Kisalföld logö

2019. 04. 26. péntek - Ervin Még több cikk.

A Most és mindörökké most már mindörökké cenzúra nélkül

Hatvan évvel az első kiadás és több mint harminc esztendővel a szerző halála után új, teljes, cenzúrázatlan változatban kerül az olvasók elé az egyik leghíresebb amerikai második világháborús regény, James Jones Most és mindörökké (From here to eternity) című, ma már klasszikusnak számító alkotása.

Mint arról a londoni Daily Mail és a The Guardian online kiadásában beszámolt, a teljes szöveg különös fényt vet a regényből készült film híres szerelmi jelenetére, amelyben Burt Lancaster és Deborah Kerr csókolózik szenvedélyesen a tengerpart sekély hullámai között. A szerző eredetileg ugyanis a homoszexualitásról is írt, ráadásul az 1951-ben megjelent változat - és a számtalan fordítás - a regényben szereplő katonák nyelvezetét is alaposan megszelídítette.

A kiadó rábírta Jonest, hogy tekintsen el az eredeti változatban szereplő káromkodásoktól, a durva "négybetűs" szavaktól. Igaz, az akkori gyakorlat közepette e változtatások nélkül a mű könnyen megbukhatott volna. James Jones első regénye a második világháború előestéjén Hawaii garnizonjába vezényelt katonák egy csoportjának történetét követi a világégésben.

A szerző, aki 1939-től 1945-ig maga is az amerikai hadseregben harcolt, részt vett mind a Pearl Harbor-i, mind a guadalcanali ütközetben, az utóbbiban meg is sebesült, így a regény személyes élményeire is alapozódik. A Most és mindörökké főhőse Milt Warden szakaszparancsnok, aki szerelmi kapcsolatba kerül századosának feleségével. Ám az eredeti szövegben két olyan jelenet is szerepelt, amely a regénybe már nem került be, a filmről nem is beszélve. Az egyikben Angelo Maggio közlegény (akit az 1953-as filmváltozatban Frank Sinatra alakított) bevallja barátjának, hogy orális szexet folytatott egy gazdag emberrel, mert "a hónap közepén kapóra jön a pénz". Egy másik kihagyott epizód a hadseregben előfordult homoszexuális esetek kivizsgálásáról szól. A Scribner kiadónál Jones regényének szerkesztője nem engedte ezeknek a részeknek a megjelenését, és a párbeszédekben eredetileg szerepelt négybetűs szavakat is kigyomlálta. Ez abban az időben történt - írta a The Guardian online kiadása -, amikor egyfelől a szövetségi posta nem kézbesítette az általa obszcénnek tartott kiadványokat, így lehetetlenné tette terjesztésüket.

Másfelől a befolyásos Book of the Month (A hónap könyve) könyvküldő klub elítélő véleménye azt jelentette, hogy az általa kifogásolt regénynek nem maradt esélye a kereskedelmi sikerre. Ezért sok író - köztük még Ernest Hemingway is - arra kényszerült, hogy megszelídítse regényeinek nyelvezetét és tartalmát, inkább gyakorlati, mint erkölcsi megfontolásokból. James Jones lánya, Kaylie Jones, aki maga is író lett, elmondta, hogy apja "keserűen küzdött" regényei eredeti szövegének megőrzéséért, de végül engedett a kiadónak. Most Kaylie engedélyével az Open Road digitális kiadó e-könyvben jelenteti meg az eredeti szöveget. Sarah Churchwell, aki az amerikai irodalom tanára az East Anglia Egyetemen, a cenzúra felszámolására tett lépésként méltatta a teljes változat megjelenését. "Jones a realizmus és a valószerűség híve volt, és ellenezte könyvének +fertőtlenítését+ - közölte az irodalomtörténész. - Az igazat akarta elmondani a háborúról.

Az ötvenes években az Egyesült Államok hősi legendát teremtett magának a második világháborúról, arról, hogy az amerikai közkatona megmentette a világot. Jones viszont úgy gondolta, ő nem egy ilyen háborút látott, becsületesebb és reálisabb képet akart adni arról, amit ő maga is átélt." Churchweell szerint fontos tudni, hogy a Lancaster-Kerr-féle szerelmi jelenetet ihlető eredeti regény szerzője őszintén és megértően akart szólni a homoszexualitásról is, anélkül tehát, hogy azt elítélte vagy betegesnek tekintette volna. "Az emberek nem tekintik őt avantgárd írónak, pedig sok tekintetben az volt" - idézte szavait a The Guardian.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sikeresek a francia múzeumok, de túl sokat költenek

Ki ne hallott volna a párizsi Louvre vagy az Orsay-múzeum pompás kiállításairól, a nagyszabású… Tovább olvasom