Kutyatámadás Tényőn

Tényőn, az utcán sétáló gyerekekre támadt egy rottweiler. Négy gyereket összeharapdált.

Az egyik édesanya: „Az állat gazdája ugyan bejött utánunk a kórházba, elnézést is kért, csakhogy ez a kutya azóta is rátámadt egy falubelire..."

A gyerekek szülei a történtek ellenére nem tettek rendőrségi feljelentést, ....

..., a település jegyzője érdeklődésünkre elmondta, a keddi kutyatámadás kapcsán már intézkedtek, a helyszíni szemlét követően erről értesítették az állat gazdáját és a feljelentéssel élőt is.

Az ebet két hétig megfigyelik, tartási helyét annyiban már megváltoztatták, hogy ha akarna sem tud kiszabadulni.

Megnyugodtam, akkor minden rendben!

A kutya gazdája még elnézést is kért! Milyen rendes ember lehet, pedig a szülők nem is jelentették fel. Miért is tették volna!? Valaki azért mégiscsak feljelentette, mert a jegyző kavart a helyszínnel kapcsolatban. Biztos csúnyán megdorgálta a kutyát. Gondolom, ezzel az ügy el is van intézve.

Nem hiszem, hogy rajtam kívül valaki is ki lenne akadva egy ilyen semmiségen!? Mit mászkálnak a kölkek az utcán! Egyébként is: Mindenünk a kutya! - ahogy a reklámszövegből tudjuk.

A kedves Olvasó fel is teheti a kérdést: „Minek üti bele az orrát ez mindenbe? Mi köze a más dolgához?" - mármint nekem.

Elnézést kérek az összes érintettől!

Tudatnám mindenkivel, hogy maximálisan tiszteletben tartom a kutyások és nem kutyások jogait. Haraptatnak, nem haraptatnak, feljelentenek vagy sem, nem szólok bele.

Az esetet csak azért mertem a tollam végére venni, mert több hasonló kalandom tanulságát szeretném megosztani az Olvasókkal, hátha hasznos lesz a számukra.

Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy bejárom a környékünket. Biciklivel! Szép tájak - Szigetköz, Rába, Sokoró - egészség, sport egyszerre.

Befejeztem! Eluntam a mindennapos kutyázást. Megúsztam harapás nélkül, de voltak egészen meredek kalandjaim is. Nem untatom az Olvasókat a részletekkel! Van elég hasonló hír a Kisalföldben.

Mint fegyelmezett demokrata tudomásul veszem, hogy a mi társadalmunkban a kutyatartáshoz való jog fontosabb, mint az én biztonságos biciklizéshez való jogom.

Nem biciklizem és kész!

Sőt nem is kirándulok!

Pár éve nejemmel elhatároztuk, hogy eltöltünk egy-egy hosszú hétvégét az ország legszebb részein. Parádsasvár, Lillafüred, Eger, Bakony stb. Jó szálloda, kirándulás a környéken.

Befejeztük! Az ötcsillagos, csoda szálloda ablakából a 70-es 80-as évek proli-jólétének nyaralóként felhúzott, mára lepusztult putri-rengetegét bámulhattuk.

Az ilyen-olyan híres patak völgye tele van szórva szeméttel. A lillafüredi palotaszálló közvetlen-közelében Teleki téri piac szintű „turista-centrum" éktelenkedik, ÁNTSZ riasztó vendéglátó egységekkel, szagokkal, népekkel. Túrázunk a Bakonyban, a Balaton Felvidéken. Elérjük a falu szélét, ránk startolnak a kutyák.

Eluntam! Azt még zokszó nélkül tudomásul veszem, hogy a történelmet nem lehet megváltoztatni. Az országot az elmúlt ötven évben teleszórták undorító épületekkel. Nem kell odanézni! Nézzük a szépet!

Abba is bele tudok nyugodni, hogy jártunkban- keltünkben olyan népekbe botlunk, tömegével, akikkel nem szívesen szívom egy földrajzi szélességen a levegőt, de hát ez van. A népet nem lehet leváltani! A nagyon veszélyes helyeket el kell kerülni, a kisebb balhékat meg nem kell észrevenni!

De legalább ezekkel a rohadt kutyákkal ne kellene úton-útfélen viaskodni!

Sóval befejeztem! Nem kirándulunk, ..........illetve Magyarországon nem.

Olaszország. Cortina d'Ampezzo, Dolomiti, Madonna di Campiglio stb. Igaz, hogy nem a mi hazánk, és ez piszkálja a lelkiismeretemet. Egy csomó pénzt költök el máshol! Jó lenne az itthon is! Ez bizony zavar, de hát talán valamilyen apró kis jogom nekem is van. Például: járni hegyet-völgyet azzal a jó érzéssel, hogy kutya nem ront rám a falu szélén.

Tényői kutya biztosan nem fog megharapni, mert soha nem megyek arra! Szerintem más se tegye! Legyen ez a kutyás történet turisztikai hozadéka!