Kisalföld logö

2019. 02. 22. péntek - Gerzson 1°C | 9°C Még több cikk.

Balázs Andrea: újra lennék Kasszás Erzsi - interjú

Országos hírnévre ˝Kasszás Erzsiként˝ tett szert, de a színházi világnak már tizenöt éve ismert és elismert szereplője. Balázs Andrea egy rövid időre a műsorvezetést is kipróbálta a FEM3 Caféban, de mint mondta, inkább marad a színpadnál. Amin többek között egy pszichopata rajongót is alakít...
– Hogy érezte magát a FEM3 Café vendég-műsorvezetőjeként?
– Nagyon érdekes kaland és szép kirándulás volt. Minden szempontból izgalmas és összetett feladatot jelentett, de azért maradok a színháznál, ha lehet.

– Elképzelhető, hogy visszatér még? 
– Mindenre nyitott vagyok, de a szívemben az első a színház. 

– Kasszás Erzsi szerepében márciusban robbant be a köztudatba. Hogyan változott azóta a nézők és a „pénztáros" viszonya?
– Sokkal másabb a megítélése. Nagyon érdekes, hogy magának a karakternek is lett egy rajongótábora, és ezzel együtt nekem, mint színésznőnek is. A kettő elegye okozza azt, hogy most már sokkal kevesebb negatív hozzászólást olvasok, sokkal többen kedvelték meg a csajt általam. Kezdik megérteni, hogy a nő, akit a reklámban játszom, tényleg egy bolond. Egy kicsit sok, sőt, rengeteg, szörnyű, idegesítő, de akármennyire irritáló, valamiért mégis kedves.

– Nemrég országjárásra is indult. Mi a tapasztalata, mire kíváncsiak az emberek? 
 – Nagyon meglepő, hogy milyen nagy az érdeklődés. Az első találkozónak úgy indultunk neki, ha nem lesznek olyan sokan, akkor bemegyek a várpalotai boltba és ott beszélgetek majd az emberekkel, mint Kasszás Erzsi. Ehhez képest az volt az egyik olyan állomás, amikor – bevallom őszintén – nem is tudtam mit kezdeni a sok szeretettel. Majdnem a nagy pozitív Kasszás Erzsi sírta el magát minden pillanatban, mert telibe kaptam egy akkora szeretetáradatot. Azóta természetesen már felkészülten megyek a találkozásokra. Hogy miket kérdeznek? Mindenfélét! Számomra az egyik legkellemesebb tapasztalat, hogy egyre többen szólítanak Andinak, tudják, hogy színésznő vagyok. Amíg a kisebbek nagyon aranyosan megkérdezik, hogy itt fogok-e dolgozni a boltban, addig a nagyobbakat már az érdekli, hol tudnak megnézni a színpadon... 

– Van olyan közönsége, akit Kasszás Erzsi vonzott be a Karinthy Színházba?
– Abszolút! Visszajelzéseket is kapok róla, volt, hogy előadás után megvártak, vagy levelet küldtek, akik láttak. Amire nagyon büszke vagyok, hogy olyanok is eljöttek, akik azelőtt még nem jártak színházban, és utána még több előadást megnéztek. Kíváncsivá tette őket az egész, érdeklődtek, hogy ki ez a színésznő.

– A szakma hogyan fogadta az egész jelenséget?
– Egyáltalán nem volt ellenére senkinek, hiszen nem én vagyok az első színész, aki terméket vagy üzletláncot reklámoz. Inkább az az érdekes, ahogy az internetezők felkapták. Kasszás Erzsi karakterét „feltuningolták", remixek készültek, folyamatosan és hosszú ideig beszédtémát jelentett, igazából így vált népszerűvé. Ha megmarad csak a televízióban, akkor nem lett volna ennyire észrevehető.

– Tizenöt éve a színpadon van, nem bánja, hogy nem más szereppel vált ismertté?
 – A színházi világban már ismert voltam. Tudták, hogy létezem, például a Tortúrára már januárban sem lehetett jegyet kapni, pedig akkor még Kasszás Erzsi közelében sem voltam. A nyolcvanas-kilencvenes években, amikor a televíziók ontották a szórakoztató műsorokat, a filmsorozatokat – mint például a Szomszédok vagy a Família Kft. –, akkor könnyebb volt ismertté válnia egy színésznek. Mára maradtak a napi sorozatok, tévéfilmet keveset gyártanak, ha igen, akkor is egy szűk körben, nem biztos, hogy az ember bekerül. Persze nem zárok ki semmit, a Dunán futó Csak színház, és más semmi sorozatban most is benne vagyok, de azt is egy réteg nézi. Egy reklám azonban mindenkihez eljut. 

– Elvállalná újra?
 – Valószínűleg igen. Nem érzem kellemetlennek, hogy megcsináltam, ez egy színészi feladat volt, a mai napig is az. Ennyi erővel holnap azért haragudhatnak rám, mert eltöröm Árpa Attila lábát egy kalapáccsal a színpadon. Csak akkor nem kétmillió ember utálna, hanem az a háromszáz, aki aznap látott a Tortúrában, a pszichopata rajongó, Annie szerepében.

– Sok nő példaképévé vált, mióta látták a képernyőn.
– Ez egy nagyon jó érzés, most is megállítanak az utcán, nagyon helyesek. Köszönik szépen, hogy akárki mondhat akármit, láthatólag nem változtam meg az elmúlt hónapokban. Nem kisebbítettem a homlokom, nem varrattam be a hajamat és nem fogytam negyven kilót, mert azt várják el tőlem. Önazonosnak kell maradni, ez nagyon fontos.

– Mivel töltekezik a nyáron?
– Ami feltölt, az a menekülés a családom és a barátaim karjaiba. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert tizenöt éve van, aki szeret engem úgy, ahogy vagyok – ez is segít az elfogadásban. Augusztus első felében lesz egy kis nyaralás, mert aztán a hónap közepétől újra a színházban dolgozom, készülök az első bemutatóra. Ismét egy erős évad jön.
 
Cikkünket a hetente pénteken megjelenő tévémagazinban találják.

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝Apu, valami rossz dolgot tettem!˝

˝Apu, valami rossz dolgot tettem!˝
51 ezer forintnak megfelelő fontra bírságoltak egy 5 éves londoni kislányt, mert limonádét árult. Tovább olvasom