2008.09.24. 23:29
Énválovics Tevadar
Leült a blog! Meg is kérdeztem a szerkesztőktől: "Mi van? Cserélik a mozdonyt?" Bíztattak. Nem,nem! Semmi gond, csak írjak! Én meg mint a szorgalmas iparos: ha egyszer valamit elvállalok, akkor azt nem hagyom abba.
Lazításként néhány könnyű darab jön. Itt az első.
Az előző rendszerben, amikor a szovjet birodalomhoz tartoztunk, minden gyereknek kellett tanulni oroszul.
1950 körül vált kötelezővé az orosz tanulás. Tanár persze nem volt elég.
Sebaj, akkor ilyen apróságokkal nem törődött a hatalom.
Így történt ez még anyámék apró falujában is.
A fiatal tanárnő, aki talán egy két leckével járt a tanítványai előtt, érdekes dolgokat tudott kihozni a rém egyszerű, - mondhatnánk - föld közeli gyerek anyagból.
Az orosz nyelv nagyon ragozós. Igeragozás, névszóragozás, sőt a mellékneveket és a névmásokat is ragozni és egyeztetni kell!
Elmondhatatlanul bonyolult és felfoghatatlan dolog volt ez olyan gyerekek számára, akiknek az eddigi legösszetettebb nyelvi feladat az apjuk megértése volt, amikor részegen hazajött a kocsmából.
A tanárnő arról beszélt, hogy oroszul még a tulajdon neveket is ragozni kell, sőt a nem orosz neveket is.
"Lássunk egy példát! Tivadar! Ragozd el a nevedet!" - szólította fel a tanárnő Mihálylovics Tivadart.
Ezután Tivadar a feleletével új távlatot nyitott az orosz nyelv fejlődése számára.
"Énválovics Tevadar, Teválovics Ővadar, Őválovics Mivadar, Mihálylovics Tivadar."
