Kisalföld logö

2019. 04. 20. szombat - Tivadar Még több cikk.

Keresztes Ildikó: örömömben sírni a legjobb - interjú

Most címmel öt év után új albumot készített Keresztes Ildikó, az ezerarcú énekesnő lemeze arról is szól, hogy a boldogságot a jelenben kell megtalálnunk. A rockdíva körül most minden kerek, leszámítva, hogy szervezete jelezte: ideje lenne lassítani. Tart azonban a Star Academy, vár rá két nagykoncert, kezdődik a színházi évad - a pihenés egyelőre jövőre marad...
 
 
A titok, amit senki nem tud megfejteni

Gégegyulladással küzd napok óta, így először is jobbulást kívánok!

Már második hete tart, és sajnos a környezetemben is sokan betegek. Próbálok vigyázni magamra, de rengeteg fellépés várt a nyáron, nem jutott idő a pihenésre, és érzem, hogy elfáradtam. Talán összesen két szabadnapom volt az egész évben, ilyenkor pedig jelez a szervezet: megbosszulja magát. De nem tudok mit tenni, mert januárig nincs megállás. Ráadásul kezdődik a színházi évad, előttem van két, az életemben rendkívül fontos nagykoncert, most jön ki az új lemez...

Milyen a Star Academy zsűrijében ülni, mentorálni a fiatalokat a TV2 új tehetségkutatójában? 

Ez a műsor egy speciális helyzetet teremtett azáltal, hogy az énekesek bent élnek az akadémián, ott készülnek fel az élő adásokra. Extra stresszel jár, hogy kamerák figyelik minden pillanatukat, meg kellett ismerniük egymást, tolerálni a másikat – ha belegondolok, nem biztos, hogy én vállalkoztam volna ilyenre. Nagyon keményen megedzi az idegrendszerüket, a tűrőképességüket, ugyanakkor lehet, hogy ez sokkal alkalmasabbá teszi őket a pályára. Mert az csak egy dolog, ha valaki jól énekel, ennél itt többre van szükség. Sokszor nehéz megküzdeni a külső véleményekkel, egy civil nem lát bele a szakma nagy rejtelmeibe – mint ahogy én sem látok bele egy orvos, egy mérnök munkájába –, de persze attól még lehet véleményt mondani. Nyilván én is megnézem az adásokat a tévében és olyankor tapasztalom, hogy egy show sok szempontból mennyire más tud lenni ahhoz képest, amit mi élőben megéltünk. Elég, ha csak belegondolunk abba, milyen kimenni egy vízilabdameccsre vagy elmenni egy színházi előadásra, koncertre és ugyanazt megnézni a tévében. Teljesen más a kettő. Ezért van az, hogy néha nagyon ellentétes a közönség és a zsűri véleménye. Ránk másként hat egy-egy előadás a helyszínen. A néző arra figyel, hogy tetszik-e neki az énekes hangszíne vagy nem, hallja, hogy tisztán énekel, vagy éppen hamisan, de mindez csak egy pont a sokból. Lehet valaki nagyon jó énekes és ugyanannyira érdektelen – egy kis idő múlva eltűnik a pályáról –, s van olyan, aki nem annyira jó énekes, mégis egy érdekes személyiség, aki hosszú távon működik.
Fotó: TV2
Fotó: TV2

A műsorban is gyakran elhangzik, amikor az énekesek sorsáról kell dönteni: a nézők ne csak a produkció alapján ítéljenek, azt is figyeljék, ki mennyire szórakoztató.

Számomra pontosan ez volt a legnagyobb tanulság a korábbi tehetségkutatóban. Meg kellett tanulnom egy kicsit másképpen gondolkodni. Nyilván első körben csak arra figyeltem, hogy aki nagyon jól énekelt, átment, aki nem, annak esélye sem volt továbbjutni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ugyan sokat lehet fejlődni hétről hétre, de a végcél mégiscsak az, hogy aki ezt megnyeri, annak valószínűleg a pályán lesz a helye. Én pedig nem tudok túlságosan engedékeny és jó fej lenni olyanokkal, akikben nem látok perspektívát. Mert lehet, hogy magához képest sokat tud fejlődni adásról adásra, de ha alapvetően úgy érzem, alkalmatlan arra, hogy popsztár legyen, akkor nem ámítom. Azt is nagyon tudom támogatni, ha valakinek az éneklés, a zene megmarad egy csodálatos hobbinak, a lényeg, hogy találják meg benne az örömüket.

Mi az a plusz, mi kell ahhoz, hogy meggyőző legyen egy énekes?

Nehéz erről úgy beszélni, mint egy matematikai képletről. Mert ha tudnám a siker titkát, akkor én lennék a leggazdagabb ember a földön, ha pedig a sikerhez vezető biztos utat is tudnám, akkor nem lenne ez a szakma annyira szép és érdekes. Kifürkészhetetlen tulajdonképpen. Továbbra is úgy gondolom, erre a szakmára születni kell. Persze sok mindent lehet tanulni, tapasztalni, de pluszdolgok kellenek ahhoz, hogy a sok jóból kiemelkedj... Ez egy akkora titok, hogy soha nem fogjuk megfejteni – mi is csak a rutinunk, a képességeink és a szakmában elért dolgaink alapján tudunk levonni valami következtetést, hogy mégis miként kellene csinálni. Egyébként azért is jó, hogy ebben a tehetségkutatóban a zsűri és a néző voksa ötven-ötven százalékot jelent, mert a két szubjektív véleményből adódik össze egy megközelítőleges objektivitás. Nyilván a korábbi tehetségkutatókban is számtalanszor volt olyan, hogy nem egyezett a véleményünk. De az idő bebizonyította, hogy azok a gyerekek, akikért kiálltam és hittem bennük, mind a pályán vannak, akkor is, ha nem szerepelnek reggeltől estig a kereskedelmi tévékben. Rengeteg tanítványommal havi szinten tartom a kapcsolatot, arról nem is beszélve, hogy pályatársak lettek, találkozunk a fellépéseken és ettől mindig megmelegszik a lelkem. Iszonyú büszkeség. Például amikor Erdélyben, a koncertem előtt Baricz Gergő játszott, elsírtam magam, hogy mennyit fejlődött. Vagy Takács Nikolas tavaly karácsonyi koncertjét is végigbőgtem, de ezek örömkönnyek. Talán ezt szeretem a legjobban, olyan jólesett örömömben bőgni!

A jelent élvezzük, ne a múltban éljünk

Elkészült legújabb albuma. Miért a Most címet kapta?

Sok filozófiai fejtegetés arra tanít minket, hogy élvezzük a jelent. Mert ami volt, az elmúlt, ha jó volt, ha rossz, azon már nem tudunk változtatni, ami lesz, azt meg szintén nem látjuk. Pontosan erre jöttem rá, hogy a boldogság titka a „most"-okban rejlik. Akár a mostani pillanatban, ahogy beszélgetünk. Mindig azt érzem, a férfiak ebben valahogy jobbak. A nők azok, akik inkább sokat kombinálnak, múltban és jövőben élnek és elfelejtik élvezni a jelent. Talán ez egy tanulság, amit ha jobban beépítünk az életünkbe, akkor érezzük majd, hogy mennyivel jobb minden. Körülöttem most kerek volt minden, leszámítva ez a betegséget, ami lelkileg megvisel, rányomja a bélyegét a mindennapi létezésemre. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy morcos gyerek, mindenki hagyjon békén, aztán majd előjövök, amikor erőm teljében leszek, mert most nem így van. De a lemezre visszatérve: öt éve nem csináltam, úgy éreztem, illene egy újat. Közben kijött az Adj valamit című dal, a sikerén felbuzdulva úgy gondoltam, hogy elkezdek fiatal szerzőkkel dolgozni. Kovács Tamás, Péterfi Attila fogták össze a lemezt, amin szerepel egy duett is Oláh Ibolyával. Nagyon görcstelen, hallgatható, kellemes album készült, ami kapott egy fiatalos lendületet, de ugyanúgy vannak rajta elgondolkodtató szövegek. Talán egy picit megújult Keresztes Ildikó.
Fotó: TV2
Fotó: TV2

Két nagyon fontos koncert is várja, ahogy a beszélgetés kezdetén említette.

A marosvásárhelyi Kultúrpalotában lesz az egyik, a helyszín a szívem csücske. Ezelőtt már tartottam ott egy nagykoncertet, ahol tízperces álló taps fogadott, a saját szülővárosomban megélni ezt életem egyik legfantasztikusabb érzése volt. A másik rendhagyó koncert, a lemezbemutató november 29-én a Müpában lesz, nagy szimfonikus zenekarral ilyenformán még sosem léptem fel. Mind a kettőt szeretném nagyon jól megcsinálni, egy kicsit tartok attól, hogy mikor tudom elkezdeni végre a próbaidőszakot, miközben a színházi évad is elindul. Idén ugyan nem lesz új premierem, de remélem, még életem végéig játszani fogom azt a meghatározó szerepet a Turay Ida Színházban, ami Edith Piaf életéről szól. Az Égben maradt repülő életem első olyan előadása, amikor minden egyes alkalommal megélem a kollégákkal, hogy összeölelkezve sírunk a darab végén, mindenki szereti a saját karakterét és a közönség is imádja, ez azért kivételes. Jövő tavasszal lesz új bemutatóm, Détár Enikővel és Szulák Andreával játszom majd benne, biztos vicces lesz, várom azt is. 

Fel kell töltődni, hogy újra adni tudjon

Szenvedélyesen szereti a hivatását, ebből mindig erőt meríthet.

Most meghúztam egy vonalat, amit eddig talán nem mertem. Most először az életemben azt mondtam, hogy meg kell húzni a sztahanovista énem. Mivel én sem fiatalodom, és a szervezet benyújtja a számlát, ha kizsigerelem, nem várhatom el, hogy szolgáljon, ha én sem figyelek rá kellően… Azt tervezem, hogy a jövő év első két hónapjában majdnem teljes szabadságra vonulok és megpróbálom magam összekapni tavaszra. Addig is legjobb tudásom szerint teljesítem az előttem álló feladatokat.

Mit tervez a szabadságára, mi az, amivel kikapcsolódik?

Az utazás tölt fel, ha elmegyek a megszokott környezetemből. Mert akkor tud kitisztulni a lelkem, az agyam, ha nem érnek nap mint nap ugyanazok az impulzusok. Nem akarok híreket látni, legyek egy semleges ember egy semleges helyen. Eléggé fatalista vagyok, ha csinálok valamit, akkor vagy teljesen, vagy sehogy, a nyaralással is így állok, ha utazom, nem érdekel semmi más. Nem terveztem meg a konkrét utat, de az lesz a lényeg, hogy feltöltődjek és újra tudjak adni. 

(Az interjú a Lilla magazin szeptember 20-i számában jelent meg.)

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiakadt Ózd polgármestere Schobert Norbira, jól ki is osztotta

Kiakadt Ózd polgármestere Schobert Norbira, jól ki is osztotta
A fitneszguru bulgáriai nyaralásáról mesélt az egyik bulvároldalnak. Tovább olvasom