Jézuska szaggató

Az időzítés érthető. A baráti kör még a középiskolás időkből származik, de annak már tizen éve. Most 29-30 évesek. Többen családosak, és szétrajzottak a világba. A karácsony az egyetlen dátum, amikor majdnem mindenki Győrben található.

Az esemény alapvetően kocsmázást jelent, ami teljes összhangban van a karácsony mai alapértelmezésével. Figyelem, ez a megállapításom nem csak a fiamékra vonatkozik!

Egy ismerősöm mondta, akinek jólmenő ivója van, hogy a törzsvendégek ki vannak akadva: 'Mi az, hogy 24-én nem vagy nyitva?'

Új elem viszont, hogy a buli szervezése közben az egyik érintett azt mondta:

Ő már csak két kört fog inni, mert szeretné végre, hogy 24-én a karácsonyfát a talpába ne hányinger és szaggató fejfájás közepette kelljen bepasszítania.

Ezzel a felütéssel azt a pár gondolatot szerettem volna bevezetni, hogy szerintem miről is szól ma a karácsony.

Nem fogok okoskodni vagy moralizálni, ne ijedjenek meg!

Szerintem úgysem kell itt magyarázni semmit. Aki végignézte azt az őrjöngést, amit a népek rendeztek a boltokban meg a plázákban, és maradt még benne egy szemernyi jó érzés is a karácsonnyal kapcsolatban, annak úgyis hiába magyaráznék én akármit is!

Néhány történetet lerakok egymás mellé, aztán aki olvassa, gondoljon, amit akar!

20-án, szombaton reggel vettem meg a fát.

Feleségem kiadta, hogy nagy fa legyen. Unokánk is itt lesz, meg az egész család, meg az anyósom. Legyen igazi karácsony!

Kihoztam a cégből egy púpos kisteherautót, hogy kényelmes és gyors legyen a ki és bepakolás.

Igyekeztem korán menni, mert ez a szombat a nagy roham napja, de azért hajnalban csak nem sikerült felkelnem.

Mire kiértem a nagypiacra, már forrt a nép.

Ennek ellenére pillanatok alatt megvettem a fát Szilvitől, akitől mindig, és már menekültem is a frontzónából.

Az autó tényleg ideális volt a szállításhoz, mert csak egy mozdulat volt a bepakk, de a raktér rövidebb volt, mint a fa. A hátsó ajtók közül a kisebbiket nyitva hagytam, és azon lógattam ki a pluszt.

A nyitott ajtót príma szerkezet rögzítette az adott helyzetben, de azért nem akartam száguldozni, nehogy valami baj legyen. Csak kb 50-nel 'ballagtam', és tempósan, de óvatosan vettem a kanyarokat.

Mire megtettem a 'félelmetes' 3 km-es távot hazáig, sikerült szép számú karácsonyra készülődő polgártársunk idegeit kikezdenem.

'Őrület, hogy egyesek 50-nel csoszognak, amikor rohanni kell, mert itt a nyakunkon az ünnep.'

Dudálás, ökölrázás!

'Húzzál már, te vén tetű!'

A legszebb akció a Graboplast előtti kanyarban esett, ahol nekem élesen a Mészáros Lőrinc utcára kellett fordulnom.

Még kanyarodás közben füstölve és dudálva elhúzott mellettem, majd bevágott elém egy ócska Alfa Romeo. Pár méter után csikorogva kellett fékeznie. Busz állt a megállóban, szemből meg görcsbe rándulva özönlött a többi karácsonyozó.

28-án, vasárnap elvittem Laci fiamat, a menyemet és az unokámat a menyem szüleihez az Alföldre.

11-kor indultunk. Szép napos idő, száraz út.

A Fehérvári úton igyekeztünk kifelé a városból, amikor megelőzött bennünket egy Audi. Nagyon kellett izmoznia az előzéssel, mert az utolsó körforgalom és a város széle között, ahol az eset történt, csak pár száz méter a szabad szakasz. A város szélén terelősziget osztja meg az utat. Normál tempóval mentem - azaz megengedett sebesség plusz kb tizenöt százalék - ennek ellenére az Audi csak úgy tudta befejezni az előzést a terelősziget előtt, hogy erősen bevágott elém.

'Látjátok, ilyenekkel vannak tele az utak! Hova rohan ez karácsonykor? El akarja ütni a Jézuskát?' - kommentáltam a helyzetet fiaméknak, és közben rávillogattam az Audira.

Rögtön befékezett, és negyvennel kezdett ballagni előttem.

'Ennek meg mi baja van?' - kérdezte fiam csodálkozva.

'Ó, persze nektek ez nincs meg! Na, figyeljetek!'

Elkezdtem előzni. Azonnal gyorsított, mint az őrült, közben a középső ujjával mutogatott, majd amikor visszahúzódtam, újra lelassított negyvenre. Ezt megcsináltuk háromszor. Aztán az Audi az autópálya előtt nem sokkal nagy körülményesen lefordult balra, egy mellékútra, a putri kertek felé.

Kanyarodás közben elolvashattuk az oldalán a reklámot, és így megtudtuk, hogy a .......... autókereskedés társaságát élvezhettük.

Fiam és a menyem elképedve nézték a jelenetet. Öt éve Angliában élnek. Előtte diákok voltak. Fogalmuk sincs arról, hogy miből is állnak nálunk a mindennapok.

'Gyerekek, ne csodálkozzatok! Itt a többségnek ez az emberi együttélés természetes formája!'

'De, hát ez őrület! Ilyen országban nem szabad élni!'

'Stimmel! Ezt a mai esetet is odatesszük a többi mellé, ami magyarázza, miért örülök annak, hogy ti Angliában éltek, és az unokámnak már nem lesz ide kötődése. Én már öreg vagyok, nem tudok lelépni! Bele kell törődnöm, hogy itt ez van. Láttátok, hogy nem is kaptam fel a vizet. Csak az bosszant, hogy tavaly vettem ettől a cégtől egy autót.'

29-e, munkanap.

Amikor bementem, a kollégák a karácsonyi rémtörténeteiket mesélték. Anyósok, apósok, sógornők és egyéb rokonok cselekedetei és beszólásai.

'Én attól őrülök meg, hogy ilyenkor temetőt kell mászni!'

'Az semmi! A halottak legalább kussolnak. Hallgatnád három napig az én anyósomat!'

'Nálunk mindenki 'nímára zabáta' magát. Naponta 'héccer'!'

'Én már alig vártam, hogy lehessen jönni, dolgozni! Végre normális emberek között lehetek. Még egy nap, és elpusztulok nyugtató túladagolásban.'

Végül vetélkedő alakult ki, hogy kinek a családja hülyébb. Valahogy bekapcsolódtak a pesti kollégák is, mert hát mindenki számára húsbavágó kérdésről volt szó.

Nem követtem végig a vitát, de szoros lehetett. Erre 30-án kellett, hogy rádöbbenjek. Bejött egy olyan kolléga, aki valójában szabin volt, de ennek ellenére órákig bent beszélgetett a többiekkel. Az ő karácsonyi történetét végig hallottam.

'Ez elképesztő, - mondom a feleségemnek - ehhez a szegény ...-hoz képest nekünk álom karácsonyunk volt.'

'Ez igaz, de így is csak egy szerény harmadik helyet tudott megcsípni!'