Kisalföld logö

2018. 12. 18. kedd - Auguszta -5°C | 5°C Még több cikk.

Isten kegyelmében

˝A művészetek a létezés legfontosabb kérdéseiről szólnak. Ha nem lesz helyük, hiányát annál jobban érezni fogjuk˝ – vallja Czigány György.


A rádiós szerkesztő, József Attila-díjas költő, író a közelmúltban két könyvvel is megörvendeztette olvasóit, hallgatóit.

Az egyikben szeretteit, barátait idézi meg, a másik egy vele készült életmű-interjúkötet.˝Isten kegyelméből egész életemben olyannal foglalkoztam munkaként, amit szórakozásból is szívesen csináltam volna˝– fogalmazott.


– Egy interjúban úgy jellemezték Czigány Györgyöt, hogy reneszánsz ember. Egyetért a jelzővel?

– Abból adódhat, hogy látszólag szétágazó dolgokkal foglalkoztam. Zenével, költészettel, riportkészítéssel. Ezek tulajdonképpen eléggé összefüggőek, egymást erősítik és különösen az én életemben természetes egységük van. A reneszánsz ember megfogalmazást én persze egyszerűsíteném. A művészetek természetes egysége az ésszerű, nem pedig az, hogy külön alagutakon haladjunk, szétválasztva a zenét vagy az irodalmat.


– Mégis, az egység ellenére melyik áll legközelebb a szívéhez?

– A költészet van talán legközelebb a szívemhez, de az agyamhoz is. Ebből a kettőből, valami ösztönösből és tudatosból kell hogy származzon a művészet. Érzelemből, indulatokból és kontrollból. A költészet aztán az összes többit egy kicsit átjárja, inspirálja, vagy pedig mint anyagot befogadja. Az általam készített sok-sok interjú, sok-sok találkozás, ha nem is jelenik meg mindig tematikusan, mégiscsak egy költői élménynek az eredménye.


– Egész életében a széppel, a művészivel foglalkozott. A mai elvadult és magából kiforduló világban van igény arra és van helye mindannak, amit Czigány György képvisel?

– Azt hiszem, hogy nincs nagy reklámja ennek, de helye annál inkább volna. Ha viszont nincs helye, annál nagyobb hiánya lesz. A művészetek a létezés legfontosabb kérdéseiről szólnak. Nem tudományosan, hanem indulatilag, érzelmileg, felzaklató módon. Ez pedig nélkülözhetetlen az ember lelki életében.


– Ilyen szép volt a Ki nyer ma? a Kossuth rádióban, ami két éve megszűnt. A katolikus rádió fogadta be a műsort.

– Egy nap szünet nélkül folytattuk, ahol abbahagytuk. Egy kicsit módosítottuk a címet, Mi ez a szép? Játék és muzsika délben. Mindenki tudja, hogy ugyanarról a műsorról van szó, és nagyjából ugyanazok a kollégáim vezetik velem együtt, akik évtizedekig a Kossuth rádióban is tették. Természetesen nem olyan intenzív a hallgatottság, mint például a hetvenes években volt, de ez nem a műsor hibája. Akkor egy rádió volt az országban és azt hallgatták, most pedig száz is van. A történelem és a társadalom változásával a műsorok lélektani befogadólehetőségei is változnak.


– A közelmúltban két könyve is megjelent, az egyik a Zárófogadás. Ebben szeretteit, régi barátait idézi meg. Naponta megidézi őket önmagában is?

– Ezt azért nem merem mondani. Persze ez úgy van valahogy, ha az ember nem is gondol rájuk, akkor is beépülnek a lelki szervezetbe. Úgyhogy Borsos Miklós gondolatai, Weöres Sándoré, Ottlik Gézáé biztosan jelen vannak minden tevékenységemben, gondolatomban valamilyen módon. Ha nem is olyan didaktikusan, hogy amit tőlük tanultam, azt mint egy iskolás szeretném ismételgetni, megvalósítani vagy átformálni. Az élmények megmaradnak, mint egy gyerekkori szerelem és azt hiszem, hatásaikat valamiképpen életünk végéig megőrzik.


– A Zárófogadásban nyolc évtized álma és a valóság sűrűsödik össze.

– Mivel szépirodalmi könyvről van szó, vannak benne fikciós elemek, képzeletbeli dolgok, és vannak interjúk szó szerinti részletei. Persze lehetőleg szépirodalmi módon megfogalmazva. Láttatva, sugallva azt a szituációt, azt az atmoszférát, amiben születtek.


– Min dolgozik jelenleg, mire számíthatnak olvasói, hallgatói?

– Most műsorokkal, például a Lyukasóra szerkesztésével foglalkozom és irodalmi esteken veszek részt. Ritka öröm az ilyen a mai világban és reményt ad arra, amiről a beszélgetésünk elején volt szó. Azaz, hogy a művészeteknek helyük van a mai zaklatott, modern világban is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dugovics Titusz nem létezett

Dugovics Titusz nem élt, így nem ránthatta magával a halálba Nándorfehérvárnál a zászlót kitűzni… Tovább olvasom