A Magyar Műhely Alapítvány vita tanulsága

Az eddigi témaválasztásaim alapján az Olvasók, már akiket érdekelnek az írásaim, gondolhatták, hogy valamilyen konkrét cél érdekében szlalomoztam az Alapítvány körüli társadalmi közegben.

Az egyetlen célom az volt, hogy egy jól követhető eseten keresztül elgondolkodtassam az Olvasókat: Van-e értelme a társadalmunkban a civil kezdeményezésnek, vagy ha úgy tetszik az érdek nélküli jobbító szándéknak.

A vita kapcsán az Alapítvány ügyeiben nem mélyednék el. Az Alapítvány elnöke, Szabó Gyula kezeli vagy nem kezeli a nyilvánosságot, és nyilvánosságra hoz, amit jónak lát, ez nem az én dolgom. Ez a „háború" egyébként is folyik már évek óta az én blogom nélkül is.

Ami engem érint: Le kell vonnom a tanulságot!

Nem véletlen, hogy az ismerőseimet nem tudom rávenni a civilkedésre. A Gyáriparos Szövetségben is totális a csüggedés és a passzivitás.

„Lacikám, van itt értelme bármit is csinálni? Itt vagy te, tele idelalizmussal! Lótsz-futsz, költöd a pénzedet, elcseszed az idődet. Na, és mi az eredménye?"

Feri barátom kedvenc mondása jut mindig az eszembe, amikor megkapom a magamét a jótékonykodásért. Feri nagyon gazdag, de egy fillér adományt sem tudtam belőle kiszedni, bármilyen megható történettel jöttem is. Nem csak az Alapítványról beszélek!

„Lacikám, ebben a társadalomban? Száradjanak oda a kuka mellé!"

Ezeket csak azért mondtam el, mert azt a tanulságot, amit az Alapítvány körüli vita kapcsán megfogalmazok, szeretném, ha tágabban értelmeznék.

A mi társadalmunkkal nem lehet mit kezdeni. Aki megpróbál valamit jobbítani, biztosan kap néhány pofont.

Apropó, ha már a pofonoknál tartunk! Úgy látom, hogy az Alapítvány körüli vita kapcsán csak nálam verte ki a biztosítékot az önkormányzati ülésen történt bántalmazás. Hiába állítottam a mondókám középpontjába, a hozzászólók továbbra is csak fújták a nótájukat.

Lehet, hogy a mai magyar demokráciában már széria-felszerelés az erőszak, csak én maradtam le a fejlődésben?

Itt tartottam az irományommal, amikor bejött a feleségem. Elolvasta a blogon az Alapítvány ügyet.

„Lacikám, meg vagy te őrülve? Egy csomó pénzért ócsároltatod magad! Mi vagy te mazohista? Azonnal befejezed az összes marhaságot, gyáriparosostól, mezőakármistől, alapítványostól, közéletestől! A társadalmi közeg nem alkalmas azoknak a szép céloknak a megvalósítására, amiket az Alapítvány kitűzött. Hiába vergődsz, Magyarországból úgysem lesz semmi, mert a magyar emberbe gyárilag bele van szerelve az irigység meg a gyűlölet. Mész szépen hajtani az üzletet, mint a többi rendes kapitalista. A népek prímán fogják ölni egymást nélküled is."

A nejemnek igaza van. Nem kellek én ehhez az erőszak-demokráciához.