Edzésben

A hétvégén szombaton rendezik meg Gyõrben a Nyugat-Magyarországi döntõt amely az országos egyéni bajnokság  döntõjére selejtez. Meglehetõsen nehezen alakult ki a 32 fõs mezõny, többször is változott az indulók összetétele sorozatos visszalépések és betegségek, egyéb elfoglaltságok miatt, a mai pénteki állás szerint minden felnõtt játékosunk részt vehet a megmérettetésen.

A Nyugat döntõrõl felmentést kapott a válogatott keretbe meghívott Sass Edit és Bordács Dorottya, akiknek a hétvégén komoly erõfelmérõjük lesz a válogatott összetartásán, keményen készülnek a május végén Kolozsváron megrendezésre kerülõ világbajnokságra.
Ifistáink közül Lakatos Dominika és Varga Petra Ajkán gurít majd szombaton az U-14 és U-18 -as utánpótlás torna második fordulójában.

Lányainkra nem csak egyéni megmérettetések várnak a közeljövõben, ugyanis nagyon komoly feladat elé néz csapatunk. A Tekeszövetség ebben az esztendõben új sorozatot bocsájtott útjára, az elsõ alkalommal kiírt versengés legjobb együttese emelheti majd a magasba a Magyar kupát. Számunkra a jó kupaszereplés kell hogy feledtesse azt, hogy éppen csak lecsúsztunk a dobogóról és a kupa küzdelmeiben kell hogy kivívjuk a nemzetközi kupán való szereplés indulási jogát. Jelen pillanatban még a pontos menetrend és a sorsolás nem ismert, mindenestre a lányok gõzerõvel készülnek.

A pünkösdi idõszakban ismét, immáron 11. alkalommal megrendezésre kerül majd a Kristyán Zsuzsa emlékverseny amelyrõl a késõbbiekben még külön blog bejegyzésekkel is tervezek készülni azonban egy titkok máris elárulok a versenyen nem csak tudósítóként lesz szerepem részt venni, hanem tekézõként is nagy feladatok hárulnak majd rám… Mikor idõm engedi elkísérem a lányomat az edzésekre és amikor üresen maradt egy sáv a pályán lehetõségem adódott kipróbálni ezt a szép sportágat, tehát  cipõt és mezt öltve magam is tekegolyót ragadtam és hozzáfogtam a tekebábuk döntögetéséhez. Nyílván ez nagyon jól jön akkor amikor hitelesen kell beszámolni a mérkõzésekrõl, magam is átélem a nehézségeket, teljesebb képet kapok a sportág rezdüléseirõl és apró finomságairól. Aztán, hogy ne csak céltalan gurítgatás legyen belõle kitûztem célként, hogy elindulok Dominika lányommal a Pünkösd hétfõi napon az emlékversenyben vegyes párosban. Nyílván nagy esélyünk nem lehet majd,fõleg látva  a már benevezettek listáját de belsõ emberként, versenyzõként tudok majd tudósítani az eseményrõl és a felkészülésrõl, nagyon sok jót és szépet hallottam eddig az ilyen versenyekrõl, most kíváncsiam várom mit tartogat számomra.

Azt egyébként kevesen tudják rólam, még a szûkebb családom sem, hogy nagy teke mániás voltam gyerek koromban. 7-9 éves lehettem, amikor nagy divatja lett a falusi tekézésnek a kuglinak. Dunaszegen a „nagy kocsma” mellett épült betonos szabadtéri tekepálya. Édesapán nagyon szeretett tekézni, a hétvégi kora estéket mindig a tekepályán töltötte. Én kisgyerekként sokszor elkísértem és lelkesen állítottam a bábukat. Ez a pálya semmilyen automatikát nem tartalmazott, hátul figyelni kellett mikor fejezték be a gurítást, és nem csak állítani kellett hanem a golyót is bele kellett helyezni egy vasból készült csúszdába aminek lejtõjén az szépen visszagurult a gurítókhoz. Persze nekik is kellett figyelni, nem lehetett csak úgy kivenni a golyókat a helyérõl, mert ez a rendszer nem tartalmazott semmilyen csillapítást, jól összecsapta a kezét annak aki figyelmetlen volt, esetleg pár üveg sörtõl tompult valakinek a reakció ideje. Édesanyám fodrászüzlete a kocsma szomszédságában áll még most is, szünidõben gyakran töltöttem idõmet az üzletben és sokszor kértem ki a golyókat a kocsmárostól egy kis gyakorlásra.
Egyébként egész szép zsebpénzt lehetett összegyûjteni, ezek az összejövetelek némi apró pénzbe zajlottak,  már nem is emlékszem pontosan, hogy húsz vagy ötven forint volt e kezdetekben a beszálló tét egy partira fejenként, de a nyertes a nyeremény kis részét odaadta az állítónak. Nagyon népszerû volt ez a tevékenység akkoriban, bizony volt amikor 15-20 gurító is feliratkozott egy egy partira így gyakran elõfordult amikor pár száz forinttal tértem haza ami abban az idõben nem volt rossz zsebpénz. Apukám  a jó gurítók közé tartozott, gyakran söpörte be a nyereményt. Ezek a gurítások 3 fára történtek és egymás után háromszor lehetett próbálkozni, tarolással, tehát mindig arra kellett próbálkozni ami fennmaradt. Ha valaki kilencest ért el nagy becsben tartották, és fel is karcolták valahova a tekézõ vagy a kocsma falára. Hamarosan Dunaszegen nyílt egy másik tekézõ is, a „Gatya” borozóban is pálya épült, ami szintén betonos volt, de zöld festékkel volt bevonva eleinte, persze aztán késõbb ez lekopott. Na, ez a pálya már trükkösebb volt. egy kicsit domborúra sikerült, itt nem születtek nagy fák, ha valaki a harmadik dobására beledobhatott a háromba akkor nagy eséllyel vitte az adott partit. Egyre többször gurítottam én is a férfiak között gyerekként és csodák csodájára néha nyertem is. Persze gyakoroltam is sokat. Odahaza a házunk melletti járdát neveztem ki tekepályának. A bábukat már nem is tudom milyen mûanyag flakonnal helyettesítettem, akkoriban még az üdítõt is üvegben lehetett megvásárolni és egy kis kézilabdával döntögettem a homokkal megtöltött flakonokat.
Nagy népszerûségnek örvendett a kuglizás, szinte minden településen volt már egy pálya a kocsma mellett. Például Ladaméron a Betérõben lehetett tekézni. Ott még fa golyó is volt, meg gumiból készült is. Na, az a pálya már egy modern változat volt, a golyók hátul egy ugratón kapaszkodtak fel és így kerültek bele a csúszdába ami visszavezette a pálya elejére. Itt már könnyebb dolga volt az állítónak, a golyókat nem kellett rakosgatni.
Aztán vidékre is elértek az automata pályák. Pálya épült Kunszigeten, Ásványrárón, Gyõrladaméron a Fortuna vendéglõben. Ezek már beltéri, modern csodák voltak. Sokszor váltak családi, illetve baráti összejövetelek helyszínéül ezek a tekézõk. Emlékszem, amikor apuék elmentek elõször egy ilyen rendezvényre. Azt tudni kell, hogy anyu gyakran mondogatta apunak, hogy milyen sokat jár tekézni és megint milyen sokáig kimaradt. Persze ebbõl nagy tragédia nem volt sosem, apám nem a sörözés kedvéért, hanem a játék szépségéért járt el de azért anyu zsörtölõdött kicsit érte. Na, aztán amikor anyám is kipróbálta Kunszigeten a tekézést, gurított vagy harminc negyvenet, hááát másnap nem bírt lábra állni. Olyan izomláza lett, hogy alig bírt menni. Apám erre így szólt: látod, most legalább megtudod , hogy mennyit kell nekem szenvednem a tekézõben nap mint nap :D
Aztán valahogy hirtelen kikopott a kuglizás. Vagy kocsmába jártak el kevesebben, vagy a kocsmárosok nem fordítottak elég figyelmet  pályákra, vagy a jóisten tudja miért de eltûnt a teke falusi verziója. Persze a három automata pálya ma is áll és mûködik, de a nagy kocsma, a Gatya borozó és a betérõ már nem fogad kuglisokat. Pedig nagyon szép idõszak volt.
Számomra is befejezõdött így a kuglizás, évente illetve két háromévente egy egy alkalommal valamilyen céges, vagy egyéb rendezvényen fogtam golyót a kezembe és ilyenkor gurítgattam párat ebben merült ki számomra ez a tevékenység.
Egy ilyen alkalomra határozottan emlékszem, a pontos dátumot nem tudom, de körülbelül 10 éve lehetett amikor is önkormányzati képviselõi teendõket láttam el Dunaszegen, és a La Curia étteremben is nyílt egy pálya, Méri János tulajdonos ötletébõl, aki meghívta egy vacsorára és egy kis játékra a képviselõ testületet. Szeredi Ottó képviselõ társam ekkor fogott tán elõször tekegolyókat a kezébe és annyira megtetszett neki ez a játék, hogy komolyabban el kezdte tanulmányozni a sportágat és kitartó gyakorlásának köszönhetõen igazolt játékossá vált és a mai napig is aktívan ûzi a tekézést. Ez esetbõl is példát merítve szoktam bátran buzdítani e sorok olvasóit, akik esetleg még nem próbálták ki a golyók gurítgatását, hogy bátran álljanak neki mert jó eséllyel járhatnak úgy mint Ottó.

Szóval jó 25-30 év maradt ki nálam úgy, hogy igazából csak falusi szinten ûztem a sportot, most lányaim révén döbbentem rá újra, hogy milyen magas szinten mûvelik kis hazánkban a tekézést. Persze az újságok hasábjain követtem az eredményeket, nagy sportrajongóként a Kisalfödet mindig a sport rovatnál kezdtem olvasni, minden betûjét kiolvasva végig tudtam milyen tekecsapatok vannak és melyik osztályokban, de nem jártam mérkõzésen a tavalyi esztendõig.  Most egy kicsit bánom is, hogy nem voltam kíváncsibb és korábban nem látogattam el valamelyik találkozóra, mert tényleg egy rendkívül izgalmas és látványos sportágat ismerhettem meg közelebbrõl.

Na de kis kikacsintás után az edzésrõl is essen szó, azaz a saját gurításaimról. Az elsõ alkalom után egyhetes izomláz jelentkezett nálam is, nem is gondoltam volna, hogy olyan részeken is van izom rajtam ahol fájt. Most már lassan 6-8 alkalommal gurítottam gyakorló jelleggel, és már a 150 gurítás után sem jelentkezik semmilyen izomfáradtság a másnapokon. Nem úgy a parti közepénél... Szóval azt kell írjam amit a hölgyeket nézve is sejtettem, nem is olyan egyszerû 130 –szor kigurítani jó helyre, végig koncentrálva, összpontosítva a közel 3 kilogrammos golyót. Ha csak céltalanul gurítgatnák akkor is komoly erõkifejtést igényel a végére, de ahhoz, hogy a kellõ figyelem  is megmaradjon tényleg kiváló kondíció kell.
Mivel a versenyre készülök, ezért a verseny szimulációt szoktam gyakorolni. 120 gurítás pályánként harmincat gurítva, amibõl 15 a teli és 15 a tarolás. Számomra érdekes módon az derült ki, hogy valahogy a tarolásnál figyelmesebb vagyok. Amikor teli kilenc bábura engedem el a kezemet érdekes módon többet kacsázok. Sajnos többször is elõfordult ilyenkor, amikor üreseztem, kiment oldalra a golyó. Ezzel szemben ha figyelmesen kell gurítani a megmaradt bábukra a tarolásnál nagy homályokat nem dobtam szinte sosem eddig. Most kipróbáltam úgy , hogy csak a három középsõ bábura küzdjek mint a falusi kugliban, így jobban megszokom a talán a pálya közepét.
  Jelenleg 120 –ból 439 fa az egyéni rekordom, ami meglehetõsen távol áll az élbolytól, de a célul kitûzött 500 fától is jelentõsen eltér jelenleg. Rész sikerek vannak, nagyon megörültem amikor 15 telire sikerült 96 bábut leszednem és amikor a 15 tarolásra egyszer 50 –et döntöttem, de ezek csak véletlenek, a 126 –es rekord szettem után máris összehoztam egy 72 –est, csak hogy tudjam hol a helyem… Májusig még van idõ, kíváncsiam várom mit hoz a jövõ de ez legkésõbb pünkösd hétfõig a Kristyán Zsuzsa emlékversenyen történõ tûzkeresztségen kiderül.
.