Egy „ügyes" technika

Q cég elnyer egy közbeszerzéses megrendelést egy majdnem irreális árral. Az ár valójában simán irreális, csak azért írom, hogy majdnem, mert Q a közbeszerzési törvény betűje szerint valahogy mégis meg tudja magyarázni a jogosságát.

Itt keserűen meg kell jegyeznem: A jogosság és az ésszerűség nincsenek egy lapon a magyar közbeszerzéses szótárban 

Nálunk a törvények olyanok, mint a Biblia: Minden bennük van, és mindennek az ellenkezője is. Mi más lehetne az oka annak, hogy egy peres eljárás során az igazságszolgáltatás különböző szintjein gyakran egymásnak teljesen ellentmondó ítéletek születnek.

Az is roppant érdekes, hogy miközben nálunk a perek időtlenül húzódnak, mintha senkinek sem lenne sürgős az eredmény, és természetesen a független magyar bíróságokat nem lehet sürgetni, bizonyos politikai töltetű perek pontosan akkor zajlanak, amikor az valakiknek éppen jó.

Apropó igazságszolgáltatás:

-Tudják mi a különbség az ügyvéd és a sztárügyvéd között?

-??

-Az ügyvéd ismeri a törvényeket, a sztárügyvéd pedig ismeri a bírót.

Elkalandoztam a tárgytól: Térjünk vissza Q technikájához!

Legyen a nyertes ár 100. Legyen a kiíró K, pl iskola, önkormányzat, kórház stb.

Q a szerződés-kötéssel az utolsó pillanatig húzza az időt. Technikai részletek tisztázása, jogi értelmezések stb, de folyamatosan nyugtatja K-t, hogy csak a vitákat szeretné elkerülni, és valójában már gyártja, tervezi, importálja stb az árut vagy a szolgáltatást. Valóban, gyártja, tervezi, importálja is!

Az utolsó pillanatban, amikor még szabályos, Q visszalép.

K kénytelen a 2. helyezetthez fordulni. Legyen az ő ára 150.

Telnek a napok. K próbálja aktivizálni 2.-at.

2. szorult helyzetben van. Kellene a munka, de a határidő közelsége addigra már lehetetlenné teszi, hogy képes legyen teljesíteni.

Tudjuk: Hazánk a lassú döntések és az irreális határidők országa.

Ekkor jelentkezik 2.-nál megmentőként Q. Ő tudja adni időre az árut, szolgáltatást 145-ért.

2. egy kicsit kapálódzik, de végül beletörődik. Az 5 mégiscsak több a 0-nál.

K-t többnyire nem érdekli Q mesterkedése. K-nál állami alkalmazottak ülnek, akiknek egy érdekük van: Minél kevesebb munkával és problémával túl lenni az egészen! - de tegyük fel, hogy mégis szúrja a szemüket Q pofátlansága.

Q ekkor megfenyegeti őket: Jogászai ízekre szedik a kiírást, és semmissé fogják tenni az eredményt. K kezdheti elölről az időtrabló, drága és körülményes pályáztatást.

K megadja magát: Nem lesz kész időre az iskola, művelődési ház, kórház stb, ha elkezd huzakodni Q-val.

„Hagyjuk a fenébe a jogászkodást, azt nálunk épeszű ember úgysem tudja kivárni! Szállítsanak, ahogy tudnak, csak essünk túl az egészen!"

Q biztosra ment a 100-as árral, és a végén mégis 145-ért szállított!