Részleges megvilágosodás

Dr Orbán Mária főbíró asszony Faludy függönye című írásának elolvasása után nem sokkal következett be a dolog.

Először a megvilágosodás.

Főbíró asszony írásának lényege, hogy nem állhatja az állandóan károgókat, akik csak a rosszat hajlandók meglátni. Rengeteg szép és jó van körülöttünk. Örüljünk inkább ezeknek! Faludy Györgyöt hozza fel, aki még a recski haláltáborban is mindig talált valamit, aminek örülni tudott.

-Tényleg, a főbíró asszonynak igaza van!

-Lám egy hozzászóló nagyon meghatóan meg is dicséri.

Elsőre ennyi állt össze az agyamban, de kicsit később jött a megvilágosodás.

A betyárját, hát itt rólam is szó van, mert aztán nálam nagyobb károgó nincs! De hát a feleségem és a gyerekeim is ugyanezt mondják, mint a főbíró asszony!

Beindult a hangya! Átolvastam, amiket eddig írtam a blog-on. Mindegyikből az jön ki, hogy itt rosszul mennek a dolgok, akár elemző és higgadt az írás, akár humorizáló, akár provokatív.

Aztán átnéztem a hozzászólásokat. A higgadtabb írásaimra egy sor se jött. A provokatívakra legalább jött néhány, de lényegében lehülyéztek.

Eredmény?

Valamit én rosszul látok! Lehet, hogy nem is olyan rossz a helyzet. De az is lehet, hogy rossz a helyzet, erre viszont nem kíváncsiak az emberek. Tudják ők nagyon jól, hogy mi van! ... és ha beszélünk, írunk róla, akkor jobb lesz? ... Nem! ... Nahát akkor ...!?

Aztán jött a részleges.

Nem tehetek róla, főbíró asszonyról mindig eszembe jut az az egymillió, amit a Győri Táblabíróságon buktam.

Ötmillióért szállítottam székeket.

Legjobban az bosszant a dologban,hogy tudtam: az építő, a Közév és társai, az Európai Építő kamucége, szélhámosok gyülekezete, és mégis bebuktam.

A felét kifizették előre, ahogy a csibészek szokták. Eddig figyeltem. Aztán amikor újra rákérdeztem a cégemben, már leszállítottuk. Valahogy másfél milliót még kiszekáltam belőlük, de aztán vége.

Felhívtam főbíró asszonyt, hogy segítsen. Mondta, hogy nem tud tenni semmit. Ők már mindent kifizettek a Közévnek. Elpanaszolta, amit én is tudtam , hogy a cég gyanúsan alacsony ajánlatot adott. Mindenki látta, hogy mire megy ki a játék. Főbíró asszonyék próbálták őket kiütni, de nem ment. A közbeszerzési törvény lehetővé tette az Európai Építő szélhámoskodását. Minden kifogásra tudtak hozni olyan indokokat, amikbe állítólag nem lehetett belekötni.

Később, amikor a felszámolótól véglegesen megtudtam, hogy keresztet vethetek az egymillióra, megint felhívtam főbíró asszonyt.

Elmondtam, hogy már beletörődtem a buktába, de legalább tetessen ki egy réztáblát az előcsarnokban, hogy én egymillióval járultam hozzá a Táblabírósághoz. Gondoljuk azt, hogy ha kért volna, úgyis adok. Így legalább nem bosszant annyira, hogy átvertek!

Természetesen azt mondta, hogy ez lehetetlen.

Most jön az írásom tanulsága, ami összekapcsolja a főbíró asszony cikkének üzenetét és az egymilliós történetemet.

Ha nincs a főbíró asszony írása, akkor most itt jönne egy hosszú-hosszú károgás tőlem. Leszedném a keresztvizet a közbeszerzésből kiindulva az egész cirkuszról, de ezt már nem teszem. Minek?

Inkább elmesélem befejezésül, hogy később beszélgettem az ÉVOSZ ( Építőipari Vállalkozások Országos Szövetsége ) főtitkárával. Kérdeztem, mit tud az Európai Építőről?

-Mennyit buktál? - kérdezte minden körítés nélkül.

-Egymilliót?

-Egymilliót? Te egy boldog ember vagy. Én még nem láttam olyat, aki húsznál kevesebbet bukott.