Egy bátor megalkuvó ötletelése

-Minek kell neked a nagyok dolgába beleütni az orrodat! Aztán majd megnézheted magadat! Le van itt osztva már régen minden. Semmin sem lehet változtatni. Az okoskodásoddal csak azt éred el, hogy majd te leszel a céltábla.

A nejemnek persze most is igaza van.

Tényleg nem lehet itt változtatni semmin. Pontosan ezért merem mégis közreadni az irományomat. A nagyokat valóban nem érdekli, hogy én mit okoskodok.

Szóval nyugodtan lehetek akár bátor is. Persze mindannyian tudjuk, hogy valójában megalkuvó vagyok, amit már többször be is vallottam.

Mindezek ellenére jöjjön az írás!

A Megyei Gyáriparos Szövetség megalakulása óta a tagok folyamatosan szekáltak, hogy miért nem verjük még jobban az asztalt, miért nincsenek kézzelfogható közéleti eredmények?

Érthető a vállalkozók elégedetlensége, hiszen a társadalom számtalan baja nekik lét vagy nemlét kérdése. Nem sumákolhatnak, hogy - Majd csak lesz valahogyan! - mint több millióan az országban.

Hiába próbáltam a civil mozgolódásaink korlátozott lehetőségeit bizonygatni, az elégedetlenség újra és újra előtört.

Aztán előálltam a következő ötlettel.

Kedves Barátaim!

Javaslom, hogykezdeményezzünk társadalmi vitát arról, hogy szükséges és érdemes lenne-e létrehozni egy regionális politikai pártot!?

A párt a Nyugati Régió Pártjaként elsőre a mi régiónk három megyéjét célozná meg, de nyitott lenne Komárom, Veszprém és Somogy megyékre.

Okok és lehetőségek:

A kétpártrendszer megmerevedett. Ugyanazok a személyek és klikkek boldogítanak bennünket már 20 éve. Nagyon sokan unják őket.

Minden Pesten dől el. Még a mi régiónk képviselőire sem számíthatunk, mert ha a főnökök azt mondják, hogy most nem ti jöttök, akkor a mi képviselőink behúzzák a farkukat, mert az egzisztenciájuk múlik a vezérek jóindulatán.

A kétpártrendszert Pesten nem lehet kikezdeni. Vidékről talán, mert jól körül lehet határolni a célokat. A mi régiónk javát akarjuk, és azzal lépnénk koalícióra, aki többet ad nekünk. Senkit nem szeretünk, és nem gyűlölünk, de a mellébeszélés nem érdekel bennünket, csak a tények. Ezt szépen ki lehetne ragozni.

A társadalmi vita elindításán csak nyerhetünk, mert:

- ha nagy lesz a támogatottság, akkor - Bravó! - Irány előre!

- ha érdektelenségbe fullad, vagy lehurrognak bennünket, az is siker, mert mondhatjuk, hogy mi megpróbáltuk. Mindenki láthatja, hogy a civil szféra semmit sem tud elérni, mert a pártok le se izélik. Aki nincs a parlamentben azt nem veszik komolyan. Ha a közvéleménynek jó a közélet, úgy ahogy van, akkor mi nyugodtan mehetünk kirándulni, mulatni stb, és nem kell a világ gondjaival foglalkoznunk.

Az erkölcsi késztetés, a tenni akarás felelőssége lekerül rólunk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egyétek meg, amit főztetek.

Üdv

Sragner

A hatás nem maradt el.

Még olyanok is felhívtak, akik alig vesznek részt a mozgolódásban.

„Laci, meg vagy te őrülve? Pártot akarsz alapítani?"

Hiába próbáltam felhívni a tagok figyelmét, hogy én nem párt alapítását javasoltam, hanem társadalmi vitát arról, hogy kellene-e egy ilyen párt, vagy sem? A magyarázat nem használt! Kimondtam a párt szót! Ezzel olyan hatást váltottam ki, mint ha kígyó csípte volna meg a tagokat.

A történteket összefoglalva és értelmezve írtam a következő levelet.

Kedves Barátaim ,

Még egyszer visszatérnék a Regionális Párt ötletre.

A szélesebb közéletben és körünkben is érezhető a türelmetlenség, hogy történjen már végre valami, mert a jelenlegi párt-politikai ámokfutás vészesen visszafogja az országot.

Mindannyian láthatjuk, hogy a pártok szkanderezésejelenti a magyar közéletet.

Az a társadalmi réteg, amit mi képviselünk - és talán az egyetlen, amelyiknek indíttatása és lehetősége is van, hogy valamit tegyen - szövetségekkel, egyletekkel, clubokkal és egyéb hatalom-pótlékokkal próbálja becsapni háborgó társadalmi érzületét.

Mi majd jól megmondjuk, hogy ez aztán már mégiscsak sok, ez tűrhetetlen, ezt aztán már nem hagyhatjuk ...., de azért a szkanderezőkhöz senki nem mer közel menni.

A regionális párt ötletet szembesítésnek szántam.

A társadalom sorsát a küzdőtér széléről nem lehet befolyásolni.

Nincs kényszer, hogy beszálljunk, hiszen vállalkozók vagyunk, nem keresztes lovagok, de magunkban tegyük helyre a dolgot!

Együnk, igyunk, mulassunk, kiránduljunk, még a véleményünket is mondjuk el, akár nyilvánosan is, ha ettől jobb lesz a kedvünk, de ne áltassuk magunkat, hogy ettől bármi is változik! Illetve lehet, hogy változik -- ötven év múlva.

Egyébként az egész ötlet úgyis a médián múlna, még akkor is, ha rászánnánk magunkat.

Barátsággal

Sragner

A dolgot ezzel le is zártuk, de a látszólagos sikertelenség ellenére én rengeteget profitáltam ebből - az egyébként eleve halott - ötletből.

Azóta, ha a tagok sírnak, hogy:

Nagy az adó! - Rosszak a törvények! - A bíróságok nem védik meg a becsületeseket a csalóktól! - Óriási a korrupció, jatt nélkül nincs munka! - A kicsiket halálra szekálják a hatóságok, miközben egyesek azt csinálnak, amit akarnak! - Miért nem csinálunk már valamit?

Nem kell mást mondanom:

„Szóval, mehet a Regionális Párt?"

Általában még válasz sincs! - de egy darabig békén hagynak!