket, edzéseket. Az sem lenne baj ha Budapesten épülne csak épülne...Biztos hogy ki lenne használva és ebben a teke sport eredményei rangjához méltó csarnokban a tv közvetítéseknek hála messzire lehetne majd vinni a teke jó hírnevét.

Na de vissza a földre és a székesfehérvári négyes döntőhöz. A lebonyolítás más volt mint a bajnokságban megszokott, a négy sávos pályán minden csapatból egy játékos volt a panelen és nem egy ellenféllel párban, hanem mindenki mindenkivel versenyzett mégpedig úgy hogy aki a szettet nyerte kapott négy pontot a második hármat a harmadik kettőt és a negyedik legkevesebb fát elért versenyző egy ponttal gazdagodhatott.  A négy szett után legtöbb pontot elért játékos csapata 4 pontot kapott a többi eggyüttes az elért szettpontok arányában 3-2-1 -et. A hat játékos által gyűjtött csapatpontok alapján alakult ki a végeredmény. Előzetesen én egyszerű földi halandó szurkolóként a bajnokságban mutatott forma alapján egy dobógós helyezéssel megelgedtem volna, de ami a lgfontosabb volt a csapatunknak, az európai kupa indulási jogának megszerzése. Ez egyszerű képlet alapján számítható volt, ha nem a Fradi nyeri a kupát mi megyünk NBC kupára. A hosszúra nyúlt kupadöntőn minden játékosunk odatette magát, annak ellenére, hogy egy hektikusan sikerült esztendő vége felé közeledünk mindenki próbálta a legjobbját hozni és összeszorított fogakkal küzdeni egymásért, a csapatért. Itt jegyezném meg azt, hogy a jövőben lehetne kitalálni kis bónuszt, bónusz szettpontot a 4 szett után legtöbb fákat elért versenyzőnek is, mert szinte teljesen mindegy volt a több szerzett fa, ez jelenleg csak a holtversenyt döntötte el, és teljesen mindegy volt, hogy valaki 136 fával nyeri a sorát vagy 171 -el ami azért nem mindegy... Illetve még egy apróság a jöv évi versennyel kapcsolatosan. Mivel itt nem egy pár versenyzett hanem négyen küzdöttek egymás ellen, ha pálya akadás történik szerencsésebb lenne mind a négy sávot megállítani, mert nem mindegy hogy valakik 4-5 gurítással a másikak előtt járnak. Erre figyelni kellene a jövő évi versenynél. A küzdelmekben aztán  Dorka 4, Timi 2, Noémi 2, Csilla 3, Reni 2 és Edit Katával közösen 1 pontot tett a csapat neve mellé a táblára így a megszerzett 14 pontunkkal végülis megelőzve a 13 pontos Ferencvárost, elmaradva a második ZTE -től akik 16 pontot szereztek és az első Rákoshegytől akik 17 egységet gyűjtöttek a dobogó harmadik fokára állhattunk. Nagyon sok esetben ismét mint általában kevesen múlott a jobb eredmény, egy egy több szetpont, kis szerencsével állhattunk volna a dobogó magasabb fokára is, de ezen most már kár keseregni, véleményem szerint mindent összevetve reális eredmény született. Gratulálok a Rákoshegy gárdájának a kupa győzelemhez mi pedig örülhetünk annak, hogy ismét megváltottuk a menetjegyet immárom második alkalommal egy rangos nemzetközi kupa részvételhez. A lányok a bajnoki negyedik helyezés mellé egy kupa bronzzal gazdagították maguk és a győri sport dicsőségtábláját jöhet az egyéni országos bajnokság döntője Kazincbarcikán (!) (...lehetne erről is írni, de a fenti bekezdések ide is jók lesznek...) Válogatott készül a világbajnokságra az utánpótlás még szintén egyéni megmérettetéseken vesz részt jómagam pedig gőzerővel készülök kezdő gurítóként a győri Kristyán Zsuzsa emlékversenyre.