Katonadolog 3

Sem komolyan, sem komolytalanul nem gondolom, hogy a sorkatonaság egymagában megoldaná a társadalmunk írásomban hevenyészetten összeszedett „alapvető" problémáit.

Egyetértek Önnel abban, hogy először is életképes értékrend és törvények kellenének, amik a mi társadalmunk fejlődési állapotához és nem utolsó sorban a „személyi állományhoz" igazodnak, nem pedig olyanok, amiket rózsaszín ködben és persze nyugati szintű jólétben élő szalon demokraták importálnak 300 éves demokráciákból.

Azzal is egyet értek, hogy a nemzet sorsa iránt felelős elit kellene, ami egyben is és tagjainak életvitele, magatartása alapján is pozitív példát mutat.

Azzal a gondolatával is egyet értek, hogy a család és az iskola kellene, hogy legyenek a jól működő és élhető társadalom alappillérei.

Tisztelettel felhívnám figyelmét korábbi írásaimra, amikben ezeket a gondolatokat már szinte minden oldalról körbejártam.

Kérem, hogy a sorkatonasággal kapcsolatos eszmefuttatásomat tekintse kétségbeesett sóhajtásnak!

Valószínű, hogy sokan lehetünk, akik már vagy húsz éve várjuk, hogy a mi országunk olyanná váljon, amit önfeledten lehet szeretni, de hiába!

Nem kellene, hogy faltól-falig dőljön a jólét! Nem kellene, hogy mindenki atomfizikus legyen! Nem kellene, hogy ölelgessük egymást a sarkon!

Olyan kevés kellene! Nem sorolom, mert minek? Ha végigmondanám a kívánságaimat, több százan beírnának a szerkesztőségbe: „Ki ez a naív szerencsétlen?"

3. Bokk 2008.11.16. 17:25:28

Kedves Sragner Úr! Komolyan gondolja, hogy a katonaság megoldaná a fenti problémákat? Egy olyan szervezet, amelyik alapvetően nem a társadalom nevelésére jött létre, belső működési mechanizmusa, kiválasztási rendszer igencsak eltér a más szerveződéseknél megszokottaktól? Nem mondom, hogy néhány eszme, az egy mindenkiért, mindenki egyért, a bajtársiasság, stb. nem szimpatikus, de ezek főként a filmekben lelhetőek fel, semmint a gyakorlatban. A problémafelvetéssel, meglátásaival messzemenőkig egyetértek, de a megoldási javaslata véleményem szerint rossz. ,,Egy játszótér építése ellen tiltakoznak a környéken lakók, főleg nyugdíjasok, mert nem akarják, hogy a nyugalmukat megzavarja a gyerekzsivaj." Ha a nyugdíjasok között vannak férfiak, ők biztosan voltak katonák. Mondok egy másik, valóban a nép nevelésére szakosodott intézményt. Úgy hívják, hogy iskola. Egy másik, kisebb egységet pedig úgy, hogy család. Ezeken múlik a felnövekvő nemzedékek, és velük a társadalom formálása, nem fél év katonaságon. Az iskola és a velük együttműködő család nevelt fel minket is. De nem pofozta fel senki a tanárt, a szülő őt támogatta a csemetéjével szemben - aztán négyszemközt megbeszélték a felnőttek a problémákat, de -, a gyerek tudta hol a helye. Ma liberális játszótér lett az oktatáspolitika, a gyereken nem lehet számon kérni a házi feladatot sem, vagy ha órán telefonál, nem figyel, stb. Az egész társadalom nem figyel a másikra, mindenkinek csak jogai vannak, ez látszik a közlekedésben, az oktatás területén, meg úgy mindenhol. Amúgy körülbelül az 1500-as években tevődött a világgazdaság centruma Európa nyugati felébe. Mi azóta zárkózunk fel. Még nem sikerült. Göncz Árpád Köztes-Európának nevezte Közép-Európát. Találó elnevezés. Bár közel van hozzánk a centrum, látjuk, hogy mit szeretnénk elérni, de az ehhez szükséges mentalitást, hozzáállást már nem vagyunk képesek átvenni, helyette a végletekig erősödő individualizmus, erőszakosság hatja át a társadalmat. Az akaratosság és az akarat nem ugyanaz. Fejben vagyunk korlátozottak és ezen a sorkatonaság nem segít.

2. Bokk 2008.11.16. 17:43:41

http://hvg.hu/velemeny/20081114_lelek_valsag_kopp.aspx

1. Bokk 2008.11.16. 17:55:36

Még annyit szeretnék az előzőekhez hozzátenni, hogy nem hagyható figyelmen kívül a politika felelőssége sem a jelenlegi állapot kialakulásában, tabuépítésével nagyban hozzájárult a mostani társadalmi szétforgácsolódáshoz. És nem főként a túlhangsúlyozott társadalmi megosztottságra gondolok, a problémák jóval korábban elkezdődtek, a jogok túlhangsúlyozása, ennek törvényekbe kódolása szerintem sokkal nagyobb gond. Vagy pl. olyan tabuk mint a szabad iskolaválasztás, mely megváltoztatásának már a felvetése is tilos, pedig nemzetközi tanulmányok foglalkoznak vele, hogy az alsóbb szintű képzés körzetesítése nem csak az egyéni különbségeket csökkenti, hanem az átlagos teljesítmény is magasabb e megoldást választó országokban, miközben a legtehetségesebbek is jobb eredményeket érnek el itt, azaz nem húzza vissza őket a körzetesítés, sőt. Vagy a kisebbségek helyzete, ma számos problémát egyszerűen felvetni sem lehet, nincsenek meg hozzá a szavak, amelyeket ne vennének körül erős tabu-bástyák. Nincs erős, független civil szféra, nincs erős, független sajtó, ha pedig végre valaki egy kicsit betöltené a negyedik hatalmi ág pozícióját, azt rabosítják, beperlik, elítéli a - szerintem nem feltétlen pártfüggetlen - MUOSZ, vagy végső esetben hoznak egy törvényt, ami betiltja a kérdéses tevékenységet.