Tabuk nélkül

2018.01.25. 08:00

Új emberré tehet a bocsánatkérés

Napjában talán százszor is elrebegünk egy-egy "bocsit", ha valami apróságért kell elnézést kérni. De a súlyos, mély bocsánatkérések nagyon nehezen mennek. Eljutni a hibánk beismeréséig fájdalmas élmény lehet. Pedig a szakértő szerint megéri.

Trogmayer Éva

"Bocsánat! Nem erre számítottak, igaz? Sokan nehezen mondjuk ki ezt a szót" – kezdte köszönőbeszédét Shane Tusup, olimpiai bajnok úszónk, Hosszú Katinka férje, akit újfent az év edzőjévé választottak két hete. A pár magánéleti válságától karácsony óta hangos a sajtó. Hogy végül mi lesz velük, senki sem tudja, de egy biztos, amit – hol közkedvelt, hol közutálat tárgyát képező – Tusup mond, az igaz: a valódi, mély megbánáson alapuló bocsánatkérés irgalmatlanul nehéz dolog.


Szinte fáj


Olvasónk, Zsuzsanna is így látja ezt. – Nem nagyon tudok most felidézni konkrét bocsánatkérést, de arra emlékszem, hogy szó szerint fájt belülről. Lehet, hogy a bűntudat vagy az igazságtalanság miatt, vagy azért, mert a másikat megbántottam, veszekedtünk. Kimondani azt az egy szót nagyon nehéz volt. Magamban százszor elismételtem, és mikor hangosan is ki akartam mondani, egy hang sem jött ki a torkomon. Aztán nagy levegő, és valahogy kipréseltem a fogaim között, annyira halkan, hogy a másik visszakérdezzen, hogy mit is mondtam. Aztán újra, hangosabban, hogy bocsánat, és mintha egy hatalmas súlyt dobtam volna le magamról, megkönnyebbültem. Nem fájt már belül, és elkezdtünk beszélgetni a problémáról – avat be.


L. Stipkovits Erika szakpszichológus, pszichoterapeuta is úgy gondolja, a bocsánatkérés és a megbocsátás valóban az egyik legnehezebb dolog a világon. Ugyanakkor rendkívül szükséges is ahhoz, hogy békében élhessünk. Olvasóink véleménye megoszlik az úszóedző bocsánatkérésének őszinteségével kapcsolatban. Internetes szavazásunk eredménye azt mutatja, hogy nagyjából fele-fele arányban vélekednek úgy, hogy szívből jött, vagy hogy csak reklámfogásról van szó. A szakértő azonban Shane Tusup beszédét egyértelműen igazi, mély megbánást tükröző tettnek tartja, amelyen látszik, hogy a sokszor kevésbé szimpatikus edző személyisége nagy változáson megy át.


Leomlanak az illúziók


– Ennek a kívülről nagyon erősnek tűnő férfinak az életében egy trauma hatására elkezdtek leomlani a felépített illúziók. A házassága megromlása valószínűleg megrengette az addig szilárdnak tűnő elképzelést arról, hogy ők együtt verhetetlenek, sérthetetlenek – gondolja a szakértő, és rávilágít, nem egyedi az esete: a bocsánatkéréshez és a megbocsátáshoz is sokszor egy nagy trauma vezet, ami előhozza az emberibb arcunkat, és segít szembenézni önmagunkkal.

– Tudnunk kell, hogy bocsánatot mindkét fél kérhet. A kialakult helyzetért ugyanis általában mindkét fél felelős – mondja L. Stipkovits Erika, és hozzáteszi, ott, ahol igazi, mély bocsánatkérésre és megbocsátásra van szükség, nagyon súlyos, elfojtott indulatok, düh és csalódottság kavarog a felekben. Ahhoz pedig, hogy tényleg túljussunk ezen a helyzeten, minden érintettnek alapos önismereti munkára van szüksége.


A szembenézés az egyetlen út


– A bocsánatkéréshez, ugyanúgy, mint a megbocsátáshoz, szembe kell néznünk magunkkal. Meg kell engednünk magunknak azt, hogy fájjon, ki kell engednünk a helyzettel kapcsolatban érzett dühünket és csalódottságunkat az összetört illúziók miatt. El kell engednünk a bennünk munkáló negatív energiákat! Enélkül ugyanis képtelenek leszünk tárgyilagosan, reálisan látni a történteket a másik nézőpontjából, és végiggondolni azt, hogy neki mi az igazsága, és hogy mit tehetnénk ahhoz, hogy újra jó kapcsolatunk legyen – fejti ki a szakértő, és felhívja rá a figyelmet, hogy akkor is érdemes dolgozni magunkon, ha nagyon nehéznek tűnik. A meg nem bocsátás – magunknak és a másiknak egyaránt – ugyanis csak mérgezi az életünket, ráadásul párosul egyfajta felsőbbrendűségi érzéssel: elhisszük, hogy jobbak vagyunk a másiknál, hogy mi feddhetetlenül viselkedtünk, holott ezek a helyzetek legtöbbször nem csak feketék vagy fehérek.


– Sajnos a bocsánatkérés nem feltétlenül jár megbocsátással – világít rá a szakember. 

– Aki eljut odáig, hogy meg tudja tenni, annak azt is tudnia kell, elképzelhető, hogy a másik fél még nem tart az elfogadásnál. A bocsánatkérő ugyan közelebb került a lelki békéhez, de többet nem tud tenni. Megbocsátásra senkit sem tud kényszeríteni. Ám ha ki tudja várni, hogy megtörténjen, akkor tényleg igazán sokat tett a saját és a másik életéért is – folytatja a szakértő, és egyetért, egy ilyen helyzet feloldása akár évekbe is telhet.


Az ovisok nem tudják


Ahhoz, hogy egy gyerek őszintén bocsánatot tudjon kérni, neki is el kell jutnia a személyiségfejlődés egy adott szintjére: képesnek kell lennie önreflexióra és a másik szempontjainak figyelembevételére, az ok-okozati összefüggések megértésére és empátiára. Ezek a képességek kisiskoláskorra alakulnak ki. Ettől függetlenül fontos, hogy a családban gyakorlat legyen a bocsánatkérés, ha valamit elrontottunk. Már korán látnia kell a jó példát, hogy később felelősséget tudjon vállalni a tetteiért.


Az önáltatás művészei


Dr. Harriet Lerner pszichológus régóta foglalkozik a megbocsátás kérdésével, a témában könyvet is írt. Ő azt mondja, sajnos nem képes mindenki a bocsánatkérésre. Vannak emberek, akik képtelenek elviselni a tettük súlyát, ezért inkább tagadásba burkolóznak. Esetükben minél nagyobb a szégyen, amit érezniük kellene, annál nehezebb empátiát és bűntudatot érezniük a másik féllel kapcsolatban. Inkább azt mondják: a másik érdekében tették, amit tettek. Az ember önáltatási képessége szinte határtalan, állítja a szakértő. Arra a következtetésre jut, hogy legyen szó személyes vagy akár politikai kontextusról, minden ember képes a védekezés, önigazolás olyan falait maga köré húzni, amik mögött nem kell szembesülnie azzal, hogy megsértette saját legfontosabb értékeit, vagy hogy bántott másokat. Számukra a tagadás, az önfelmentés a túlélésükhöz szükséges. Önáltatásuk csapdájában ragadtak, és sosem lesznek képesek szembenézni azzal, amit tettek.


Hamis szavak


Az angol külön szót ismer a komolytalan bocsánatkérésre. "Nonapology"– amikor megpróbáljuk áthárítani a felelősséget. Például ilyesmivel: "Bocsánat, hogy megbántottalak, tényleg sajnálom, na de ugye nem gondolod, hogy ez normális viselkedés a részedről?" Nem nagyon tudok most felidézni konkrét bocsánatkérést, de arra emlékszem, hogy szó szerint fájt belülről.


Cikkünket a Kisalföld hetente csütörtökön megjelenő Bizalmasan mellékletében olvashatják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!