Megélhetési demokrácia 4

Kereknek érzem!

A tőlem telhető maximális tömörséggel és némi irodalmárkodó felhanggal összeszedtem a társadalmunkkal kapcsolatos gondolataimat.

Még egyszer zanzásítva:

Történelmi örökségünk nem XXI. század , nem EU, nem NATO és sajnos nem józanész kompatibilis. Nincs használható és eladható nemzeti büszkeségünk!

Siralmas a demográfia.

Sok-sok százezer magyar akkor sem alkalmas az eligazodásra a rendszercsere utáni világunkban, ha esetleg szeretne boldogulni. Rossz egészségi állapot, képzetlenség, munka- és egyéb erkölcsi hiányok. Ez a vigasztalan állapot sokaknál sima rendszerhiba, de azért rengeteg a kiművelt potyautas. A bővített újratermelésük költségvetési segédlettel zajlik.

Nincs aki tisztességgel és tekintéllyel vezesse az országot.

Akik hatalomhoz és pénzhez jutnak nem úgy élnek vele, ahogy az elvárható lenne. Nincs jó példa! Általános a rongyrázás meg a korrupció. Aki nem korrupt, az balek!

Nagyon kevesen dolgoznak a versenyszektorban, és a kevésből is kevesen fizetnek becsülettel adót. Az adó olyan nagy, hogy sokan azért nem tartják be a törvényt, mert ha betartanák, akkor azonnal be is zárhatnának. Mások meg ezzel az egyébként igaz tétellel takarózva csalnak, akkor is, ha nincsenek rászorulva. A sok szerencsétlenkedő magyar vállalkozót aztán kinyírja a tőkehiány vagy az APEH. Végül a magyar gazdaság szinte csont nélkül külföldi cégek kezébe kerül. Ezáltal a profit kimegy az országból.

A többiek nem fogják fel, illetve nem akarják hallani, hogy mindenki a „versenyzők" adójából él. A politika és a média szédíti őket, mert nagyon sokan vannak. A politikának sok szavazat, a médiának meg sok néző kell, így inkább nem beszélnek a pénz eredetéről.

A szavazatokhoz jóléti juttatások kellenek, amit az elmúlt húsz évben a legnagyobb szavazat-erővel bíró csoportok meg is kaptak. Messze az ország teherbíró képessége fölött, persze jelentősen az ő elvárásaik alatt, de azért a szavazatok rendre bejöttek.

A szavazatvásárlásra nem elég az adó, ezért a jövő generációk terhére eladósodik az állam. Köztudott, hogy az adó és a hitel egy részét feléli a hatalom és az apparátusa, de azért az csak politikai szédítés, hogy mindent ők nyelnek le. A pénz nagy része a nyugdíj és egészség kassza hiányára, a 13. havi ez-meg-azra, a gázártámogatásra, meg a többi hangulatjavítóra megy el. Akikre ez a pénz költődik, ezt  természetesen felháborodva kikérik maguknak, a jövő generációk pedig menekülési technikákat dolgoznak ki. Nem vállalják fel a cehhet!

Az irományommal sikerült azokat az indulatokat felszínre hozni, amik kellettek a kép teljességéhez.

Nem látok olyan kiutat, amit én szeretnék! Illetve, helyesbítek! Úgy veszem ki egyes hozzászólásokból, hogy talán nem csak én szeretnék más világot magunk körül, de nekik sem tudok okosabbat mondani.

Be kell érnünk azzal, amink van?

Úgy látom, hogy mi nem tudunk változtatni azokon a folyamatokon, amik a társadalmunkat meghatározó erők szándéka szerint alakítják a sorsunkat.

Akinek nem világos a kép, az ismerkedjen a legnézettebb kereskedelmi tv műsorokkal, és álljon egy fél órát valamelyik szupermarket pénztáránál.

Sok millió ember akaratával nem lehet 'ködös' álmokkal szembemenni.